Társoldalunk:

Ej, ráérünk arra még!

2014.06.23. 06:38

„Már értem, hogy miért nem készültek el időben a stadionok a focivébére” – mondja fotós kollégám, miközben próbálunk két SIM-kártyát és egy mobil sticket venni egy brazil telefontársaságnál. Vasárnap délelőttre ezt, a Forma-1 megnézését és a média akkreditációnk felvételét tűztük ki célul, az egész napunk ráment. Amolyan brazilosan.

Sao Pauló-i idő szerint reggel 9 órakor rajtolt a Forma-1-es Osztrák Nagydíj, amelyet hatalmas meglepetésre a brazil Felipe Massa kezdhetett az élről. Tökéletes indítása lenne a napnak, ha azzal kezdenénk, hogy megnézzük a futamot a brazil szurkolókkal - gondoltuk, hiszen országban köztudottan nemzeti sport a Forma-1. A város szülöttjéről, Ayrton Sennáról például sugárutat neveztek el, a repülőtérről jövet az autópályán hatalmas „Ayrton Senna Avenida” táblák fogadják a Sao Paulóba érkezőket.

Megkérünk hát egy taxist, hogy vigyen el egy olyan bárba vagy kocsmába, ahol helyiekkel nézhetjük a versenyt. Nagyokat fújtat, de az csak egy dolog, hogy nem tud angolul (már kezdjük megszokni, hogy sem a taxisok, sem a szálloda alkalmazottjai, sem a rendőrök nem beszélnek angolul). Amikor telefonos segítséget kér, és felhív valakit, akinek elmondhatjuk angolul, hogy mit szeretnénk, akkor nagy gázzal indul el egy helyre, mintha csak azt mondaná: „Hát miért nem ezzel kezdtétek?!”

Sao Paolo látképe. További képekért kattintson!Fotó: Mudra László - Origo



Sikerül a futam 35. körére odaérnünk egy ötcsillagos szállodába, ahol a lobbyban egyedül mi nézzük a hatalmas kivetítőn, hogy Massa visszacsúszott a negyedik helyre, Rosberg pedig vezet Hamilton előtt. Köszönjük, majd értesítjük.

Közben az egyik szállodai alkalmazottat megkérdezzük, hogy merre találjuk azt a hotelt, ahonnan a médiabusz indul a Corinthians Arénához. „Ja, az itt van három vagy négy háztömbbel lentebb ezen az utcán” – jön a válasz és az activityzés. Mondanunk sem kell, semmilyen szálloda nem volt ott. Ráakadtunk viszont egy parkra, amely olyan, mintha egy kisebb esőerdőt ejtettek volna le Sao Paulo belvárosába, a legnagyobb sugárút, a Paulista Avenida mellé. A kijáratnál egy fiú egy didzseriduval (ausztrál fúvós hangszer) egy lányt varázsol el. A minidzsungelért és a lány reakciójáért már megérte ma felkelni.

De vár még ránk egy gyors SIM-kártya- és egy mobil stick-vásárlás, valamint ki kell ugrani a stadionhoz, hogy felvegyük az akkreditációnkat, aztán mehetünk is valahova megnézni a meccseket a helyi szurkolókkal. Brazília legnagyobb városának legnagyobb sugárútjának egyetlen bevásárlóközpontjában kiderül, hogy csak délután kettőkor nyit a helyi mobiltársaság üzlete, mint ahogy minden üzlet Sao Paulóban. Mit tehetünk, megvárjuk, a mobilinternet kell. Amikor kinyit, közlik velünk, hogy a rendszer összeomlott, jöjjünk vissza este, talán helyreáll. Felmegyünk az emeletre, egy másik szolgáltatóhoz, ott is ugyanez a probléma. Irány hát a stadion!

Nagy nehezen találunk valakit, aki beszél angolul, és elmagyarázza, hogy hogyan jutunk el a város szélére felhúzott Corinthians Arénához (tudják, ez az a stadion, amelyre rádőlt Brazília legnagyobb daruja és ahol az építkezés alatt többen is meghaltak). Amikor a taxiról érdeklődünk, nagyokat néznek, hogy az legalább két óra, amíg ebben a dugóban olyan messzire kijutunk. Metróval viszont egy óra alatt kint vagyunk.

A metróban minden második óriásplakátról a brazil focisták köszönnek ránk. További képekért kattintson!Forrás: Origo

Úgy is történt, könnyen kitaláltunk, bár tény, hogy az informátorunk szerint a metróról leszállva balra kellett volna elindulnunk, arra is mentünk, onnan azonban átirányítottak a másik oldalra. Persze a „mondjam, vagy mutassamból” itt is csak a „mutatom” ment az egyik önkéntesnek. Miután nagy nehezen rátaláltunk az épületre, és megszereztük, amiért mentünk, indulhattunk is vissza a mobilinternetért.

Az üzletközpontban tárt karokkal vártak bennünket, megöleltek és el sem engedtek több mint egy órán át. Mindig is érdekelt, hogy ilyenkor mit kattintgatnak annyit az ügyfélszolgálatosok a monitor mögött, Magyarországon is beletelik 10-15 percbe, amíg kapunk egy új kártyát vagy elindítunk egy előfizetést, itt azonban több mint egy órán keresztül ültünk és vártunk arra, hogy kitöltsék a megfelelő dokumentumokat, és kapjunk két SIM-kártyát, valamint egy mobil sticket. Ebből két kártyát sikerült beszerezni, a sticket nem tudtak adni, mert ismét összeomlott a rendszer. Bravó! Mindezt a fejünk fölött a mobiltársaság két reklámarca, Ronaldo és Neymar figyelte mosolyogva. Ha tudnák, milyen szolgáltatáshoz adták az arcukat… 

Ronaldónak nem biztos, hogy jó reklám ez a szolgáltató. További képekért kattintson!Forrás: Origo

Mennyi az idő? Este 7 óra. Pont 12 órája keltünk, hogy gyorsan elintézzünk egy bruttó két-három órás kötelező feladatot. Nem sikerült. Az esti Egyesült Államok-Portugália meccs végére visszaérünk a szállodába, az utolsó vasárnapi találkozónak az utolsó öt percét látjuk, miközben megpróbáljuk beüzemelni a mobilinternetet, amiért egész nap kajtattunk.  Jön a fekete leves így a nap végére: nem működik, ugyanis egy olyan regisztrációs számot kér, amit csak brazil állampolgárok kaphatnak meg. Eredményes napot zártunk. Olyan brazilosat.