Társoldalunk:

Apja több száz meccset játszott részegen, a fia a világ egyik legjobbja lehet

2019.03.30. 17:31

Soha nem látott felhajtás övezi az észak-amerikai profi kosárlabdaliga (NBA) 2019-es újoncbörzéjét (draft). A csapból is a kétméteres, 130 kilós Zion Williamson folyik, aki az egyetemi ligában pont annyira domináns, mint amennyire várták. Azonban van valaki, aki teljesen az ő ellentéte, viszont legalább ugyanannyira érdekes kosaras már most, és szinte biztosan találkozhatunk vele is a következő NBA-szezonban. Ő nem más, mint minden idők legmagasabb NBA-játékosának, Manute Bolnak a fia, Bol Bol, aki tehetségben messze túltesz édesapján, és aki a modern kosárlabda-játékos prototípusa lehet.

Legutóbb 2017-ben, Lonzo Ballt övezte akkora őrület az egyetemi bajnokságban (NCAA), mint most Zion Williamsont, igaz, ez nagyrészt Lonzo nagyszájú apjának, LaVarnak volt köszönhető. A Zion-mánia még ezt is felülmúlja, erre bizonyíték, hogy az NCAA rájátszásának (March Madness) legutóbbi olyan mérkőzését, amelyen ő is játszott (csapata, a Duke egy ponttal legyőzte a UCF-et), többen nézték az Egyesült Államokban, mint akármelyik NBA-meccset (!) a 2018-19-es szezonban. A rivaldafény teljesen az övé, elhomályosítja a többieket, pedig rajta kívül is vannak még néhányan ebben a korosztályban, akik előtt fényes jövő állhat.

Bol Bol is ilyen. Édesapja, a 231 centiméteres Manute Bol 10 év alatt összesen 653 NBA-meccsen lépett pályára, és minden idők egyik legjobb dobásblokkolójaként tartják számon, ő az egyetlen játékos a liga történetében, akinek több blokkja volt, mint szerzett pontja. Ebből is kiderül, hogy nem azért „tartották”, hogy virtuóz módon fejezzen be támadásokat, hanem hogy takarítson a saját palánkja alatt. Persze voltak „megőrülős” meccsei, 1993. március 3-án például úgy gondolta, hogy elkezd hárompontosokat hajigálni (szó szerint, érdemes megnézni a dobómozdulatát), és egy félidő alatt be is vágott hatot.

Azonban rettenetesen képzetlen volt, szülőhazájában, gyerekkorában Szudánban focizott és kosarazgatott. Itt egy korábbi egyetemi edző, Don Feeley felfigyelt rá, kiutaztatta az Egyesült Államokba, ahol némi viszontagság után bemutatkozhatott az NCAA-ben, majd az NBA-be is bekerült. Több legenda is született róla, az egyik, hogy ő maga sem tudta, hogy hány éves, a születési dátumát egy egyetemi edzőtől kapta, és állítólag 40-50 között lehetett, amikor az NBA-ben pattogtatott. A másik, hogy mivel úgy nézett ki, mint egy pálcikaember (231 centije mellett csupán 90 kiló volt), rengeteg sört itattak vele azért, hogy szedjen fel egy kis súlyt, számos mérkőzésen lépett pályára úgy, hogy előtte megivott 15-20 dobozzal. Visszavonulása után hazatért Szudánba, és politikai aktivista lett.

50 évesen minden meccsen részegen játszott

Manute Bol az észak-amerikai profi kosárlabdaliga (NBA) történetének holtversenyben legmagasabb játékosa volt. A szudáni születésű center 231 centiméterre nőtt meg, ám ez aligha lepte meg családját, édesapja 203, édesanyja 208 (!) centi magas volt, dédnagyapja pedig állítólag 239 centisre nyúlt.

Itt született Bol Bol is 1999-ben, azonban nem élvezhette túl sokáig a kartúmi levegőt, ugyanis a szudáni polgárháborúba beavatkoztak az amerikaiak is, Manute Bolt pedig kémkedéssel vádolták meg.

Manute Bol 2009-ben egy szudáni fa alatt üldögélForrás: AFP/Peter Martell

A család Kairóba menekült, ahol hónapokig volt fogságban, végül a teljes família menedékjogot kapott Amerikában, és Connecticut államban telepedett le. A kis Bol Bol itt kezdett el ismerkedni a kosárlabdával, bár eleinte nem tetszett neki. Nem sokkal később Kansasbe költöztek, ahol az általános iskolai csapat sztárja lett, nyolcadikos korára elérte a kétméteres magasságot, és ekkor kapta meg az első egyetemi ösztöndíjajánlatát. Édesapját viszont elveszítette, Manute ugyanis 2010-ben veseelégtelenségben elhunyt.

Charles Barkley (balra) és Manute Bol remek kapcsolatot ápoltak, de az egész NBA imádta a szudáni óriástForrás: Twitter

A családnak rengeteget kellett költöznie az országon belül, Bol Bol több középiskolában is megfordult. Például Kaliforniában is, ahol 2017-ben csapata a vezetésével legyőzte az országos bajnok Chino Hills gimit, a Ball testvérek (Lonzo, LiAngelo és LaMelo) alma materét. Folyamatosan fejlődött, utolsó évében Nevadában játszott, ahol remekelt, az egész USA 4. legjobb gimnazista játékosaként tartották számon. Sorban álltak érte az egyetemek, ő végül az Oregont választotta, amely egyébként nem tartozik a szűk elitbe. Itt aztán adott egy kis ízelítőt abból, miért is lehet a jövő egyik legfényesebb csillaga.

Kezdjük ott, hogy bár nem olyan magas, mint édesapja volt, 218 (más mérések szerint 221) centijével nem kell szerénykednie. Viszont ő is hasonlóan vékony, de azért már közelíti a 105 kilót. Ezért is Zion szöges ellentéte, mert amíg Williamson egy ágyúgolyó, addig Bol egy hihetetlenül nyurga fiú.
Mindent tud, amit anno az apja is, azaz remekül védi a saját gyűrűjét, sokat blokkol, de már a puszta jelenlétével is befolyásolja az ellenfél dobásait és döntéseit, miközben nagyon keveset szabálytalankodik.

Amíg egészséges volt, Bol Bol terrorizálta az Oregon Egyetem ellenfeleitForrás: AFP/2018 Getty Images/Elsa

Viszont az esetlen Manutéval ellentétben Bol Bol egészen elképesztően képzett játékos már most. Gyakorlatilag végtelen támadóarzenállal rendelkezik: szinte kifogástalan centermunkára képes, gyűrűvel szemben és annak háttal is eredményes. Jól vezeti a labdát, leütésből is meg tudja verni a védőjét. Vajkeze van, bedobja a tempót és a középtávolit is, valamint jól lát a pályán, képes megtalálni a társakat. És ami a legnagyobb erénye: piszok jól dobja a hárompontost. Ma az NBA-ben ez már elengedhetetlen az alacsonyabb posztokon, és a tendencia azt mutatja, hogy lassan a centereknél is alapkövetelmény lesz. Bol Bolnak ez szinte biztosan nem fog gondot okozni, az egyetemen például 50% fölötti hatékonysággal tüzelt meccsenkénti három kísérletből, ami több mint biztató.

Persze a játékának vannak gyengébb szegmensei is: nem mindig tudja tartani a tempót, sokszor ő az, aki utolsóként ér fel a támadásokhoz. A hozzáállását is megkérdőjelezik a szakértők, hajlamos pihenni védekezésben és lepattanózásban, a palánk alatti darálót kifejezetten nem szereti. Kerüli a fizikai kontaktust, mert erőben még mindig átlag alatt van, az NBA-ben pedig ebből jócskán akadhat problémája. És ami a legaggasztóbb: mindössze kilenc meccset bírt az egyetemen, aztán megsérült a lábfeje, ezért leültették a szezon további részére.

Ez persze óvatosság is lehet, ugyanis azt már korábban bejelentette, hogy a kötelező egyetemi idény után (az NBA-be 2004 óta nem lehet közvetlenül középiskolából bekerülni, érettségi után minimum egy évet még kell játszani valahol) jelentkezik az NBA 2019-es draftjára. Ha esetleg tovább erőltette volna a játékot, és újból megsérül, az sokat ártott volna neki a jövőre nézve, csúszott volna a draftlistákon is.
A játékosmegfigyelőket is megosztja: vannak, akik tartanak tőle, éppen a felsorolt problémák miatt, mások odáig merészkednek, hogy Kevin Duranthez vagy Kristaps Porzingishez hasonlítják. Utóbbival egyébként reális lehet a párhuzam, a két játékos stílusban és adottságokban nagyon közel áll egymáshoz. A még mindig csak 23 éves lett magasember 2015-ben üstökösként robbant be, harmadik évében már All-Star volt, aztán 2018. február 6-án elszakadt a térdszalagja, azóta pedig nem lépett pályára, valószínűleg 2019 októberében láthatjuk újra.

Amint látható, nem szabad elviccelni Bol sérülését. Persze ő így sem tudja letenni a labdátForrás: AFP/2019 Getty Images/Ethan Miller

Ez valószínűleg Bol Bolra is igaz, minden bizonnyal felépül addig. Persze kicsit szomorú, hogy nem mutathatta meg, mire képes éles helyzetben, hiszen a March Madnesst is ki kell hagynia, pedig az a fiatal kosarasok nagyszínpada. 2018 végéig szinte biztosra vehető volt, hogy az első öt újonc között fogják kiválasztani az NBA drafton, sérülése miatt viszont most már szinte lehetetlen megmondani. Az első három hely tutinak látszik (Williamson, Ja Morant és RJ Barrett, ebben a sorrendben), onnantól kezdve bármikor elkelhet. Amit egy modern NBA-centertől elvárnak (saját gyűrű védése, biztos távoli dobás), azok a legkomolyabb fegyverei. Néhány kiló izmot kell rá pakolni (apjára nem sikerült, Porzingisre, vagy a hasonló felépítésű Giannis Antetokounmpóra igen), és akkor a ma leginkább használt elzárás-leválás játékot is lehet rá építeni. Ha egy olyan csapathoz kerül, ahol jó kezekben van az utánpótlás (ez sajnos nincs mindenhol így), valamint többnyire egészséges tud maradni, akkor bőven benne van, hogy többszörös All-Star legyen, vagy akár a világ egyik legjobb játékosa.