Akik az irodalmi Nobelt kaphatják

A Svéd Királyi Akadémia várhatóan csütörtökön hirdeti ki, hogy ki kapja idén az irodalmi Nobel-díjat. Bár az Akadémia tizennyolc örökös tagja minden alkalommal a legnagyobb titokban hozza meg döntését, irodalmi körökben már hónapokkal a nyilvános eredményhirdetés előtt megkezdődik az esélylatolgatás, találgatás. Összeállításunkban az idén legesélyesebbnek tartott írók és költők életművét tekintjük át.

Philip Rothot évek óta a legesélyesebbek között emlegetik, annak ellenére is, hogy irodalmi életműve alapján sokan felteszik a kérdést: érdemes-e egyáltalán ennyire fontos elismerésre. Roth regényeiben az egyik legrendszeresebben visszatérő motívum a nyílt szexualitás ábrázolása, melynek kapcsán rengeteg amerikai érdekvédelmi szervezet vádolja az írót hímsovinizmussal, noha a szexualitás rendszerint csak ábrázolásmódjának eszközeként és nem céljaként jelenik meg művészetében. Ellene szól az is, hogy világszerte ismert és igen elismert író, noha az irodalmi Nobel-díjat köztudottan inkább olyan szerzőknek ítélik oda, akik - bár munkásságuk alapján megérdemelnék - nem túl széles körben olvasottak. A díjjal járó presztízs hatására aztán a korábban háttérbe szorult írók is a figyelem középpontjába kerülnek, egyszóval a Nobel-díj odaítélésének egyfajta bevallottan népszerűsítő célja is van.

Roth 1933. március 13-án született a New Jersey állambeli Newarkban, középosztálybeli zsidó családban. Tanulmányait angol szakon végezte a Rutgers, a Bucknell és a Chicago Egyetemen. 1959-től filmkritikákat írt a New Republic számára. 1959-ben jelent meg első, hat írását tartalmazó Isten veled, Columbus című novelláskötete.

Az 1969-ben kiadott, A Portnoy-kór című regénye elismert és népszerű íróvá tette Rothot. A könyv címszereplője, Alexander Portnoy ügyvéd bizarr szexuális szokásairól, erotikus fantáziáiról számol be egy pszichológusnak. A regény kétes fogadtatásban részesült, ám máig Roth egyik legjelentősebb alkotásának tartják.

Roth a hetvenes években kezdte írni úgynevezett Zuckerman-regényeit. A szintén író Nathan Zuckerman, a szerző alteregója, először a My life as a man című regényében tűnt fel, amelyet A szellem árnyékában (1979), A megszabadított Zuckerman (1982), az Anatómialecke (1983), és a magyarul még kiadatlan The Counterlife (Ellenélet) követett. Az 1998-ban megjelent Kommunistához mentem feleségül című regényében egy lebilincselő, mélyen a háború utáni amerikai történelemben gyökerező történetet mesél el, a rá mindig jellemző alapossággal és részletgazdagsággal.

Anthony Hopkins a Szégyenfolt filmváltozatában

Szintén 1988-ban jelent meg A tények: egy regényíró önéletrajza című írása, melyet azzal a céllal írt, hogy tisztázza a személye körüli félreértéseket. Roth szerint ugyanis bírálói összekeverték művészetét a valósággal, amikor korábbi regényei miatt zsidó antiszemitizmussal, szadizmussal és perverzitással vádolták.

1991-ben megjelent Patrimony (Örökség) című memoárja egy évvel később elnyerte az amerikai kritikusok díját (National Book Critics Circle Award).

Az 1997-ben kiadott Amerikai pasztorál című, Pulitzer-díjas regényének főhőse, Seymour Levov az amerikai ideál megtestesítője: a középiskolai éveit kiemelkedő sportteljesítményével teszi emlékezetessé, a gimnázium legszebb lányát veszi feleségül, később munkájában is rendkívül sikeres. Egy napon azonban Levov biztonságos, kiszámítható világa darabjaira hullik szét.

2000-ben írta meg az Amerikai pasztorál és a Kommunistához mentem feleségül című regényekkel megkezdett témakör lezárásának tekinthető Szégyenfolt című alkotását. Az író legutóbbi, A haldokló állat című kisregénye 2001-ben jelent meg.