- Mikorra várod a babát?
- Tulajdonképpen bármelyik pillanatban jöhet, papírforma szerint szeptember huszadika után.
- Jól viselted a terhességet?
- Hála Istennek, igen.
- Gondolom mozogtál, sportoltál is az elmúlt hónapokban. Jártál például kismamatornára?
- Persze, tornáztam, de volt egy határ, amikor már nem esett jól, és akkor inkább abbahagytam.
- Szülés után folytatod a tornát, vagy inkább pihenni fogsz?
- Mindenképpen folytatom, de nem azért, mert ez most divat, vagy kötelező, hanem egyébként is nagyon mozgékony ember vagyok. Mozgás, sport nélkül nem is tudnék élni, tehát biztos, hogy amint jól fog esni és amint tehetem, újból belevetem magam a sportolás bármilyen formájába.
- Vannak különösen kedvelt sportjaid?
- Főleg a pörgősebb sportokat kedvelem, nagyon szeretem az aerobicot, a futást, mindent, ami a tánccal kapcsolatos. Futás közben is gyakran hallgatok valami jó kis zenét.
- Magányos farkasként vagy inkább barátokkal sportolsz?
- Az az igazság, hogy a barátokkal nagyon nehéz egyeztetni, mert mindenki szanaszét van. Így hát, igen, szoktam egyedül is.
- És mi a helyzet a kollégákkal?
- Hát velük meg pláne nehéz, mindenki másfelé rohangál.
- Egy kis visszanéző. Rossz gyereknek számítottál?
- Nem, mozgékonynak. Mozgékony, de nagyon jó gyerek voltam, ami (itt nagy nevetés) sajnos, vagy hála Istennek mind a mai napig maradt, mármint hogy én jó gyerek vagyok. Gyermekkoromban is mindig sportoltam valamit, nagyon sok mindenbe belekóstoltam, és mindig az vette el a kedvem, hogy az egyesületekben obligát módon versenyeztetik az embereket, holott nem azért csináltam, hogy Gizikénél jobb vagy rosszabb legyek, hanem a mozgás öröméért. A versenyszellem soha nem kerített a hatalmába, és mindig nagyon feszélyezett, hogy nekem azt miért kell bárkivel is összevetni, aminek örülök.
Korábban: