Irodalmi Nobel-díj: akik még reménykedhetnek

Október 2-án, 13 órakor teszi közzé a Svéd Akadémia az irodalmi Nobel-díj nyertesének nevét. Bár az Akadémia 18 örökös tagja minden alkalommal teljes titokban választja ki, hogy kiknek adják az adott évi díjakat, az elmaradhatatlan találgatás, esélylatolgatás természetesen idén is megelőzi a hivatalos bejelentést. Összeállításunkban a csaknem 20 nevet tartalmazó (nem hivatalos) lista néhány ismertebb szereplőjével ismertetjük meg az olvasót.

Többek között idén is szóba került Philip Roth amerikai író, nem kevésbé ismert perui kollégája, Mario Vargas Lllosa, valamint J. M. Coetzee, az afrikai irodalom neves képviselője. A kritikusok és irodalmárok szerint azonban az sem kizárt, hogy ezúttal egy költő részesül majd a kivételes elismerésben - esetleg az Adonis művésznéven alkotó, szíriai-libanoni Ali Ahmad Szaid Eszber, az akadémia titkárának, Horace Engdahlnak kedvenc költője, esetleg a kanadai Margaret Atwood, a svéd Tomas Transrömer vagy az amerikai Robert Ashbury. Összeállításunkban a csaknem 20 nevet tartalmazó (nem hivatalos) lista néhány szereplőjével ismertetjük meg az olvasót.

J. M. Coetzee
A Booker-díjas író, irodalomtörténész és nyelvész az afrikai kortárs irodalom talán legjelesebb képviselője. A dél-afrikai köztársaságbeli Cape Townban született 1940-ben. Kisgyermekkorától kezdve verseket, regényeket olvas, matematikát tanul, és az adandó alkalomra vár, hogy édesanyja fojtogató szeretetétől, édesapja zsarnoki természetétől és a készülő forradalom fenyegetésétől megszabadulva egy távoli országban új, ahogy ő fogalmaz, "igazi életet" kezdhessen. Az 1960-as években elhagyja szülőföldjét, és Londonba utazik, ám a brit főváros kijózanítólag hat művészetére. Ebből az élményből született két önéletrajzi ihletésű regénye, a Boyhood: Scenes From Provincial Life, illetve a Scenes From Provincial Life II.

Coetzee regényei a posztmodern szellemének megfelelően főként korábbi irodalmi alkotások újragondolásai, melyek egyéni látásmódjuk révén sajátos világot teremtenek. A barbárokra várva című alkotása az azonos című Kavafisz-versen alapul, Foe című regénye pedig Defoe Robinson Crusoe-jának átdolgozása - ezúttal egy női hajótörött szemszögéből. 1982-ben készült, In The heart Of The Country című regényéből Dust címmel film is készült Marion Hansel rendezésében.

1983-ban a Life and Times of Michael K., című alkotásával, míg 1999-ben Disgrace című regényével nyerte el a legrangosabb brit irodalmi elismerésnek számító Booker-díjat. Utóbbi műve egy egyetemi tanárról szól, akinek az intézmény egyik hallgatójával folytatott szerelmi viszony az állásába kerül. A napokban jelent meg legújabb regénye, az Elizabeth Costello, amely érzékletesen ábrázolja címszereplőjének írói öntudatra ébredését.