Michael Jordan példaképe belebukott a kokain- és alkoholfüggőségbe

David Thompson neve nemcsak az itthoni, de talán az egyesült államokbeli sportkedvelők számára sem mond sokat. A 66 éves exkosaras a '70-es és '80-as évek ünnepelt sztárja lehetett volna, de az NBA legsötétebb időszakának kokainnal és alkohollal átitatott örvénye őt is a mélybe rántotta. Ő volt minden idők egyik legjobb egyetemi játékosa, akit Julius Erving a legkeményebb ellenfelének, Michael Jordan pedig saját példaképének tartott. Súlypontemelkedésével bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, ő lett az NBA első szuperatlétája és a legjobban fizetett játékosa, valamint egyike azoknak a tragikus sorsú játékosoknak, akik elvesztegették a tehetségüket, és a csúcs helyett rendkívül mélyre jutottak.

A fiatal, munkamániás ugrógép

Mindenki ismeri a mesét, amikor legkisebb parasztfiú/királyfi lesz az egyetlen, aki véghez visz valamit a testvérek közül. David Thompson élete hasonló körülmények között indult, csak itt nem 2-3, hanem 10 idősebb testvérrel lakott együtt, ráadásul egy közművesítetlen házban az észak-karolinai Boiling Springsben. A kertben összebarkácsoltak két kosárpalánkot, a gyűrűt pedig olyan biciklifelnikkel helyettesítették, amikből kiszedték a küllőket.

Éjjel-nappal kosaraztak, és ha még nem lettek volna elegen, akkor jöttek a kuzinok is, például egy bizonyos Alvin Gentry, aki ma a New Orleans Pelicans vezetőedzője.

Thompson istenadta tehetség volt, aki ehhez még a kemény munkát is hozzátette. A bokájára rögzített súlyokkal ugrált vagy futott már gyerekkorában is, ennek köszönhetően nyolcadikos korában, 172 centiméteres magassággal már tudott zsákolni. Két évvel később és néhány centivel magasabban már rutinból ment neki az, hogy egymás után állóhelyből tízszer felugorva könyökkel (!) megérintse a 305 centire feltett gyűrűt.
Ő volt a legnagyobb sztár a Shelby Gimnáziumban (ahol együtt játszott Gentryvel), érettségi után pedig a közeli North Carolina State Egyetemre jelentkezett.

Egyetemistaként Michael Jordan példaképe lett

Első évében regisztrált 44 inches, azaz körülbelül 112 centiméteres súlypontemelkedésével bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is. Kénye-kedve szerint ugrálta át az ellenfeleket, de az akkori egyetemi szabályok tiltották a zsákolást. Edzésen viszont mindent lehetett, az egyik tréningen pedig csapattársával, Monte Towe-val véletlenül feltalálták az alley-oopot, ami ma már alapeleme a játéknak (az egyik játékos feladja a labdát a gyűrű közelébe, a másik pedig a levegőben elkapva zsákolja be).
Thompson vezetésével az NCSU 27 meccsből 27-et megnyert az alapszakaszban, a rájátszásból viszont kizárták, mert egy vizsgálat szerint szabálytalan módszerekkel (pénzzel és ajándékokkal) édesgették magukhoz a fiatal sztárt.

A következő évben Thompson elszenvedte első egyetemi vereségét, de ez sem állította meg őket. A playoff elődöntőjében a hétszeres címvédő, Bill Waltonnal felálló UCLA-t kétszeri hosszabbításban győzték le, Thompson pedig úgy dobott 28 pontot, hogy néhány nappal korábban 15 öltéssel kellett összevarrni a fejét.

Életem legfájóbb veresége, egy örök, kitörölhetetlen stigma

- mondta a legendás center egy 2015-ös interjúban. "David két fejjel alacsonyabb volt nálam, és amikor a levegőben suhant, az egész csarnok csak ámult rajta, még én is. Fantasztikus élmény volt, persze jobban örültem volna, ha győztesként élem át, de nem tudom szégyellni, hogy történelmi árnyékot vetett ránk."

A 193 centi magas Thompson meg tudta érinteni a palán tetejét, ami kb. 3,6 méter magasan van Forrás: Pinterest

Két nappal később a döntőben 21-et szórt, a csapat simán verte a Marquette-et és bajnok lett.
Még egy évet eltöltött az egyetemen, itt már majdnem 30 pontos átlaga volt, mellé (a maga 193 centis magasságával) 8 lepattanót is leszedett meccsenként az óriások között.

A NCSU-tól és az egyetemi évektől emlékezetes módon búcsúzott: utolsó meccsén bemutatott egy óriási zsákolást, amiért technikai hibát kapott, az edzője pedig azonnal lecserélte, hogy a nézők megtapsolhassák, mielőtt ünnepélyes keretek között a mezét is visszavonultatta a csapat (a mai napig csak őt érte ez a megtiszteltetés az NCSU történetében).
A három egyetemi éve alatt a létező összes egyéni díjat besöpörte az Egyesült Államokban, sőt, még az Univerziádé legjobbjának is őt választották.

Körülbelül 100 kilométerrel arrébb, a szintén észak-karolinai Wilmingtonban ekkoriban kezdett el komolyabban kosárlabdázni egy bizonyos Michael Jordan, aki így emlékezett vissza Thompsonra:

Megváltoztatta a játékot. Utáltam az NCSU-t (Jordan később az ősi rivális NCU-n játszott - a szerk.), de Thompsonért rajongtam, felnéztem rá. Olyan akartam lenni, mint ő, úgy szárnyalni a levegőben.

Amikor egy játékost beválasztanak az NBA Hírességek Csarnokába, az illető felkérhet valakit, aki ott áll mellette a beszéd közben, és aki hivatalosan is beiktatja a halhatatlanok közé. Amikor Jordan bekerült 2009-ben, akkor Thompsont hívta meg, hogy legyen a "szponzora", olyan sokat jelentett neki.
"Tudtam, hogy őt fogom megkérni, aztán amikor felhívtam, még a sz*r is beléfagyott. De nagyon örülök, hogy elvállalta" - mondta beszédében minden idők legjobbja a ceremónián.

Michael Jordan (balra) David Thompsont (jobbra) kérte fel, hogy legyen ott mellette 2009-ben a Hall of Fame-beiktatáson Forrás: sportingnews.com

Na de vissza 1975-be, amikor Thompson otthagyta az egyetemet és jelentkezett az NBA és az ABA draftjára is. Ekkor ez a két liga még párhuzamosan működött, az NBA-ben szerepeltek a tradicionális együttesek, az ABA viszont sokkal rugalmasabb, újabb, frissebb szervezet volt, ezért a '70-es évek elején a legnagyobb tehetségek közül többen is ott kezdték pályafutásukat, mint például Julius Erving, vagy éppen George Gervin.

Történelmi fizetés a kosárlabda legújabb sztárjának

Thompson ázsióját mutatja, hogy mindkét újonckiválasztón elsőként kelt el. Az ABA-ben a Virginia Squires, az NBA-ben az Atlanta Hawks csapott le rá. Előbbihez egyáltalán nem akart menni, utóbbinak adott egy esélyt, de megbánta:

Nem tűnt úgy, mintha nagyon szerették volna, hogy őket válasszam. Elvittek egyszer vacsorázni. Egy McDonald's-ba.

Thompson aztán mégis az ABA-ben kötött ki, a Denver Nuggetshez írt alá. Elnyerte az Év Újonca-díjat, meghívták az All-Star gálára, ahol ő lett a legértékesebb játékos, a történelem első hivatalos zsákolóversenyén pedig második lett, csak a jóval magasabb Erving tudta megelőzni. A Denverrel bejutott az ABA nagydöntőjébe, ott azonban ismét fejet kellett hajtania Erving és a New Jersey Nets előtt. Nehezen dolgozta fel a vereséget, és ekkor nyúlt először kokainhoz.

1976-ban a két liga összeolvadt, Thompson pedig maradt Denverben, ahol második évében is hozta a 26 pontos átlagot. Hihetetlenül látványos és légies játéka miatt megkapta a "Skywalker" becenevet, annyira a többiek fölött járt.

Az 1977-78-as idényben folytatódott a szárnyalása, az utolsó meccsen, annak érdekében, hogy ő legyen az idény pontkirálya, 73 pontot dobott.

Annál többet csak egy bizonyos Wilt Chamberlain szerzett korábban, azóta pedig egyszer Kobe Bryant jutott el 81-ig. Úgy nézett ki, hogy megvan a cím, de néhány órával később a már említett George Gervin 63-at szórt, így végül az övé lett a titulus.

Thompson egy ötéves, négymillió dolláros szerződéshosszabbítással vigasztalódhatott,

amivel akkor az egész világ legjobban fizetett csapatsportolója lett.

Nem tűnt ez ördögtől valónak, első két NBA-szezonjában All-Star volt és bekerült az idény végi álomcsapatba, egyértelműen a liga egyik arca volt. Az új megállapodással is ott folytatta, ahol abbahagyta, ismét meghívták az All-Star gálára, ahol MVP-címet nyert.

Aztán jött az 1979-80-as év, ami óriási fordulatot hozott. Egy lábfejsérülés miatt az utolsó 36 találkozót ki kellett hagynia, ezt pedig rendkívül rosszul élte meg. Egyrészt nehezen viselte, hogy hirtelen ő lett a "milliomos David Thompson", mindenki máshogy nézett rá, pedig ő csak kosarazni szeretett volna. Másrészt a sérülés és a rehabilitáció alatt bántóan egyedül érezte magát. Úgy gondolta, hogy a kokain és az alkohol lehet a kiút ebből az állapotból, de természetesen tévedett.

A '70-'80-as évek NBA-jében nyílt titok volt a játékosok körében az alkalmi kokainfogyasztás, sokan doppingnak használták (Thompson is), de a rendszeres használattal járó mellékhatásokról keveset tudtak.

Thompson viszont az elszigeteltség alatt már nem csak olykor-olykor szippantott fel egy csíkot, hanem függő lett.

Csodával határos módon úgy tért vissza a parkettre, mint akivel semmi sem történt, legalábbis a külvilág számára úgy tűnt. 25,5-es pontátlagával a legjobbak között volt, ugyanúgy játszott, mint sérülése előtt. A csapatnál viszont tudták, hogy baj van. Késett az edzésekről, sokszor a repülőt sem érte el, amivel a csapat utazott, és az is megesett párszor, hogy részegen, vagy beállva jelent meg.

A sztársággal járó nyomás miatt az ember könnyen bűnbe esik. Ilyenkor a dolgok kicsúszhatnak az irányításunk alól, és velem is pont ez történt. Mindenki azt gondolja, hogy milyen jó a híres emberek és sportolók élete, de ilyenkor gyakorlatilag megszűnik a magánélet, mindenki akar egy szeletet belőled

- emlékszik vissza Thompson egy interjúban a lejtő elejére.

A következő idényben még mélyebbre került. Átlaga több mint 10 pontot esett, néhány meccs után pedig a kispadra szorult - és ekkor még mindig az NBA legjobban kereső játékosa volt. Felesége rimánkodott a rendőrségnek, hogy csukják le a dílerét, de Thompson mindig megoldotta, hogy egy kis kokainhoz jusson. 28 éves volt, a legjobb évei lehettek volna ezek, ő azonban teljesen összezuhant. A Nuggets is szenvedett, egyre nagyobb volt a nyomás, ráadásul a sérülése alatt az Indianától megszerzett dobógép, Alex English kezdett túlnőni rajta. A rivaldafény hiányát nem bánta, a mellőzést annál inkább.

Seattle, elvonók, börtön, talpraállás

Thompson megkérte a vezetőséget, hogy cseréljék el, hátha máshol, tiszta lappal ismét önmaga lehet. Ekkor már az egész város tudta, hogy drogfüggő, aki viszont nem, az a Denver Post 1982. június 16-i számából már biztosan, amely aznap "A Nuggets sztárjának kokain-függőségének feltárása" szalagcímmel jelent meg.

Június 17-én David Thompson már a Seattle SuperSonics játékosa volt.

Az észak-nyugati csapat 1979-ben megnyerte az NBA-t, és bár később elveszítette Dennis Johnsont, ott volt még mindig Gus Williams és Jack Sikma, így mindenképp komolyan kellett őket venni.
Az új kezdet azonban nem volt sikeres. Thompson nem tudott megszabadulni a démonjaitól, a játékában sem mutatkozott javulás. 1983 nyarán lejárt a szerződése, ő pedig visszament Denverbe, hogy beköltözzön egy rehabilitációs központba. Miután kiengedték, a Seattle adott neki még egy esélyt az 1983-84-es idény végén, de az már csak maga volt a gyötrelmes kínlódás, az összes statisztikai mutatójában karrierje legrosszabb számait produkálta.

Seattle-ben már az emelkedése sem volt a régi Forrás: Pinterest

31 évesen csapat nélkül maradt, pénze viszont volt még. Úgy gondolta, az éjszakai élet megfelelő lesz arra, hogy kikapcsolódjon, elfeledje pályafutása borzalmas végét. Egy New York-i szórakozóhelyen aztán belekeveredett egy verekedésbe, lelökték a lépcsőn, és súlyos térdsérülést szenvedett.
Azon túl, hogy ez már önmagában is felelőtlen tett volt, végérvényesen is karrierje lezárását jelentette. Házalt az összes csapatnál, az Indiana Pacersnél még próbajátékon is volt 1985-ben, de nekik sem kellett egy drogos, alkoholista, roncsolt térdű bukott ember. Az elbukott kísérlet estéjén nyilvános részegségért még le is tartóztatták.

Leendő legendából néhány év alatt egy romokban lévő, elkallódott egykori kosaras lett. Függősége belekerült a lefelé vezető spirálba, állítólag napi 1000 dollárt költött kokainra. Először csődbe, majd elvonóra ment, de utóbbi sem segített.

Miután 1987-ben kijött onnan, egyszer bántalmazta feleségét is, ami után egyrészt Cathy a gyerekekkel együtt elhagyta, másrészt 180 napos börtönbüntetést kapott.

Ennek az elejét egy kevésbé őrzött rehabilitációs intézetben töltötte le, miután egy seattle-i lelkipásztor, Doug Murren meggyőzte a bíróságot, hogy Thompson alapvetően nem rossz ember, csak a legmagasabb csúcsról a legmélyebb pokolba jutott.

1987 tavaszán a többi lakóval együtt nézte korábbi riválisa, Julius Erving búcsúmeccsét. Nemcsak ők, az egész ország figyelte Dr. J. utolsó előadását, aki óriási közönségkedvenc lett. Ő taposta ki azt az ösvényt, amelyen haladva aztán először Larry Bird és Magic Johnson kéz a kézben, majd hozzájuk csatlakozva Michael Jordan kirángatta az NBA-t a jókora gödörből.

Thompson és Erving egyik legendás párharca 1978-ból:

A meccs utáni interjúban megkérdezték Ervinget, ki volt a legkeményebb ellenfele. Ő pedig nem Birdöt, Magic-et, vagy a fiatal Jordant említette.

"David Thompson."

Amikor kimondta a nevet, a Thompson körül ülő mintegy 30 páciens vastapsban tört ki.

Az a pillanat ébresztett rá, hogy véget kell vetnem annak, amit csinálok. Ő ott volt a TV-ben, én meg valamilyen börtönben. Rájöttem, hogy vissza akarom kapni az életemet. Be akartam bizonyítani, hogy értékes ember vagyok.

Eszébe jutott, hogy akár állhatott volna Erving mellett, ugyanannyira tartott sztárként is. De ez már nem frusztrálta, hanem motiválta. Két hónappal később egy megyei börtönbe került át, ott töltötte le a büntetése hátralevő részét. Rengeteget olvasta a Bibliát, melynek köszönhetően ismét hívő ember lett, és rálépett a gyógyuláshoz vezető hosszú útra.

1990-ben már ismét az NBA-család tagja lett, igaz, nem játékosként, hanem mint a Charlotte Hornets alkalmazottja, a feladata pedig egyszerű volt: mesélje el a történetét mindenkinek a helyi közösségben. Visszatérhetett tehát Észak-Karolinába, ahol sikerült talpraállnia, egy évvel később pedig visszaszerezte családját is. Cathy haláláig, azaz 2016-ig együtt éltek.

Két egykori rivális: George Gervin (balra) és David Thompson Forrás: NBAE/Getty Images/2003 NBAE/Andrew D. Bernstein

1996-ban beválasztották az NBA Hírességek Csarnokába, 2003-ban pedig befejezte az NCSU-t, ahol szociológiából szerzett diplomát, emellett mindenfelé (de főleg Charlotte-ban és Denverben) motivációs előadásokat tart.

"Nem bánom a múltat, tanultam belőle. Már úgyis késő lenne bánkódni rajta. Boldog vagyok a pályafutásommal, olyan dolgokat értem el, ami csak keveseknek sikerült. Persze lehetett volna jobb is, de még így is azt mondják, hogy egyike vagyok a történelem 100 legjobb kosarasának. Sokan úgy tartják, én vagyok a legjobb egyetemi játékos.

Szóval igen, alakulhattak volna máshogy a dolgok, de ez már nem zavar. Megbékéltem a múlttal.

- mondta 2019-ben.

A négy All-Star gála, a két álomcsapat-tagság, a 73 pont, vagy a 22 pontos karrierátlag mind fantasztikus dolog, és ez csak az NBA. Sajnos csak kilenc év jutott neki, azokból három pedig bőven felejthető. Az akkori játékostársak és rajongók (többek között Jordan) szerint ott lehetett volna minden idők öt legjobbja között, de az élet máshogy alakult számára.

Az összes mérföldkő és teljesítmény közül azonban valószínűleg arra a legbüszkébb, hogy immáron 1988 óta nem nyúlt semmilyen droghoz és nem ivott egy korty alkoholt sem.