Megjelent a népszerű médialejátszó, a VLC 1.0-s változata

Nyolc és fél év fejlesztés után megjelent a VLC médialejátszó 1.0-s változata. A minden filmes formátummal és zenével elboldoguló nagy becsben tartott ingyenes lejátszó minden operációs rendszerre elérhető.

Régebben, az internet előtti időkben, de még kevésbé régen is, amikor internet már jócskán létezett, de a webkettő bétakultusza még nem terjedt el, a szoftverek eleve 1.0-ás változatban jelentek meg. Ez jelentette azt a verziót, amikor a fejlesztő szerint a program elérte a forgalmazáshoz szükséges érettséget: biztonsággal nyújtotta az eleve eltervezett funkciókat, nem hiányoztak belőle olyan sallangok sem, mint például a súgó, sőt már le sem fagyott. Aztán eljött a nyílt szabványok kora, amikor a fejlesztők már jóval a stabil végállapot előtt bemutatták termékeiket, hogy a közösség tagjai kipróbálhassák, a hibákat megtalálva segítsék és ötleteikkel, tanácsaikkal láthassák el a kibocsátót. Az Open Source mozgalomtól a fizetős termékek fejlesztői is átvették ezt a módszert, s éretlen termékeiket béta címke alatt, azaz kipróbálásra ajánlottként bocsátották ki. A fejlesztési módszer jelmondata "release early, release often", azaz bocsáss ki korán, és gyakran! Ez arra utal, hogy a nagy, stabil, lecsiszolt főverziók (1.0, 2.0, 3.0) helyett gyakori, akár csak egy-egy korábban felfedezett hibát javító, apránként tökéletesedő szoftverek jelentek meg.

Ennek a módszernek jeles képviselője a közel egy évtizedig béta állapotban terjedő VLC lejátszó. Az indulás, 2001. február olyan régen volt, hogy akkor még a kitűzött cél is más volt, mint ma. Egy ingyenes szoftverpárost szerettek volna elkészíteni, amelynek szerver és kliens tagja együttesen azt teszi lehetővé, hogy videókat streamelhessünk az interneten, azaz a teljes letöltés kivárása nélkül, az első néhány perc gépünkre érkezése után elindulhasson a lejátszás. Ne feledjük, ezt a célt akkor tűzték maguk elé, amikor a többség még csak a néhány éves DVD formátummal ismerkedett.

Nem a dizájn, a tudás tette naggyá a VLC-t

Az azóta eltelt évek során a szerverfunkció beépült a kliensbe, s habár a VLC ma is képes streamingre, hírnevet mégis azzal szerzett, hogy szinte minden ismert videó- és hangformátumot le tud játszani, sőt ezek közül sokkal még sérült formában is boldogul. Általános vélekedés, hogy ha a VLC nem játszik le egy filmet vagy zenét, akkor értelmes időn belül amúgy sem lehet hozzá megfelelő programot találni, mással próbálkozni sem érdemes.

Romantikus formátumokkal is eldoldogul

Ez a képesség igazán sokat azokban a hősi időkben ért, amikor még burjánzottak a neten fellelhető egzotikus multimédia formátumok. Ma már megnyugodott ez a terület, néhány formátum szinte szabvánnyá vált, a többivel pedig csak virtuális múzeumokban akadhatunk össze. A VLC mégis népszerű, hiszen számos funkciója megkerülhetetlen szereplővé teszi. Remekül játszik le DVD-ket, internetről letöltött feliratfájlokat a kapcsolódó filmekkel, még a többnyelvű filmek hangsávjai között is tud egyszerűen váltogatni. Emellett a digitális fényképezőgépekből és videokamerákból érkező mozgóképeket is megjeleníti, sőt fel is tudja venni, amit éppen lejátszik, legyen szó szinte bármilyen forrásról.

Az 1.0-s változatban a készítők nagyon sok hibát javított, illetve új formátumok kezelését és bővülő funkciókészletet is bejelentettek. A szoftver letölthető az [origo] Szoftverbázisból is.