Rosszkor volt, rossz helyen

Előfordul, hogy kiváló kritikát kapó tévésorozat egy hónap után mégis megbukik, sőt, olyan széria is van, mely kultikus státuszba emelkedik, annak ellenére, hogy a rossz nézettség miatt lekapják a képernyőről idő előtt. A programming vígan tönkrevághatja a legígéretesebb újoncot is, mert ha nem a megfelelő sávban, egy erős felvezetéssel kerül adásba a premier, akkor már a startvonalon elvágódhat egy-egy versenyző.

Ha egy mozifilm, ha jól sikerül, akkor nagy valószínűséggel sikeres lesz, de egy sorozat esetében nem elég csak az, hogy jó és szeretik az emberek - legalább ennyire fontos, hogy megtalálja a megfelelő műsorsávot, a legtöbb nézőt, a legkevésbé veszélyes ellenfelet. Sosem szabad elfeledni, hogy hiába lenne nagy siker itthon egy sorozat, ha az USA-ban megbukik két rész után, és már nemzetközi forgalmazásra sem kerül.

Itthon egy tévésorozat adásba kerülhet este 9-től, 10-től, akár 11-től is, de a délutáni és hétvégi időpontok is szóba jöhetnek, de Amerikában, aki sorozatnézésre adja a fejét és nem matinéismétléseket akar bámulni, annak bizony szinte csak a 20.00 és 23.00 óra közti időszakban ajánlatos a távirányító felé nyúlni. Sőt, akkor sem minden nap, hiszen például szombaton alig akad valami nézhető a tévében, de egyre inkább úgy tűnik, hogy miközben nálunk pénteken este vannak a legnézettebb sorozatok, Amerika már a pénteki dobozbámulásból is kezd kiábrándulni, s az utolsó hétköznapra valóban csak a legreménytelenebb helyzetben lévő szériák kerülnek.

Márpedig péntekre is muszáj tartalmat biztosítani a nézőknek, így nem csoda, hogy a legtöbben ezt a napot okolják egy-egy jobb sorsra érdemes sorozat elhalálozása miatt, gondoljunk csak Joss Whedon kultikussá vált scifijére, a Firefly-jra. Az űrwesternként emlegetett széria mára oly kiterjedt rajongótáborral bír, melynek nagysága mozifilmet is eredményezett, ráadásul a sorozat DVD-je az egyik legtöbb példányban eladott sorozat-DVD az USA-ban. Azonban hiába volt ígéretes a koncepció, hiába volt neves a sorozat készítője (lásd Buffy, a vámpírok réme), a pénteki napra került sorozatnak esélye sem volt, mint ahogy hasonló sors várt a John Doe - Múltnélküli ember-re, mely az emlékeit vesztett, de saját nevén és történetén kívül a világon mindent tudó főszereplőről szólt, aki a rendőrséget nyomozásokban segítette - amíg tudta, persze. A Fox csatorna az első évad végeztével ugyanis úgy döntött, hogy a sorozat nézőszáma nem elegendő a folytatáshoz, azonban a John Doe még így is jobban járt, mint a Firefly, melynek csak egy fél évad jutott.

És ha már péntek és Joss Whedon, akkor az idei, 2008/09-es tévés évad egyik leginkább várt sorozata volt a Dollhouse című sci-fi, egyben rejtélyes akciósorozat, mely olyan emberekről ("babákról") szól, akiket mesterséges személyiséggel lehet felruházni egy-egy feladat végrehajtásának céljából. A törölt emlékezetű babák egyike azonban akarva-akaratlanul elkezd emlékezni korábbi életére. A meglehetősen bizsergető koncepció jobbára a fiatalokat derítette fel, azonban negatív vélemények kezdtek el szállingózni a sorozattal kapcsolatban, és a csatorna többször is nemtetszésének adott hangot a leforgatott epizódok láttán. Nem csoda, hogy gyengén debütált a sorozat, és sokak szerint az első résszel a sírját is megásta, hiszen a Fox nem akart kínlódni, kockáztatni, inkább azonnal pénteken, az elfekvőben indította el, a siker esélye nélkül.

Dollhouse: a vetkőzés sem segített

Nem csak a rossz időpont jelentheti egy-egy ígéretes sorozat végét, hanem egy túl jó időpont is - például az egyik legnézettebb sorozat, a Lost - Eltűntek mögötti. Ugyanis előfordulhat az, hogy egy sorozatra lenne igény, néznék annyian, hogy akár több évadot is megérjen, azonban egy nagy nézettségű sorozat közvetlen környezetében a még elfogadható, közepes nézettségi adatok is alacsonynak tűnhetnek. Ez okozta a vesztét például az idehaza nagyon sikeres Rejtélyek városá-nak (Invasion), mely a filmekből is ismert "testrabló földönkívüliek" formulát valósította meg (legalábbis első látásra ezt kívánta sugallni a közönségnek), ugyanolyan lassan kibontakozó sztorival, sok szereplővel, egybefüggő történettel és fotelkarfa-markoló feszültséggel, mint a Lost, azonban a siker elmaradt. A bukást sokan egyébként azzal magyarázták, hogy túlságosan hasonlított a két sorozat, mert míg ezzel az ABC csatornának az volt a célja, hogy a hasonló érdeklődésű nézőket megtartsák a rejtélyes szigetről szóló széria után, sokan kellőképp besokalltak a Lost agymenését követően, és inkább valami könnyedebb esti szórakozást választottak a kimerítő koncentráció után.

Hasonló sorsra jutott például az RTL Klubon jelenleg is futó Day Break - Időbe zárva, melynek története több mint ígéretes volt, azonban a Lost közelsége hasonlóképpen nem hatott túl jól. A Day Break sztorija szerint, a főhős egy 21. századi Bill Murrayként (lásd még Idétlen időkig) újra- és újraéli ugyanazt a napot, azonban a feladata nem ennek kiélvezése, hanem saját maga tisztázása holmi koholt gyilkossági vádak alól. A nap ugyanis úgy kezdődik, hogy a főhős nyomozót letartóztatják, így a napújraélések során az a feladata, hogy ezt megakadályozza és közben kiderítse, hogy ki akarta csőbe húzni őt.

Lost: jó és rossz felhozó műsor egyszerre

Azonban nem csak egy rosszul megválasztott nap végezhet egy-egy jobb sorsra érdemes szériával, hanem a vetélytársak is. Idehaza minden bizonnyal rettentő sikeres lenne például a Mentalista című RTL-krimi (Amerikában jelenleg a legnézettebb újoncsorozat), azonban a TV2-es NCIS immáron 5. szezonja számít sikernek, és egyelőre még a Mentalista sem bír vele. A titok nyitja mindössze annyi, hogy az ellentáborral, a másik sorozatot nézőkkel meg kell nézetni pár részt, és lehet, hogy máris átpártolnak - vagyis ki kell fogni azokat az időpontokat, amikor ismétel a konkurencia.

Amerikában is vannak olyan műsorok, melyek ellen öngyilkosság egy másikat indítani, ilyen például az ottani énekes-tehetségkutató, az American Idol. Azonban a programtervezési munkában a legszebb az, amikor egy újonc sorozatot egy másik újonc végez ki, hiszen a műsorrendek kihirdetésekor még egyik csatorna sincs tisztában azzal, hogy a másik milyen struktúrával rukkol elő, így mindegyik megpróbál egy lépéssel előre gondolkodni. Aki viszont veszít az efféle előregondolkodásban, aki hagyja, hogy a másik tovább kombináljon, az bizony csapdába kerülhet: egy jobb sorsra érdemes sorozatáról ki sem derül, hogy milyen siker lehetne, mert a konkurencia elszippantja a premier potenciális nézőit, és a legtöbb széria esetében az ember nem fog a második résznél bekapcsolódni a történetbe.

Bár a Doktor House mizantróp orvosos koncepciója közel sem volt olyan, aminek hatására mindenki a képernyők elé szögezné magát, mégis ide kívánkozik a sorozat példája. A premiert és az azt követő pár epizódot viszonylag kevesen, 6-8 millióan látták, és a jó kritikák sem hozták meg a nézők kedvét a kórházas sorozathoz. Azonban a Fox csatorna, mikor már elkezdett gondolkodni a sorozat megszüntetésén, utolsó szalmaszálként a fent említett American Idol-lal próbálta felfuttatni Hugh Laurie szériáját. Az énekesek hangjától elalélt, elkapcsolni is lusta nézők döbbenten tapasztalták, hogy megtekintésre érdemes próbálkozással van dolguk, és megnézték a Doktor House-t, mely a tehetségkutató után a készülékek előtt ragadó nézőknek köszönheti azt, hogy ma Amerika egyik legnézettebb sorozata, s minden bizonnyal az is lesz még jó pár évig.

A fenti, amerikai példák miatt egyáltalán nem csoda, hogy a kinti piac eljutott arra a pontra, ahol a tévécsatornák már nem csak a sorozat nézettségét vizsgálják, hanem azt, hogy TiVo-n, DVD-felvevőn, a honlapon vagy esetleg az iTuneson (és évadok végén DVD-n) hányan nézik az adott sorozatot.