Mp3-lejátszók össztűz alatt

Hordozható zenelejátszókat teszteltünk, nem is keveset: összesen egy tucatnyi kütyü fordult meg a kezeink közt. Kipróbáltuk többek közt a világ legkisebb mp3-lejátszóját, egy zsebrádió-szerű vaskos modellt, illetve egy futóknak szánt, testre szíjazható típust is.

Ha idekattint, megnézheti videobemutatónkat a legérdekesebb lejátszókról!

Próbáltuk meghatározni az ideális mp3-lejátszó ismérveit. A lejátszónak kis méretűnek kell lennie, hiszen az emberek zöme magával hurcolja, szívesen vágja zsebre ezeket a kis készülékeket, ami két feltételt is megfogalmaz: egyfelől ne kopjon a lejátszó burkolata akkor se, ha aprópénz vagy kulcscsomó kerül mellé. Másfelől szerencsés, ha a kezelőgombokat úgy alakítják ki, hogy akár csukott szemmel is lehet irányítani, hogy ne kelljen például a következő számra váltáshoz elővenni a ketyerét a zsebből. Emellett az sem utolsó szempont, ha egy töltéssel hosszan tud működni.

Ne kelljen extra szoftver

Alapvető igény továbbá, hogy a Windows fájlkezelőjével (az Intézővel - vagy akár Total Commanderrel) lehessen feltölteni számokat, adatokat a lejátszóra. A legelőnyösebb, ha magukat a zenefájlokat is így lehet feltölteni - ez jóval egyszerűbben használható bármely gyártó saját programjánál -, a másolási lehetőség révén pedig pendrive-ként is használható a szerkezet, tehát nem csak zenéket, hanem akár fájlokat is lehet hurcolni két számítógép között.

Alapfeltétel a másolásvédelem

A tesztelt lejátszók sorát úgy állítottuk össze, hogy azok - elvileg - képesek legyenek internetes zeneáruházban vásárolt, Windows Media technológiát használó másolásvédett zeneszámok lejátszására is. Tudjuk, hogy a Microsoft megoldásával levédett zenéket kizárólag a Windows Media Playerrel (WMP) lehet felmásolni lejátszókra - ez a feltétel tehát nem számított negatívumnak. Egy-egy lejátszót legalább öt-hét napig használtunk, így igazán kiismerhettük mindegyiket. Nézzük a tesztelt darabokat és az ítéletet!

MobiBlu DAH-1500i

Forrás: [origo]

A világ legkisebb mp3-lejátszója - hirdeti a gyártó a termék dobozán. Ezt ugyan nem ellenőriztük le, de az biztos, hogy a rendkívül attraktív megjelenésű, parányi eszköz jó eséllyel pályázik erre a címre. A leginkább egy dobókockára hasonlító eszköz szélessége, magassága és hossza egyaránt 2,4 centiméter, tömege pedig nem éri el a húsz grammot sem.

A lejátszó apró méretei ellenére nem szűkölködik a funkciókban, diktafonként és rádióként is használható - akár műsorokat is lehet rögzíteni memóriájába -, a működéséhez szükséges energiát belső akkumulátorából nyeri. Bár nem a kis kocka bírta legtovább egy töltéssel a tesztelt eszközök közül, 8-10 órán át ezt a típust is lehet folyamatosan hallgatni, ami normálisnak mondható. Az oldalán lévő képernyő a szokásostól eltérően nem folyadékkristályos, hanem ún. OLED típus, így sötétben is jól látható, ugyanis fekete háttéren éles kék színnel jelennek meg rajta az információk. Mivel a kütyün nem fért volna el sok billentyű, a kezelést is leegyszerűsítették, az egyetlen negatívum, hogy a navigációs gomb kissé kemény. A lejátszóval szoftveres gondjaink nem voltak, boldogult a jogvédett WMA fájlokkal is, az mp3-akat pedig csak egyszerűen fel kellett másolni rá az Intézőből. A PC-hez csak a gyári, speciális USB-kábellel lehet csatlakoztatni, amelyet az eszköz fülhallgató-bemenetébe kell bedugni. A legfőbb negatívum, ami ezzel az eszközzel kapcsolatban felmerült az az, hogy például egy retikül belsejéből bizony nehéz előkeresni az aprócska kütyüt - vagy bárhonnan, ha szem elől veszíti az ember.

Legolcsóbb: 512 MB-os - 26 ezer forint, legdrágább: 2 GB-os memóriával - 44 ezer forint

Pozitívumok	Negatívumok
parányi méret, pehely súly	nehéz megtalálni
különleges forma

iDak M-339

Forrás: [origo]

Számos jelzővel illethetnénk: valamennyi lejátszó közül a legbutább, ebből kifolyólag a legegyszerűbben kezelhető, ugyanakkor a legkevésbé felhasználóbarát kütyü volt ez. Az ismert egygombos működési modellel találkoztunk: ugyanaz a ki-és a bekapcsológomb, és egy helyen van a hangerő, illetve a számok kiválasztására szolgáló kapcsoló is.

Az egyszerű kezelhetőséget azonban lerontották a tervezők azzal, hogy kikapcsolni csak a bekapcsológomb hosszú lenyomásával lehet. Túl sokáig viszont nem szabad lenyomva tartani a gombot, ekkor ugyanis újból bekapcsol az eszköz. A furcsa megoldásnak köszönhetően a több hetes használat során számos alkalommal hagytuk véletlenül bekapcsolva az iDakot. Az eszközön ráadásul egy díszítő featúrát is ehhez a gombhoz rendeltek a tervezők: bizonyos "megnyomásnál" elkezd különböző színekben pompázni a kijelző, és esze ágában sincs kikapcsolódni. Meggyőződésünk, hogy ez a színváltós őrültség meríti le oly hamar az elemet, ez a készülék fogyasztott ugyanis a legtöbbet: gyakorlatilag naponta kellett benne elemet cserélni, pedig csak utazáskor használtuk.

Legolcsóbb: 128 MB-os - 9 ezer forint, legdrágább: 1 GB-os memóriával - 20 ezer forint

Pozitívumok	Negatívumok
használható pendrive-ként is	nagyon sok elemet fogyasztott
egyszerűen kezelhető	értelmetlen "díszfunkció"
	a ki- és bekapcsolás átgondolatlan
	védett wma-fájlokat nem mindig játszott le
	nincs automatikus kikapcsolási funkció

Easy MP3 DG-706x FM Trekstor

Forrás: [origo]

Átlagos lejátszónak tartjuk, a pozitív és a negatív tapasztalatok körülbelül kiegyenlítik egymást. Hibaként azt a logikátlanságot említjük, hogy a számok között nem az előre- hátra gombokkal lehetett ugrálni, hanem a föl- le irányba mutatókkal, míg felhangosítani az előre, lehalkítani pedig a hátra-gombbal lehetett: megszokhatatlan volt.

A lejátszó USB-csatlakozóját végő gumifedőt csak hosszú körömmel, vagy eszközzel tudtuk kinyitni - jó-jó, véd, az biztos, de szinte elérhetetlenné teszi a csatlakozót. Ez a lejátszó volt a legérzékenyebb a balkézről grabbelt mp3-as számokra is. Gyakran egész egyszerűen megállt, és kikapcsolt, vagy csak hosszú ideig süket csöndet sugárzott. Mindenesetre az automatikus kikapcsolás funkció sokat javított az összmegítélésen.

Legolcsóbb: 256 MB-os - 16 ezer forint, legdrágább: 1 GB-os memóriával 31 ezer forint

Pozitívumok	Negatívumok
diktafon, FM-rádió	fordított kezelőrendszer
	túlságosan védett USB-csatlakozó
	kicsit nehézkes lejátszás a nem gyári zenéknél

Meizu ME

Körülbelül egy betörhetetlen lóra emlékeztetett minket: mindvégig kezelhetetlennek bizonyult a lejátszó. Ennek egyetlen nagyon egyszerű oka volt: a lejátszó menüjét nem fordították le, az japán maradt, ha abba beléptünk, még a visszalépés is lehetetlenné vált. Ha nem zároltuk a gombokat, néha egy japán menüsorral a képernyőjén került elő a zsebből. Burkolata erősen kopott a használat ideje alatt - sajnos a menü használhatatlansága miatt igazán nem is tudtuk tesztelni extráit. A zenéket lejátszotta, ám a licencelt wma-fájlokat nem tudtunk átmásolni rá - ám hogy még mit tud a kis gép, végül nem derült ki.

Legolcsóbb: 256 MB-os - 17 ezer forint, legdrágább: 1 GB-os memóriával - 27 ezer forint

iAudio 5

Forrás: [origo]

Nagyon érdekes, egyedi kezelőfelülettel találkoztunk az iAudio eszkönzön: a készülék két oldalán helyezkedett el egy-egy tekerentyű. Az egyikkel lehetett ki- és bekapcsolni az eszközt és megállítani vagy elindítani a lejátszást, a másikkal pedig a hangerőt lehetett szabályozni.

Sajnos - mivel a két gomb érzetre teljesen egyforma - könnyen összekevertük őket, a jópofa megoldás révén viszont egy kézzel is lehetett tartani és irányítani a kis készüléket, ami előnyére vált: a zsebből félig kihúzva is egyszerűen lehetett kapcsolgatni. Nem mellesleg ez volt az a darab, amelynek fülhallgatóján a mélyhangok talán a legjobban átjöttek.

Legolcsóbb: 256 MB-os - 27 ezer forint, legdrágább: 2 GB-os memóriával - 52 ezer forint

Pozitívumok	Negatívumok
ügyes kezelőgombok	kissé drága
FM-rádió, diktafon

iRiver T20

Forrás: [origo]

Bár a tetszetős külső és az ismert márkanév nyomán nem számítottunk rá, az egyik legtöbb idegességet okozó lejátszót ismerhettük meg az iRiver T20 FM típusú eszközében. Jópofa megoldásnak tűnt, hogy a kompakt méretekkel bíró eszköz pendrive-szerű USB-csatlakozóját bicskaszerűen lehet kitolni a gépházból. A megoldás azonban nem tökéletes: mivel a csatlakozó nem csúszik ki eléggé, bizonyos típusú számítógépházak esetén nem lehet bedugni például az előlapon lévő aljzatba az eszközt.

A használat nyomán arra is fény derült, hogy a tetszetős, fémhatású kezelőgombok is túl esztétikusra sikeredtek. Mindegyikük teljesen egyforma, a lejátszó borításának síkjában helyezkedik el, így gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek, minden műveletnél elő kell venni a kütyüt és úgy kapcsolagatni. Ugyancsak idegesítő tulajdonsága volt az eszköznek, hogy csak a Windows Media Playeren keresztül lehet csak feltölteni rá a zenéket: mp3-akat, és másolásvédett wma-zenéket egyaránt. Ez azzal jár, hogy a lejátszóról számítógépre nem lehet visszamásolni a dalokat, s pendrive-szerűen adathurcolásra sem lehet használni az eszközt.

Legolcsóbb: 512 MB-os - 36 ezer forint, legdrágább: 1 GB-os memóriával - 50 ezer forint

Pozitívumok	Negatívumok
USB-ről tölthető	nehezen kezelhető
jól néz ki	csak Media Playerrel másolhatók rá az mp3-ak
lejátssza az ogg és wma zenéket is	az USB-csatlakozó nem minden PC-vel kompatibilis
diktafonként is lehet használni

Creative Zen Nano Plus/MuVo V200

Forrás: [origo]

Az Apple népszerű lejátszójához hasonló nevet viselő típus a Creative cég legolcsóbb mp3-lejátszói közé tartozik. A kütyü negyed-, fél- és egy gigabájtos változatban, s a fekete és fehér színeken kívül egy sor tarka színben is kapható, 18-28 ezer forintos áron. Az öngyújtó nagyságú eszköz igazi alapmodell, gombjai kissé pattogósak, műanyag készülékháza kevéssé tűnik strapabírónak, viszont könnyű (22 grammos). Kijelzője kicsi, ennek ellenére nem volt különösebb gondunk vele, a számok címeit mindig kényelmesen le tudtuk olvasni róla.

Forrás: [origo]

Előnye, hogy rádióként és diktafonként is használható, s adnak hozzá minijack-kábelt, amellyel más hifi-eszközről érkező hangot is tud rögzíteni. Működtetni a Zen Nano Plust egyetlen AAA méretű elemről lehet, üzemideje azonban nem túl nagy: 12-15 óra, azaz nagyjából kétnaponta kell új áramforrást helyezni bele, s fel tudtuk venni rá a másolásvédett wma zenefájlokat is.

Sajnos egy hibás példány jutott kezeink közé a lejátszó nagyobbik testvéréből, a Creative MuVo V200-asból: a fél gigabájtos típus egy kicsivel nagyobb a Nano Plusnál, menüje és gombjai azonosak, ez azonban kettészedhető, s pendrive-ként, kábel nélkül lehet a PC-hez csatlakoztatni.

Legolcsóbb: 512 MB-os - 19 ezer forint, legdrágább: 1 GB-os memóriával - 28 ezer forint

Pozitívumok	Negatívumok
tud felvenni más hifi-eszközről	kicsit túl "műanyag"
diktafon funkció, rádió	nem túl hosszú üzemidő

Nike MP3Max - Philips PSS250

Forrás: [origo]

Nagy várakozásokkal vágtunk neki a Philips által gyártott, de az amerikai sportszergyártó márkanevén árult mp3-lejátszó kipróbálásának. Bár a fél gigabájtos kapacitású kütyüt kifejezetten sportoláshoz szánták - így a mellékelt szíjjal derékra vagy felkarra is lehet rögzíteni - hatalmas mérete és nagy tömege miatt tesztelőnk erre a célra egyáltalán nem találtuk alkalmasnak. Futás közben apró eszközt kényelmes viselni, minden más zavaró, és még a speciális rögzítővel szerelt fülhallgatója is kényelmetlenek volt.

Már a PC-hez való csatlakoztatás során meggyűlt vele a bajunk: noha a gépre egy másik eszköz miatt rajta volt a Musicmatch Jukebox lejátszószoftver, a Nike termékhez ennek egy speciális verzióját kellett telepíteni a CD-ről, ha ugyanis csak felmásoltuk rá a zenefájlokat, azokat nem volt hajlandó megnyitni. Ez persze a Windows minden részébe belemászott, s a későbbiekben minden mp3-at ezzel kellett (volna) lejátszani, ráadásul még a zenék felmásolása is lassú és nehézkes volt. Egyszer sikeresen letöröltük a rendszert a lejátszóról működésképtelenné téve azt, végül a PC-ről visszaállítottuk a rendszert.

Legolcsóbb: 512 MB memóriával - 45 ezer forint

Pozitívumok	Negatívumok
strapabíró kivitel	túl nagy és nehéz
rádió	külön program kell a zenék feltöltéséhez
stopper funkció	nehézkes kezelni
adatot lehet másolni rá	jogvédett wma fájlokkal nem boldogult

Philips PSS110

Forrás: [origo]

Bár Personal Sound System, azaz személyes hangrendszer a hivatalos elnevezése, leginkább egy rádiós ébresztőórára hasonlít a Philips PSS110-es eszköze. Jelen tesztünkben ez bizonyult a legérdekesebbnek a holland gyártó kínálatából, a lejátszó igazi unikum, ugyanis egy modern kori zsebrádiónak tekinthető, mivel két hangszóróval is felszerelték, így fülhallgató nélkül is lehet hallgatni.

A hófehér eszköz két oldalán lévő apró hangszórók megdöbbentően nagy hangerőt tudnak biztosítani jónak mondható hangminőség mellett, ráadásul az eszköz saját akkumulátoráról sok órán át képes működni. Mi egy délutánon át nyúztuk, s ezalatt egyetlen egységgel sem csökkent a töltöttség. A PSS110-es rádióval is rendelkezik, ébresztőóraként is lehet használni (bár apró monokróm kijelzőjéről nehéz leolvasni a pontos időt), s Line-in bemenete révén akár egy noteszgép hordozható hangszórójaként is funkcionálhat - a biztonságos hurcoláshoz tetszetős tok is jár a kütyühöz.

Persze ez a lejátszó sem hibátlan, a zenéket erre a típusra is csak az indításakor idegesítő reklámüzenetet megjelenítő Musicmatch Jukeboxszal lehet feltölteni. Tárolás céljából az eszközre lehet adatokat másolni, ám a jogvédett Windows Media állományokat rajta sem tudtuk használhatóvá tenn. Sajnos a hazai boltokban csak az eszköz 256 megabájtos változatával találkoztunk, külföldön 512 megabájtos is kapható, mi azonban igazából több gigabájtos modellt tartanánk vonzónak.

Legolcsóbb: 256 MB memóriával - 32 ezer forint

Pozitívumok	Negatívumok
saját hangszórók	a Musicmatch Jukebox idegesítő
nagy hangerő, jó hangminőség	nem működött a wma fájlok lejátszása
egész nap bírja az akkumulátor	a kicsi kijelzőn nehezen kivehető az óra
utazó hangszórónak is jó

Philips GoGear HDD050

Forrás: [origo]

A Philips merevlemezes lejátszójából mi egy 1 gigabájt kapacitású típust teszteltünk, amely már nem éppen egy új modell, utolsó példányaival találkoztunk a boltokban. Ne feledjük, noha ez a lejátszó majdnem akkora mint egy villanyborotva, pontosan ugyanannyi zene fér rá, mint a cikkünk legelején bemutatott, apró MobiBlu-kockára.

A GoGear kinézete nem különösebben dögös - mint mondjuk egy iPodé -, műanyag gombjai kissé kopogósak, egyedül a két oldalán lévő fém védőborítás javítja az összképet. Ehhez a típushoz a csomagban lévő CD-n két különböző kliensprogramot - a szokásos Musicmatch Jukeboxot és a DBB-t - is mellékelte a gyártó, körülményességük miatt ezek ezúttal sem nyerték el tetszésünket, a másolásvédett wma fájlokat erre az eszközre sem tudtuk felmásolni. A nagydarab eszköz kisfelbontású kijelzőjénél láttunk már jobbat, akkumulátorról pedig nagyjából 8-10 órán át üzemképes egy töltéssel, munka közben hallgatva kollégánk nagyjából két napig tudta használni.

Legolcsóbb: 1 GB-os - 43 ezer forint, legdrágább: 2 GB-os memóriával - 50 ezer forint

Pozitívumok	Negatívumok
saját akkuról működik	nagy méret
lehet rá adatokat másolni	külön szoftver kell a zenék feltöltéséhez
	a wma-zenéinkkel ez sem boldogult

Samsung Yepp C1

Forrás: [origo]

A dél-koreai gyártó lejátszója volt az egyik kedvencünk: a matchbox-autóbuszra hasonlító, zömök kis Yepp C1-es működéséhez mindössze egyetlen darab AAA-méretű elemet vagy akkumulátort igényel, mégis eszméletlen jól bírja a strapát. A Samsung honlapján lévő adatok szerint az eszköz 42 óra folyamatos üzemre képes, ez reálisnak is tűnik: 8-10 órányi folyamatos zenehallgatás után sem csökkent a töltöttség egy mezővel sem. Ezzel a lejátszóval egy Budapest-Moszkva vonatutat gond nélkül végig lehet ülni.

A C1-es sorozatú Yepp fél- és egy gigabájtos változatban kapható, lőbbi 23 ezer forint, az utóbbi 30 ezer forint kerüli összegbe kerül. A Samsung lejátszóját könnyű volt használni, a mellékelt kábellel a PC-hez kapcsolva akár az Intézőből is fel lehetett másolni a zenéket, s a Zeneáruházban megvett jogvédett wma zenéket is gond nélkül fel tudtuk tölteni a Media Playerből. A Creative Zen Nano Plusénál nagyobb, de azért még így is aprócska kijelzővel szerelték fel a Yeppet, de erről minden információ könnyen leolvasható. A kütyüt diktafonként is lehet használni, viszont rádiót nem tartalmaz, emiatt pedig bizonyára sok potenciális vásárló listájáról lekerül majd.

Legolcsóbb: 512 MB-os - 23 ezer forint, legdrágább: 1 GB-os memóriával - 30 ezer forint

Pozitívumok	Negatívumok
42 órás üzemidő egy töltéssel	a felső gombok kicsit pattogósak
csak rá kell másolni a fájlokat	kissé lomha éledés bekapcsolás után
könnyű (34 gramm)	rádió azért lehetne benne
ogg és védett wma fájlokat is lejátszik
diktafon

Samsung Yepp U2

Forrás: [origo]

Az U2-es modell képességei megegyeznek a Yepp C1-esével, ez a változat azonban egy extra vékony, csupán 30 gramm súlyú modell, amelyet a pendrive-okhoz hasonló módon lehet a PC-hez csatlakoztatni. Vékonyságának köszönhetően ezt a típust például azzal a számítógépházzal is használható volt, amely inkompatibilisnek bizonyult a bicskához hasonló iRiver típussal.

Tömzsibb társához hasonlóan ehhez a Yepphez sem szükséges kliensprogramot telepíteni a komputerre a zenék feltöltéséhez, s a védett Windows Media fájlok mellett az ogg formátumban tárolt dalokat is lejátszotta. A hazai boltokban csak fél- és egy gigabájtos változataival találkoztunk, külföldön két gigás verzióját is árulják. Az elegáns külsejű lejátszó diktafonként is használható, rádió azonban nincs benne, bekapcsolása után az előző típushoz hasonlóan kissé lassan éled fel. Előnye, hogy belső akkumulátoráról működik - melyet az USB-portról lehet tölteni -, üzemideje azonban harmada-negyede a másik Yeppének, 12-13 óra körüli, ez azonban még vállalható kategória.

Legolcsóbb: 512 MB-os - 23 ezer forint, legdrágább: 1 GB-os memóriával - 29 ezer forint

Pozitívumok	Negatívumok
12-13 órás üzemidő egy töltéssel	kissé lomha éledés bekapcsolás után
csak rá kell másolni a fájlokat	ebben sincs rádió
könnyű (34 gramm)
ogg és védett wma fájlokat is lejátszik
diktafon, saját akkumulátor

Vegyes az összkép

A tucatnyi lejátszó kipróbálása során meglehetősen ellentmondásos tapasztalatokat szereztünk. Egyfelől meglepődtünk, hogy az mp3-korszak sokadik évében egyes lejátszók úgy készültek, mintha tervezőjük még soha számítógépházat nem látott volna, más darabok kiagyalóiról egyszerűen nem hisszük el, hogy valaha használta termékét. Másfelől kevesebbszer ugyan, de azért látni a mérnöki lelemény pozitívumait, hihető, hogy a majdani felhasználó érdekei valóban számítottak.

Szintén nem tudtuk hová tenni a saját kliensszoftvert a felhasználóra erőszakoló gyártók gondolkodását sem. Miért cserélné le bárki is a megszokott fájlkezelő szoftverét egy másikra - ráadásul olyanra, amely indításakor teljes verziójának megvásárlására buzdít - noha a vásárló több tízezer forintot fizetett a lejátszójáért. Miért nem lehet egy saját fejlesztésű kliensszoftver használata opcionális? Miért kell a fájlformátumok közt megkülönböztetést tenni? Az ogg-formátum 2003 óta létezik, mégis a ma kapható lejátszóknál kifejezetten pozitívum volt (nem pedig természetes), ha valamelyik felismerte és lejátszotta azt.

Bár már kaphatók olyan típusok is, amelyek egyetlen elemről akár egy hétig is működnek egyetlen töltéssel, még mindig léteznek olyan típusok, melyekbe naponta kell új elemet rakni. Érdemes lenne az üzemidőn is csiszolniuk a gyártóknak: hiába a gigányi tárterület, ha nem lehet a dalokat végighallgatni elemek vagy töltés nélkül.