Magyar céklás üdítő lehet az új sikertermék

2016.11.21. 20:30

Már a nyitás előtt óriási a sor – ilyet gasztrokiállításon ritkán látni odahaza. Angliában úgy tűnik, mindez másként működik. Megnéztük a Taste of Londont, ahol egy új magyar termékcsalád, az Áldomás is bemutatkozott.

A téglacsarnokról azonnal a Millenárisunk ugrott be – nem csoda, ez is ipari céllal épült. Az 1811-ben megkezdett építkezésre a növekvő dohányimport miatt volt szükség. Ha már nekiálltak, jól dolgoztak: az alsó szint boltíves terei, a tető fa- és fémvázas konstrukciója zseniálisan szép. Az ipari műemlék megúszta a dokknegyed átalakítását, hiszen egy kuvaiti befektetőcsoport felújította, és isteni rendezvényhelyszínné alakította át. 

Sokan szerettek volna bejutniForrás: Zirig Árpád

A tömeggel befelé sodródva érdekes belefülelni mások beszélgetésébe: az őszinte kíváncsiság, amely minden mondatban ott volt, kellemes meglepetés. Pingpongozták egymásnak a félmondatokat, hogy melyik standon, pavilonban kezdenének. A választás tényleg nem volt egyszerű, mert hihetetlenül igényes kiállítói sor várt ránk odabenn.

Boltívek alatt a magyarokForrás: Zirig Árpád

Büfék, készételek, alapanyagok, konyhai eszközök váltották egymást, miközben a látványkonyhában egész napos főzőshow-k és kurzusok pörögtek egész nap. A nemzeti konyhák és a tradicionális angol gasztronómia remekül megfért egymás mellett. Több ország külön pavilont kapott – többek között Magyarország is ott volt.

Egységes arculat, nemzetközileg értelmezhető csomagolásForrás: Zirig Árpád

Magától értetődően megjelentek boraink és néhány, számomra igazán meglepőnek tűnő élelmiszerünk is. Bevallom, nem hittem volna, hogy bárkit felizgulni látok a 100%-os, organikus, cékla-alma lére, de megtörtént – úgy tűnt, az csicsókaketchup, a szilvalekvár és a kolbászkarikák mellett ezt imádták leginkább az angolok.

Ginnel is remekForrás: Zirig Árpád

„Olyan más, mint a többi gyümölcslé. Ti, magyarok ezt isszátok?” – kérdezte egy hölgy a harmadik pohárka után. Nem mondhatnám, hogy ez lenne a nemzeti üdítőnk, de a Magyar Nemzeti Kereskedőház által teremtett, a piaci bevezetés küszöbén levő Áldomás márka nem is a pántlikás-betyáros vonalat erőlteti – a Taste of Londonon kínált termékek sokkal inkább a hazai prémium-élelmiszereket próbálják külföldön is bemutatni, nóta- és giccsmentesen. Végre.

Egészséges, mégis finomForrás: Zirig Árpád

Oláh Zsanett, a Kereskedőház vezérigazgatója az Origónak a helyszínen elmondta: „Négy éve dolgozom azon, hogy egy ilyen márka megszülethessen. Amikor másfél éve a Magyar Nemzeti Kereskedőház vezetője lettem, egy független cég is megtalált minket egy nagyon hasonló ötlettel. Kész tervekkel és arculattal érkeztek hozzánk – örömmel vettük fel a fonalat, és álltunk mögé, hisz ez egy jó terv, jó márkanév és elsőrangú üzenet is.”

Kolbász és ketchupForrás: Zirig Árpád

A jelenleg már harmincféle élelmiszert felvonultató Áldomás folyamatosan nyitott. Várjuk és keressük az új magyar termékeket, melyek teljesítik a minőségi elvárásainkat. Célunk a széles és színes portfólió, amiben megférnek egymás mellett az organikus élelmiszerek, a libamáj, a kolbász, a méz vagy az itt, Londonban bemutatott termékek.”

Az olasz hölgy már ismerte a mangalicátForrás: Zirig Árpád

Úgy kell kialakítani a kínálatot, hogy angol vagy skandináv piacon eladhatóak legyenek a prémium magyar élelmiszerek – a Fogyasztóbarát Védjeggyel párosuló Áldomás idehaza is jelen lesz, december elején kerül a boltokba. „Folyamatosan tárgyalunk olyan nagy üzletláncokkal, ahol adott a lehetőség a prémiumtermékek értékesítésére. A külföldi piacokon viszont márkadisztribútorokat keresünk, hogy saját kapcsolataikat felhasználva terjesszék az Áldomást.”

Csicsókás ketchup – érdemes lesz idehaza is keresni (Csicsóka - Helianthus tuberosus - Jerusalem artichoke)Forrás: Zirig Árpád

„Az elmúlt év az arculat kialakításáról, a márkaelemek definiálásáról szólt. Rengeteg szakkiállításon megfordultunk, hogy felmérjük a viszonyokat, megmutassuk, mire képes a hazai élelmiszeripar. Fontos tudatosítani, hogy ezek nem új termékek, hanem beszállítók, magyar cégek már meglevő dolgai, amelyeket újracsomagolva, közös márkanév ernyője alatt próbálunk a világnak megmutatni.”

A külföldi piacokon fontos az organikus szemléletmódForrás: Zirig Árpád

Oláh Zsanett elmondta, hogy nem az Angliában élő magyarokat célozzák meg, és nem is árversenyben akarnak értékesíteni. „Célunk a minőség, a remek íz, amely mögött ott a magyar állam garanciája. Azért, mert valami magyar, még nem eladható, széles körben nem vennék meg. Csak a minőséggel nyerhetünk, célunk, hogy az ernyőmárkával bejuttassuk a hazai beszállítókat a külföldi piacokra.”

Vulkanikus borok MagyarországrólForrás: Zirig Árpád

A vezérigazgató szerint kevés magyar cégnek van potenciálja arra, hogy az átlagosnak tekinthető hároméves piaci bevezetést végigcsinálja. „A magyar állam sem tud száz márkát megtolni, de egyet igen – ahhoz az egyhez viszont minőségi termékekkel csatlakozni lehet.”

Juhfark – ott ismeretlen csemegeForrás: Zirig Árpád

Az angol piacon a magyar boroknak is lenne helyük: a kiállításon tíz hazai borász vulkanikus talajról származó italait mutatták be – időről időre benézve úgy tűnt, van érdeklődés, nemcsak a bort forgatták a szájukban, hanem a szavakat is: Somló, Eger. A 2HA pincészet, a J+J, a Fekete Pince, Kolonicsék, a Somlói Apátsági Pince, a Somlói Vándor, Ráspi, Tóth és a Szőlő Szőlő Borház bizonyítani tudott Londonban.

Kézműves édesség, csak ott nem négercsóknak hívjakForrás: Zirig Árpád

A juhfark, a furmint ismeretlenek külföldön, hisz nem világfajták. Tipikus magyar dolgok, éppen ezért egyediségük miatt alkalmasak arra, hogy képviseljék az országot. Borok terén persze nem lesz egyszerű dolgunk, hisz sem volumenben, sem bejáratottságban nem tudunk konkurálni a spanyol, olasz és francia pincészetekkel. Ennek ellenére, aki megállt az aránylag központi helyen levő magyar asztaloknál, nem tűnt elégedetlennek. Ennyi pénzért ilyen testes borokat nem könnyű találni” – foglalta össze egy idősebb úr.

Volt mit enniForrás: Zirig Árpád

Miben különbözik a Taste of London a hazai gasztrobuliktól? A rendezvény nem elsősorban az éttermeket és büféket szólította meg. Persze a parázson sült ráktól kezdve a kacsahúsos hamburgerig minden ott volt, de a kiállítók között magas volt azok aránya, akik például saját mustárjukat vagy fagylaltjukat hozták ki.

Remek mustárokat kóstoltunkForrás: Zirig Árpád

A négercsókoknak persze volt valami politikailag korrekt neve, de a lényeg, hogy cukormentesek voltak, ahogy rengeteg egyéb édességről és tortáról is kiderült, diétához igazítottak – úgy tűnt, hatalmas a kereslet irántuk.

Dekoratív sütikosárForrás: Zirig Árpád

Személyes kedvenceim a késműhelyek voltak – idehaza a nagyobb rendezvényekre leginkább csak a kereskedők jönnek ki, itt viszont személyesen találkozhattunk a kovácsokkal. Sörrel a kezükben lelkesen magyarázták a szénacél tulajdonságait, majd adták a nyelet kezünkbe, szeletelgessünk csak. Ugye nem kell mondanom, hogy manufakturális viszonyok között készült vágódeszkákat is vehettünk hozzájuk?

Cukiságban nincs hiányForrás: Zirig Árpád

A szakvásár hangulata remek volt – nem üvöltött harmincféle zene, a csarnok két központi helyéről szólt csak a muzsika. Az egyikben egy zongorista-énekes nyomta rendületlenül egész nap, a másik oldalon meg retró lemezlovas bombázta skával és karibi tánczenékkel a füleket. Ahogy az angolok inni kezdenek, a tánc is hamar elkezdődik, láttunk pár remek figurát.

Estig tartott a muriForrás: Zirig Árpád

Nem voltak prospektusgyűjtők, de a fine dining rózsaszín vattafelhőjében lebegő mesefigurák sem. Élhető, családias és izgalmas volt a Taste of London: a legnagyobb meglepetést nekünk a röviditalok frontján adta – a cikk második részében ezekről is beszámolunk majd.