Petrocelli itthon volt igazán sztár

Ha már legutóbb szóba került Starsky és Hutch, hiba lenne nem megemlékezni a kortársak egyikéről, egy olyan sorozatról, amiből nem készült ugyan feldolgozás, nem ment évekig a televízióban, idehaza mégis népszerű volt egy olyan időszakban, amikor nem kétszáz amerikai sorozat futott itthon, mint manapság, hanem alig féltucatnyi. A Petrocelliről van szó, ami alig két évadot élt meg, de itthon imádták.

A klasszikus módon, a főszereplő nevével ihletetett Petrocelli 1974-ben került képernyőre Amerikában és mindössze két évadot, azon belül is 41 részt ért meg - ráadásul az utolsó 3 már képernyőre sem került. Pedig nem véletlen a hazai siker, hiszen a sorozat kirítt a tipikus zsarus szériák közül, hiszen a Petrocelli kőkemény jogi dráma volt, a címszereplő ugyanis ügyvédként tevékenykedett (feleségével és a soha felépülő házuk miatt, egy lakókocsiban éldegélve.)

A hasonló felépítésű részekkel rendelkező sorozat előszeretettel alkalmazta a visszaemlékezéseket, a flashback-technikákat, mely segítségével több szemszögből is megismerhettük az elkövetett bűncselekményt és az így kialakult kirakós elemeinek helyére illesztgetésével az epizódok elején a bűnösnek tartott kliensről általában kiderül, hogy még a ma született báránynál is ártatlanabb. A sorozat másik érdekessége az volt, hogy Petrocelli célja ügyfelének felmentése volt, s éppen ezért elég volt kétkedés ébresztenie az esküdtekben, s bár általában ráterelte másra a gyanút, nem nagyon értesültünk arról, hogy vajon ő volt-e az igazi tettes.

A szereplőkkel kapcsolatban még frissek lehetnek az emlékeink, hiszen nemrégen a Viasat 3-on is láthattuk a sorozat epizódjainak ismétlését, így nyilván mindenki fújja, hogy a nagyvárosból a nyugodt San Remóba költöző, és ott praktizálásba fogó olasz-amerikai ügyvédet, Tony Petrocellit Barry Newman alakította. Neki kisebb tévés szerepek után ez a rövidéletű sorozat hozta meg az igazi hírnevet, ami azonban nem járt különösebb kitöréssel, hiszen a sorozatot követően nem igazán dicsekedhetett nagyobb szerepekkel, inkább megmaradt a színházban.

Pár, általunk nem ismert, csak az USA-ban leadott tévéfilmet követően, sorozatban legközelebb 1983-ban tűnt fel, amikor is a Quincy-ben kapott egy vendégszerep-lehetőséget, hogy 1989-ben az induló, de négy rész után a képernyőről lekerülő Nightingales című sorozatban próbálkozzon. Érdekes módon Newman két olyan sorozatban is játszott még ezt követően (Gyilkos sorok és New York-i zsaruk), amelyekben annak ellenére, hogy egyikben három, míg a másikban két epizód erejéig tűnt fel, mégis mindannyiszor más karaktert kellett alakítania.

Ezen kísérleteket ismét tévéfilmek követték (köztük egy fontosabb szerep a Kristálytükör meghasadt című Agatha Christie-krimiben), hogy majd egy hosszú szünet után ismét visszatérjen a képernyőre, mégpedig a nálunk is vetített Narancsvidék című sorozat három epizódjában.

Forrás: [origo]

Newman a sorozat után két filmszerepet kapott, majd 1981 után 15 éves szünet állt be "vásznas" pályafutásában, amikor is 1996-ban Sylvester Stallone katasztrófafilmjében, az Alagút a halálba-ban tért vissza, mely szerepet az elkövetkező pár évben még nyolc-tíz további is kísért - talán a legismertebb a 40 nap, 40 éjszaka című tinivígjáték volt.

Sokkal ismertebb lett mifelénk a másik Petrocellit, a feleséget, Maggie-t alakító Susan Howard, aki már a jogi dráma előtt is korrekt tévés pályát tudhatott magáénak, hiszen 1967 óta meglehetősen sok sorozatban vendégeskedett, körülbelül évi öt-hat szerepben ismerhették meg az amerikai nézők - persze ezek többsége idehaza teljesen ismeretlen széria és tévéfilm volt. Érdekesség, hogy a mozis pálya mind a sorozat előtt, mind a sorozat után elkerülte, mindössze 77-ben szerepelt két ismeretlenebb filmben és 93-ban egy harmadikban.

A Petrocelli 1975-ös befejezése után Howard továbbra is ugyanazon a pályán maradt, ahol a sorozat előtt volt: keresett színésznő volt, sok sorozatba hívták epizódszerepre, azonban az újabb főszerep váratott magára, hiszen azok a kísérletek, melyekben részt vett, nem kerültek berendelésre a tévétársaságok által.

Forrás: [origo]

És így szoktak általában elsüllyedni a vendégeskedések "mocsarában" az egyszer ismert nevek, azonban Susan Howardra rámosolygott a szerencse, hiszen 1979-ben pár texasi olajosról szóló sorozat (bizonyos Dallas) készítői őt választották ki az egyik Ewing-lovász, Ray Krebbs feleségének, így Donna szerepében egy fix pályára került a színésznő, hiszen 1987-ig több mint 100 epizódban alakította a karaktert, ami mondhatni nagyobb ismertséget hozott neki, mint a Petrocelli főszerepe. A Dallas-ból való kiszállása után azonban, a fent említett 93-as film kivételével, nem nagyon hallottunk Susan Howardról.

Sokan csak kétszereplősként emlékeznek vissza a Petrocellire, ám nem lenne korrekt elhallgatni a Pete Rittert alakító Albert Salmit, aki a joviális ügyvéd nyomozójaként jeleskedett a szériában. A fifikás helyi cowboyt alakító, azóta 1990-ben elhunyt Salmi már akkor tévés veteránnak számított, hiszen az 50 felé közelített. Jó pár mozifilmben és több mint száz (!) tévésorozatban szerepelt, bár egy-két kivétellel, ezek csak pár részes vendégeskedések voltak.

A Petrocelli után is ő maradt a legfoglalkoztatottabb színész a "bagázsból", továbbra is sorozatról-sorozatra csapódott, szerepelt a St. Elsewhere-ben, a Knight Rider-ben, a Szupercsapat-ban, a Gyilkos sorok-ban, de feltűnt 3 epizód erejéig a Dallas-ban (Gil Thurman szerepében), sőt, annak testvérsorozatában, a Knot's Landing-ben is, csakhogy ott már más karakter bőrébe bújt.