Az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV törvény 247. §-a (2) bekezdésének x) pontja (Záró rendelkezések fejezet), és az ebben a pontban hivatkozott EÜM-rendelet (74/1999. (XII. 25.) EüM-rendelet a természetes gyógytényezőkről) szabályozza. A törvény mindazokra vonatkozik, akik „természetes ásványvizet (…) gyógyvizet vagy gyógyiszapot termelnek ki, palackoznak, illetőleg csomagolnak, valamint ilyen terméket hoznak forgalomba.”
Azt, hogy mi a gyógyvíz Magyarországon, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) dönti el. Az EÜM rendelet definíciója szerint gyógyvíz minden „olyan természetes ásványvíz, amelynek bizonyított gyógyhatása van”. Ebből következik például, hogy minden, ami Magyarországon megkapja a gyógyvíz besorolást, nemcsak külsőleg, de belsőleg is használható, azaz nemcsak áztathatjuk benne magunkat, hanem meg is ihatjuk. Persze azért jól tesszük, ha nem ugyanazt a kontingenst isszuk, amit előzőleg fürdésre használtunk.
Ha valamelyik víz elnyerte az OTH tanúsítványát, onnantól rendszeresen ellenőrzik, hogy a víz kémiai összetétele pontosan megfelel-e a kiadás időpontjában fennálló állapotnak. Ezeket három- és ötévente a víznyerő hely üzemeltetője saját költségre köteles elvégeztetni. Az OTH minősítési szempontjait a törvény 19. paragrafusa tartalmazza: kizárólag olyan víz nevezhető gyógyvíznek, amelynek gyógyhatása bizonyított. Bizonyított pedig akkor lesz, ha „feltételezett hatását tudományosan elismert módszerek szerint lefolytatott orvosi megfigyelések megfelelően dokumentált és kiértékelt eredményei igazolják”. A gyógyvizek gyógyhatása tehát elég szigorú, tudományos szempontok alapján ellenőrzött.
A tanúsítványt megkapó gyógyvizeket a forrás helyszínén palackozni is lehet, és aztán a forrás helyszínétől távolabb forgalmazni.
Az OTH által gyógyvíznek minősített vizek listája itt található – jelenleg majdnem 260 tételes a lista. A gyógyvizeket sokféle szempont alapján szokás csoportosítani (hőmérséklet, savasság-lúgosság, ásványianyag-koncentráció, ozmotikus nyomás és radioaktivitás). A víz fogyasztásának egészségügyi hatásait a beltartalom alapján érdemes vizsgálni, azaz, hogy miből mennyit tartalmaz az adott gyógyvíz. Ez fogja ugyanis meghatározni, hogy milyen egészségügyi problémára javasolt.
Fontos: a gyógyvizeket tartósan csak orvosi javallatra, orvosi felügyelet mellett szabad fogyasztani.
Földes, meszes víz
Tartalma: kalcium-, magnézium- és hidrogén-karbonát-ionok
Például: Császár fürdő, Lukács fürdő, Rácz fürdő, Kékkút
Mire jó: gyomor és bélhurut ellen, urológiai betegségekre
Mikor ne fogyasszuk: székrekedés
Szulfidtartalmú, kénes víz
Tartalma: kén-hidrogén, karbonil-szulfid, ritkán nátrium-szulfid, kalcium-szulfid
Például: Harkány, Balf, Mezőkövesd, Csisztapuszta
Mire jó: étvágyjavító hatásúak
Alkáli, hidrogén-karbonátos víz
Tartalma: nátrium-hidrogén-karbonát-ion
Például: Salvus, parádi Csevice, szegedi Anna-forrás
Mire jó: savtúltengés, köszvényre
Mikor ne fogyasszuk: colifertőzés, vesekő
Jódos, brómos víz
Tartalma: jód, bróm
Például: Hajdúszoboszló, Győr, Sóshartyán, Pesterzsébet
Mire jó: jódhiányos strúmára, illetve a megelőzésére
Mikor ne fogyasszuk: fokozott pajzsmirigyműködés fennállásakor
Keserű víz
Tartalma: glaubersó vagy nátrium-szulfát, keserűsó vagy magnézium-szulfát
Például: Hunyadi János, Ferenc József, Mira
Mire jó: gyomor-, bél-, máj-, epebetegségekre, hashajtó(!)
Radonos víz
Tartalma: radon
Például: Hévíz, Eger, Budapest – Rudas, Gellért –, Miskolctapolca
Mire jó: fájdalomcsillapító, javítja az anyagcserét