Szabó István

A teremtéstől ádventig

A helyzet azonban más. Erósz azt jelenti: kíván, vágyódik. Filia azt jelenti: nagyra becsül, ragaszkodik, baráti kapcsolatban áll. Agapé pedig azt jelenti: magánál többre tart valamit, megelégszik valamivel, elfogad. Nygrent követve a következőkben állapíthatjuk meg a döntő különbségeket: erósz - szerezni vágyik, agapé - adni akar. Erósz a hiányon alapul, és ez motiválja, agapé viszont szabad arra, hogy a magáéból adjon. Erósz fölfelé törekszik - ez az ember útja Isten felé, agapé fölülről érkezik - ez az Isten útja az emberhez. Erósz igyekszik megnyerni az életet, mégpedig - ahogy Platón utalt rá - isteni és halhatatlan formában. Agapé ezzel szemben az isteni életből érkezik, ezért van bátorsága mások érdekében veszíteni is. S. C. Lewis így fogalmaz: erósz a szükség-szeretet, agapé az ajándék-szeretet. A kulcsot azonban Nygren adja a kezünkbe, amikor azt mondja: erósz mindig arra irányul, amit jónak talált, agapé viszont mind a jó, mind a rossz iránt megnyilvánul, feltétlen, a forrása önmagában van, s a körülményektől függetlenül túlárad önmagán. Erósz felismeri az értéket abban, akit vagy amit szeret, és vágyik rá. Agapé szeret, és ezért értéket teremt abban, akit vagy amit szeret. Erósz azt mondja: szeretlek, hogy szeress. Agapé ezt mondja: szeretlek, mert szeretlek.

A szeretet: Isten világ felé tett mozdulata

S halljuk máris Jézus oly nehezen magyarázható és még nehezebben teljesíthető parancsát: "szeressétek ellenségeiteket [...] hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak gyermekei [...] ha csak azokat szeretetitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek [...] legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes." (Máté 5, 44-48)

Ez a jézusi szó igazolja, hogy nem fordítási lelemény miatt került a keresztyénség középpontjába az agapé szó, hanem mert egyedül ezzel volt lehetséges kifejezni Istennek azt a szeretetét, amely minden hittapasztalatot átfog és meghatároz. Mik ezek a tapasztalatok?

Jézus azt mondja: legyetek a ti mennyei Atyátok gyermekei. Itt érkezünk el ahhoz, amit Istennek a világ felé tett mozdulatáról mondhatunk.