Aktmodell: egy lányt hazaküldtek

Nyáron kifejezetten kevés hazai produkció indul a tévékben, alig találni magyar gyártású show-t, sorozatot, még a napi szappanoperák is leállnak a nagy melegben. Azzal foglalkozunk tehát, ami van: a Cool például nyárra időzítette az Aktmodell című realityt.

Tudjuk, hogy a kizárólag nőkkel felvett, "csak egy maradhat"-típusú műsorok - a testiségen túl - alapvetően a földöntúli boldogság (bejutottam!) vagy a mérhetetlen csalódás (kiszavaztak!) könnycseppjeire, illetve az intrikára, furkálódásra, a vetélytársnők gyűlöletére építenek. A show második része bőségesen adagolta ezeket, nem kockáztattak, nem mutatták a lányokat, amint a délutáni csendes pihenő alatt mondjuk Borgest vagy Richard Brautigant olvasgatnak, majd halkan beszélgetnek az idő természetéről, vagy a pisztrángról, mint szimbólumról.

Női könnyek foglalták keretbe a második részt, mivel rögvest az elején egy pityergő továbbjutót mutattak, a végére pedig egy elkeseredett, síró, barna lányt vágtak be - ő volt az első kieső a tizenkettőből. A kötelező könnycseppeket tehát előcsalta a stáb, még hagyma sem kellett. A női marakodás, civakodás még hiányzott azonban, és nem rendes reality az, ahol nem marcangolja egymást két, erősen hiányos ruházatú, a másikat otromba fatuskónak tartó nő.

Persze a stáb feladata, hogy a konfliktusokat természetesnek tüntesse fel, akkor is, ha valójában előkészített jelenetről van szó. Nem minden esetben sikerült: a kókadt pesti bérház folyosóján egymást verbálisan gyilkoló két aktmodell-jelölt temporális gyűlölködése mesterkéltnek hatott, ez persze a lányok színészi képességeinek korlátat is jelzi. Egy jelenetben egy aggódó anya akart mindenképp bejutni a forgatásra, hogy masszív jelenlétével támogassa lányát, de a biztonsági ember nem engedte be: csupán a spontaneitás hiányzott az egészből, előtte nyilván egyeztettek, hogy "anyuka, most tessék újra jönni, felvennénk, amint beviharzik a plázába!"

A kamerák jól dolgoznak (ugyanakkor a klipszerű, gyors vágások hamar fárasztják a szemet), a választott zenék határozottan feldobják a műsort, mely eddig semmivel nem hitványabb, mint a Viasaton futó Topmodell volt: ízes falat elhagyott, sörrel a tévé elé roskadó targoncavezetőknek, nyári táborban már unatkozó kamaszoknak, magányos, félénk agglegényeknek, miközben teljesen érdektelen középkorú asszonyoknak, konzervatív, idős hölgyeknek.

Egy könnyed, nyári reality, egy viszonylag csekély nézettségű kábelcsatornán, melyből megtudható, hogyan kell felállítani a mellbimbót a fotózás előtt (jégakkuval): ennél rosszabb műsorokat is láttunk már a nagyobb tévéken. Gyenge minőségű képeket talál az olvasó a műsor honlapján, a fotósnak viszont a "leányzócskák" kifejezést sehogy nem tudjuk megbocsátani.