"A visszaigazolások általában a rendezvényeken és a versenyeken érnek minket, ahogyan most is,
szeretjük tudni hol tartunk.
Örömből főzzük a pálinkát, de azért nagyon fontosak ezek azelismerések.
Tartósan tudnak lendületet adni" - mondja Komáromi János, a Tuzséri Pálinka
Manufaktúra tulajdonosa.
Komáromiék és a pálinka viszonya egy érettségi találkozón fordult komolyra. "Legalábbis itt
született meg az alapötlet. Én a vendéglátásban és az italkereskedelemben dolgozom, az egyik
legjobb barátom, aki az osztálytársam is volt, pedig ért a pálinkakészítéshez. Ő tud főzni, én pedig
tudok eladni" - ezt az egyszerű gondolatot azonban hamarosan valódi lépések is követték.
Kerestek egy elhanyagolt állapotban lévő főzdét, megvették, felújtották, új gépekkel szerelték fel és
belekezdtek a kereskedelmi- és bérfőzésbe. Rengeteg munka volt benne, de megérte:
megszületett az ukrán határhoz közeli Tuzséron a Pálinkatanya. "A legutóbbi érettségi találkozót -
a harmincadikat - már ott tartottuk" - teszi hozzá nevetve Komáromi.
Pedig a cél eleinte csupán annyi volt, hogy a saját örömükre készítsenek kiváló minőségű
pálinkát. "Nyilván ezt is rengeteg minden előzte meg. Bejártuk a világot, rengeteg tapasztalatot és
ismeretet gyűjtöttünk, jól ismertük már a technológiákat is. Ezek alapján önálló tapasztalat
gyűjtésekbe,kutatásokba kezdtünk például a hordós érlelésekkel, különböző típusu alma és
szilfajtákkal, kapcsolatban" - magyarázza. A manufaktúra nem véletlenül került Tuzsérba: a
környék az alma hazájának számít. Komáromiék például 10-15 almafajtával dolgoznak, ami nem
könnyű feladat, nehéz ugyanis a viaszos gyümölccsel foglalkozni, melynek az elismertsége sem
kellően megfelelő. Az alma mellett fontos gyűmölcs a szilva is, olyannyira, hogy ma már a
Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend tagjai ők is.
Jöttek persze az eredmények is: pálinkáik többször is elnyerték az Év Pálinkája díjat, voltak
világkupa-győztes tételeik is. Tavaly megnyerték a Destillátát. Ahogy fogalmazott, jóban vannak a
Jóistennel, "teleszórták" őket díjakkal, vannak sikereik, amelyeket helyén tudnak kezelni.
Szoktam mondani, hogy mi lenne, ha teljes energiával csinálnánk ezt mindketten
- ugyanis a pálinka mai napig megmaradt hobbinak. Szerencsére nem ebből kell megélnünk, - mint mondja így legalább nincsenek kiszolgáltatva, nem kell kompromisszumot kötniük a termékkel kapcsolatban. Úgy látja, hogy más főzdék élet-halál harcot vívnak, igyekeznek minél nagyobb tételeket értékesíteni, ami aztán oda vezet, hogy kénytelenek engedni a minőségben, hogy olcsóbban készítsék a pálinkáikat. "Mi azonban úgy csináljuk ahogyan gondoljuk. Nem értékesítünk multikban, nem vagyunk bent a fővárosban, csak a régióban értékesítünk."
A kiváló minőség eléréshez fontos volt az erős és stabil szakmai háttér. Ebben sokat segített nekik
Dr. Panyik Gáborné, a Corvinus Egyetem adjunktusa, az Országos Pálinkaverseny szakmai
igazgatója, illetve egy régi barát, Vértes Tibor Agárdról. "Belterjes és kicsi szakma a pálinkáé" -
teszi hozzá mosolyogva.
Komáromi szerint sokkal izgalmasabb a gyümölcsből főzött párlat, mivel sokkal nehezebb jól
elkészíteni az italt úgy, hogy a gyümölcs aromája és illata is megmaradjon. Nem mellesleg az
alapanyagárak sem onnan indulnak, mint a gabonapárlatok esetében.
Elég csak egy kiló málnáragondolni, amely 5-600 forint, míg a gabona ennek mindössze töredéke. Két-három liter málnapálinka készíthető száz kiló gyűmölcsből.
Úgy látja, hogy a pálinka nagy általánosságban még nem tart ott, ahol kellene. Főleg minőségben,
így aztán megbecsültségben sem. "Sok minden árkérdés, a jó pálinka pedig nem olcsó mulatság.
Nem csak az említett alapanyag, hanem még az adók miatt sem. Gondoljunk csak arra, hogy
mondjuk a pálinka literén lévő adóteher 2500 forint, nincs benne a gyümölcs ára, nem is áraztuk
bele a munkát, üveget, címkét, stb. plusz az árrések" Komáromi azonban bizakodó, szerinte a
fogyasztók egyre inkább a minőség felé hajlanak, ez pedig formálja majd a piacot.
A manufaktúrával és a pálinkatanyával kapcsolatban az alapterveket már elvégezték, most a
turisztikai fejlesztéseken van a hangsúly. Hozzáteszi azonban, hogy ez nem megy máról-holnapra.
"Folyamatosan bővítgetünk, nem sokára külső medence is épül, hiszen itt kell tartani magunknál a
vendéget tartósan. A pálinkakóstolás önmagában még nem minden. Igyekszünk tartalmassá tenni az itt tartózkodást. Elvihetjük a vendégeket kajak-kenuzni, bemutatjuk az almafajtákat, megmutatjuk a hordós érlelést, a pálinka főzést, szóval egy komplexebb élményt nyújtunk" - mondja.
A pálinkával kapcsolatos nagyívű elképzelésekkel nem teljesen ért egyet, úgy fogalmaz, nem látja a pálinkában azt, amit sokan, vagyis nem lesz ez a világ itala. "Na nem a minősége miatt, hanem azért, mert behatárolja a mennyiséget az, hogy a legjobb pálinka csakis kiváló gyümölcsből készül.
Éppen ezért én azt mondom, hogy idehaza legyen világbajnok, legyen a legjobb ital. Hogyha idejön egy turista, akkor ne pancsokkal és kerítésszaggatóval találkozzon, hanem gyönyörű italokkal,
aztán vigye a hírét annak, hogy érdemes Magyarországra jönni és ezt itt megkóstolni. Itthon kell nagyot alkotnunk."