Columbusban mindenki tudta, hogy el fog jönni július 1., annak pedig sírás lesz a vége, mivel a két legjobb játékosnak, Artemij Panarinnak és a kapus Szergej Bobrovszkijnak is lejár a szerződése. Az előző szezon cserestopja előtt Jarmo Kekalainen általános igazgató megpróbálta megerősíteni a csapatot, megszerezte a szintén lejáró Matt Duchene-t, a Blue Jackets végül épphogy becsusszant a rájátszásba. Ott aztán óriási szenzációt okozva kisöpörte az alapszakaszt rekorddal megnyerő Tampát, ekkor kezdték elhinni, hogy az "all-in" bejöhet.
Csakhogy a második körben jött a későbbi döntős Boston, és kiejtette a Columbust.
Mivel az ohiói város nem túl vonzó a legnagyobb sztárok számára, lehetett tudni, hogy óriási változások lesznek, a két orosz sztárért és Duchene-ért pedig sorban fognak állni a csapatok.
Eleinte arról volt szó, hogy Panarin (aki első négy szezonjában 322 meccsen 320 pontot szerzett) és Bobrovszkij (aki 2013-ban és 2017-ben is elnyerte az NHL legjobb kapusának járó Vezina-trófeát) együtt keres új csapatot (a maradást hamar kizárták), a Florida Pantherst nézték ki maguknak. Míg "Bobnál" nem is lehetett hallani másik csapatról, addig honfitársát többen is megkörnyékezték, mint a Colorado, valamint a két New York-i csapat, a Rangers és az Islanders.
Hosszas tárgyalássorozat után Panarin végül a Rangershez írt alá hét évre, ahol szezononként 11,6 millió dollárt fog keresni.
Ezzel ő kapta 2019 nyarán a legnagyobb szerződést az NHL-ben. A pletykák szerint voltak csapatok, amelyek többet ajánlottak neki, de a Rangers nívóját nem tudta visszautasítani. A csapat is kockáztatott ezzel, hiszen 35 éves koráig magához láncolta a most még kiváló játékost.
A 31 éves Bobrovszkij is hétéves szerződést kötött, ő évi 10 milliót fog keresni a Panthersnél, ezzel Carey Price mögött a második legjobban fizetett kapus lesz.
Ha a két orosz szerződésének teljes összegét összeadjuk, akkor kijön, hogy a következő hét év során 151,5 milliót fognak keresni.
Bobrovszkij egyébként már most elköltött egy jelentősebb összeget, méghozzá új csapattársára, Frank Vatranóra. A kapus eddig a nem túl népszerű 72-es számot viselte, pechjére a Panthersnél Vatrano ugyanebben játszott. Bob viszont megmutatta, hogy neki nem számít a pénz, amikor kabaláról van szó, és
megvásárolta a számot egy Rolex luxusóráért, valamint a következő egy évben ő fizeti Vatrano összes étkezését is.
A Blue Jackets a két oroszon kívül az olimpiai bajnok Matt Duchene-t is "bukta", aki szintén hagyott pénzt az asztalon csak azért, hogy Nashville-be igazolhasson. A center régóta szimpatizál a csapattal, ráadásul a country zene megszállottja, így végül 7 évre, összesen 56 millió dollárért írt alá, pedig ennél jóval többet kaphatott volna máshol, Columbusban főleg.
Montréalban is nagyon szívesen látták volna Duchene-t, aztán amikor kiderült, hogy lemaradnak róla,
Marc Bergevin olyat húzott, amire hat éve nem volt példa:
egy úgynevezett offer sheetet adott a Carolina Hurricanes fiatal sztárjának, Sebastian Ahónak. Ilyet a csapatok más klubok korlátozott szabadügynökeinek adhatnak (valaki addig korlátozott, amíg nem tölti be a 27-et, vagy nem játszott minimum 7 évet az NHL-ben, a játékjoga még szerződés nélkül is az aktuális csapatánál van), erről az ajánlatról az adott játékos csapata dönthet, hogy tartja-e, vagy nem, és elengedi a hokist. Ez azért történik meg ilyen ritkán, mert az általános igazgatók között van egy íratlan szabály, hogy ezt illik kerülni, és nem kiszúrni a másikkal. Ezt most Bergevin felrúgta az öt évre szóló, több mint 43 millió dolláros ajánlattal, azonban a Hurricanes ezt biztosan tartani fogja, ezt a közösségi média felületein is egyértelműen jelezték.
A Columbus a remek trió elvesztése után a svéd Gustav Nyquisttel vigasztalódhatott, de ezzel sem a mennyiségi, sem a minőségi pótlás nem jött össze a Blue Jacketsnél.
A piac másik nagy vesztese a főcsoportdöntőig menetelő San José Sharks, amely hosszabbított Erik Karlsonnal (a világ legdrágább védőjévé téve), ezért több játékosát is el kellett engednie, mivel nem fértek volna be a fizetési sapka alá.
Ennek esett áldozatul a csapatkapitány Joe Pavelski is,
aki egy három évre szóló, 21 millió dolláros szerződést kapott 35. születésnapja előtt pár nappal a Dallas Starstól. Kérdés, mihez kezdenek vele akkor, amikor visszafordíthatatlanul elkezd öregedni.
Rajta és a már említett Nyquisten kívül Joonas Donskoi is távozott a Sharkstól, ő a Colorado Avalanche-hez írt alá. Visszatérhet viszont a közel 40 éves klublegenda, Patrick Marleau, aki az elmúlt két évet Torontóban töltötte, előtte 19-et (!) San Joséban. Persze vele sem lesz bajnokesélyes ez a csapat, ráadásul még mindig nem tudni, mi lesz a másik ikonnal, Joe Thorntonnal.
Ha már szóba jött a Colorado és a Toronto is, meg kell említeni az elmúlt hetek legnagyobb játékoscseréjét is. Az Avalanche a Maple Leafshez cserélte a klub történetének legeredményesebb hátvédjét, a még mindig csak 27 éves Tyson Barrie-t, valamint Alex Kerfootot, helyettük érkezett a balhés center, Nazem Kadri és Calle Rosén.
Ez a későbbiekben akár igazi win-win csere is lehet,
a kanadai együttes védelmére ráfért az erősítés, Barrie pótlását pedig három szupertehetséges védővel is meg fogja tudni oldani házon belül az Avalanche. Viszont centerposzton igencsak gyenge volt a csapat, Kadri pedig Auston Matthews és John Tavares mögött feláldozható lett Torontóban, amely ezzel a lépéssel ismét a bajnoki cím egyik nagy esélyesévé lépett elő (ehhez még azonban hátra van Mitch Marner hosszabbítása), de a Colorado építkezése is jó irányba halad.
Nemcsak a már említett Aho az egyetlen fiatal sztár, akinek egyelőre nincs szerződése és korlátozott szabadügynök. Az NHL-ben már egyre több olyan hokis játszik, akik már a hároméves újoncszerződésük alatt azonnal szupersztár státuszba lépnek, és joggal tartják a markukat. A csapatok viszont óvatosak, főleg a fizetési sapka miatt.
Patrik Laine, Mikko Rantanen (hogy maradjunk a finn vonalon), Brayden Point, Mitch Marner, Brock Boeser, Kyle Connor, Matthew Tkachuk, Charlie McAvoy, Zach Werenski, vagy a friss kupagyőztes kapus, Jordan Binnington is arra vár, hogy korábbi bérét a sokszorosára emelje saját csapata.
A baj csak az, hogy hiába érdemelnek évi 8-10 milliót, a csapat azzal nem férne be a fizetési sapka alá, így van ez Point és a Tampa Bay, valamint Marner és a Toronto esetében, ahol jelentős takarításokat kellett végezni, és/vagy fontos embereket kellett elengedni. Aztán persze az esetleges offer sheetekkel is számolni kell, ezek szintén megnehezítik a csapatok dolgát.
Ugyan van még néhány közepesen nagy név a piacon, az átigazolási időszak érdemi részét lezárhatjuk. A fent említett fiatalok szinte biztosan maradnak a helyükön, néhány apróbb csere várható még. Persze most még teljesen felesleges az erőviszonyokat firtatni, de az kijelenthető, hogy továbbra is legalább 6-8 olyan csapat van a ligában, amely ha bajnok lesz, nem okoz vele nagy meglepetést. Igaz, a St. Louis tavaly nem tartozott ebbe a körbe, aztán mégis ünnepelhetett a végén. Pont ezért szeretjük az NHL-t, csak kezdődjön már!