Galambos Péter: Mélyponton a magyar szinkron, de szükség van rá

2015.04.02. 22:54

Galamb, akinek a hangját legtöbben a Jóbarátokban látott Ross karakteréhez kötik, úgy véli, hogy a magyar társadalom egy része nem tudja elolvasni egy film vagy sorozat gyors feliratait, ezért is van szükség szinkronra. De világosan látja a szakma süllyedését, szörnyülködik a gyenge munkákon, és vannak is ötletei, mit kellene tenni. Az interjú első részében a Kultúrházról, az EstFM-ről is mesélt, most a szinkronhelyzet volt a téma.

  • Elképesztő módon befolyásolja a mai magyar gyerekek nyelvhasználatát a szinkron, véli.
  • Egy filmet 300 ezerből is le lehet szinkronizálni, viszont egy reklámblokk ennek sokszorosát termeli.
  • Zavarja a szakmában is tapasztalható igénytelenség.
  • A felirat szerinte nem megoldás, mert a magyar emberek egy része nem tud gyorsan olvasni. Vagy épp sehogy.
  • Bízik benne, hogy a választékos magyar nyelvvel pluszt adnak sok alkotáshoz.
Galambos Péter szinkronszínész a Mafilm stúdióbanFotó: Szabó Gábor - Origo

Mi a véleményed a magyar szinkron jelenlegi helyzetéről?

Szerintem mélyponton van. 10 évvel ezelőtt volt egy szakszervezeti felbuzdulás gázsiemelés ügyében, csak az elég rosszul sült el. Volt egyfajta szakmai összefogás, és a színészek nekimentek a stúdióknak azért, hogy magasabb fizetést harcoljanak ki, meg volt olyan színész, aki jogdíj miatt beperelt egy stúdiót és hasonlók. De nem jól jött ki a dolog.

Azóta a szinkron olyan szakmai mélypontra jutott, amivel már muszáj kezdenünk valamit. Egyszerűen azért, mert azt gondoljuk, hogy ma Magyarországon az emberek döntő többsége szinkronizált filmeken, sorozatokon, szappanoperákon, realityken keresztül fér csak hozzá a kultúrához.

A pénz miatt?

Sokan az anyagiak miatt is inkább a tévét választják: az, hogy az ember elvigye a családját moziba, minimum nyolcezer forintba kerül. Az emberek végigdolgozzák a napjukat, sokan kényszerből több állásban, este hazaérve benyomják a tévét, ami az egyetlen kikapcsolódásuk lenne és akkor a tévécsatornák, a forgalmazók, vagy a stúdiók igénytelensége és anyagi megfontolásai miatt pocsék szinkronnal kell megnézniük filmeket.

Meg kellene értenie az embereknek, a forgalmazóknak, és a külföldi tulajdonú csatornáknak is, hogy a szinkron Magyarországon egy nagyon fontos hozzáadott érték. Szerintem az MGM csatorna is - ami egyébként az USA-ban egy színvonalas mozicsatorna - azért szűnt meg itthon, mert vállalhatatlan minőségű szinkronnal mentek a filmek. Az emberek egyszerűen elkapcsoltak. De ezt nem fogták fel sem a magyarok, sem az amerikaiak.

Egy átlagos magyar gyerek naponta több mint három órát tölt tévézéssel - a gyerekcsatornákat, a rajzfilmeket nézi, melyek mind szinkronizáltak. És az, hogy ezeknek milyen a színvonala, a magyar szöveg, a szinkronizáló színészek, rendezők kvalitása, egészen elképesztő módon befolyásolja a mai magyar gyerekek nyelvhasználatát. A körülbelül nyolcszáz, a szinkronban dolgozó színésznek és szakembernek komoly szerepe van abban, hogy a saját gyerekeink hogyan tanulnak meg beszélni: milyen hangsúlyokat, mondatszerkezeteket ültetnek be nap mint nap a fülükbe. Jelen pillanatban olyan szinten szorították le az árakat, hogy nehéz tartani a jó minőséget.

Plusz művészi tartalmat tudunk beemelni - mondjaFotó: Szabó Gábor - Origo

Nem is hallani jó szinkronokat?

A mozifilmek szinkronjába több pénzt fektetnek, és nagyon sokszor meg kell felelni a külföldi forgalmazó követelményeinek. Gyakran külföldön keverik az itt felvett szinkront. És persze mindenki végzi a munkáját a legjobb tudása szerint. De amikor másnapra kell megírni a szöveget vagy kiosztani a szerepeket, és a színésznek elsőre kell hibátlanul felmondania a szerepet, akkor az a művészi színvonal rovására megy. Ahogy a nyelvhelyesség rovására is. Egész egyszerűen nem lehet egy 90 perces filmet egy nap alatt lefordítani. Ahhoz minimum egy hét kellene, hogy olyan színvonalon lehessen megírni a szöveget, amit a felnőtt néző és a gyerek is joggal elvár. És az sem valószínű, hogy a megfelelő kvalitású művész ráér másnap, amikorra diszponálnák.

Hogy lehet az, hogy annyi ember kezén átmegy egy fordítás, és mégis súlyos hibák maradnak benne?

Egy jobb stúdióban van lektor, aki a fordító - jobb helyen dramaturg - után átnézi a szöveget. Azután a rendező szintén elolvassa és belejavít. Ha van rá ideje. De általában nincs, mert bent van reggel 8-tól este 7-ig, utána hazamegy, tekercsekre szedi a következő filmet, kiosztja a szerepeket, végül 11 előtt nem kerül ágyba. És így még nézze is át a szöveget?

Azután másnap jönnek a színészek, megkapják a példányt és annyi idejük van, hogy felmondják, ami a papíron van. Ha felvétel közben én vagy a rendező észreveszi a hibát, akkor javítjuk, de ez nem a mi dolgunk lenne. Én azt feltételezem, hogy a megrendelő jó szándékú és a jó minőségre törekszik. Ma már ilyen a percdíjak mellett, amiket a forgalmazó fizet, a stúdióknak nincs arra pénze, hogy azokat a színészeket hívják az adott szerepre, akiket szeretnének. Ennyiért ez nem megy. Nem a színészek fizetéséről beszélek, hanem az egész szakmába belerakott pénzről.

Mennyiről van szó?

Számoljunk egy picit: induljunk ki abból, hogy egy sok-sok millió dollár költségvetésű filmet maximum 300 ezer forintért leszinkronizáltat egy forgalmazó - most nem a nagy mozifilmekről beszélek. Ezt kiadják DVD-n, leadja a forgalmazóhoz tartozó tévéállomás, meg annak az alállomásai, csatornánként kétszer. Ha 7 alállomással számolunk, ez összesen 14 sugárzás. A sugárzás alatt pedig egy raklap reklámot leadnak. Egy darab, félperces főműsoridős reklámfilm egyszeri sugárzási díja az RTL-en vagy a TV2-n elérheti az 1 millió forintot is. Mondjuk egy reklámot ezalatt a film alatt leadnak négyszer, ami 4 milllió forint bevétel az adott tévéállomásnak, miközben 300 ezer forintot költött a szinkronra. Utána ezt a filmet továbbadja egy másik állomásnak, amely ugyanezt eljátssza vele. Szorozzuk be, mennyit keres egy filmmel, és ennek mekkora részét költötte a szinkronra. Alacsony szám lesz.

Az ismétlésekért nem kaptok jogdíjat, ezt sokan szóvá tették. Erről mit gondolsz?

Nem csak a színészek, a szakma összes dolgozója lemond minden további pénzről, amikor számlát tölt ki, és aláír egy szerződést - mert ha nem írja alá, nem foglalkoztatják. Ezt lehetne kompenzálni azzal, hogy nem ennyit keresünk egy szereppel, hanem ennek a kétszeresét. Vagy legyen meg a lehetőség arra, hogy nem mondunk le a jogdíjakról, hanem ismétlésenként kapunk iksz forintot. Itt rengeteg ember dolgozik azon, hogy több millió magyar néző élvezzen egy filmet.

Milyen keresetek vannak?

Sok kollégám van, aki negyven évvel ezelőtt elvégezte a Színművészeti Főiskolát és azóta a pályán van. Több száz szerepet játszott el színpadon és havi 50-60 ezer forintokból él. Mert helyette olyan embereket foglalkoztatnak, akik fele annyiért végzik el a munkát! Hiszen azzal, hogy a stúdiók egymás alá ígérnek, rákényszerülnek arra, hogy olcsóbb munkaerőt alkalmazzanak És annál alacsonyabb színvonalú lesz az elkészült munka.

Ma Magyarországon szükség van a szinkronra - véliFotó: Szabó Gábor - Origo

Mit terveztek a szinkron jó színvonalának megóvására?

Most megalakult egy szinkronszakszervezet, amely nem csak a színészeket tömöríti, hanem mindenkit, aki a szinkronban dolgozik, azaz több száz embert. Ilyenre még nem volt példa, csak olyan szakszervezet létezett, ami szinkronizáló színészeket egyesített. Végre felismertük azt, hogy ez a helyzet a mi összefogásunk nélkül nem fog változni. Ez nem arról szól, hogy nekiesünk a stúdióknak, hiszen a stúdiókban is mi vagyunk. Ugyanazt a szakmát műveljük, teljesen mindegy, hogy ki melyik végén van a mikrofonnak. A megrendelőket kell rávennünk arra, hogy belássák, ennek rossz vége lesz.

Hogyan?

Bár a magyar társadalom elég türelmes, de ez a türelem nem terjed a végtelenségig. Elkezdte felemelni a szavát, sokan odáig jutottak, hogy a szinkron szar, ezért ne is legyen. De hát 80 éves a magyar szinkron, és nem véletlenül! Hagyománya és múltja van. Van rá igény, a kultúránk része lett. Nagyon magas színvonala volt és időnként még ma is magas a színvonala - bizonyos stúdiókban és produkcióknál.
Én is vettem részt sok olyan munkában, amellyel bármikor kiállok bármilyen megmérettetés elé. Az Életrevalókra azt mondom, hogy életem fő műve. Én erre vagyok képes, ez olyan, amelyre máskor is törekednem kell. Ennek a filmnek a forgalmazója tudta, hogy milyen filmhez nyúl hozzá, és megfelelő anyagi forrást is biztosított. Nem az én gázsimra gondolok, hanem arra, hogy egy jó magyar változat készüljön el. Előre lehessen egyeztetni a színészeket, és Dunai Tamás meg én is egyszerre lehessünk a mikrofonnál. Legyen idő arra, hogy kidolgozzuk a jelenetet, arra, ha elrontottuk, újravehessük, kijavíthassuk a szöveget. És arra is, hogy a rendező - Dóczi Orsi - instruálhasson. Ezekhez idő kell.

Mennyi ideig dolgoztál azon a filmen?

Két napig, reggeltől estig. Ez egy igazi csapatmunka volt. Utána azt éreztük Tamással, hogy na, most csináltunk valamit, több volt ez, mint szakmunka. Ha valamire azt merem mondani, hogy művészet, az az Életrevalók szinkronja.

Azt észrevettem, hogy leginkább afro-amerikai színészeket szinkronizálsz.

Ezzel a hanggal? Ne hülyéskedj. A Jóbarátokban szinkronizáltam talán egyedül fehér embert, Rosst, de ott más hangom volt. Meg a Némó nyomában betépett levesteknősét... bár ő inkább raszta jamaikai volt.

Arról mi a véleményed, mikor egy amerikai filmben egy déli akcentust szögediessel próbálnak megoldani a szinkronban?

Ez nehéz. A magyarban nincs akcentus, inkább csak dialektusok. Az ilyet más nyelvi eszközökkel, szóhasználattal, ragozáshibákkal kell megoldani. Úgy is el lehet érni azt az érzetet, hogy az a karakter nem beszéli jól a nyelvjárást. Mindent meg lehet oldani, de az ilyen extrákhoz idő kell.

Mit gondolsz arról a kezdeményezésről, amely hungarikummá tenné a magyar szinkront?

Azt nagyon fontosnak tartom, hogy ezzel a kezdeményezéssel egy rajongói csoport - ez nem a szinkronszakma akciója - megpróbálja felhívni a figyelmet arra, amire mi a szakszervezettel, csak egy kicsit máshogy. Szerintem ez is arra szeretne rávilágítani, hogy a társadalomra nagyon nagy hatással van a magyar szinkron. Ugyanakkor meg kell húznunk egy szakmai minimumot, mert elképesztően felhígult a szakmánk és a néző issza meg a levét, ha amatőrök teszik tönkre a szórakozásukat.

Milyen konkrét lépéseket terveztek?

Vannak jogi lehetőségeink, többek között jogdíj ügyben. Léteznek különféle Európai Uniós és nemzetközi egyezmények, amelyek garantálnak bizonyos jogokat az előadóművészeknek - amik mi is vagyunk. Ezeket a jövőben szeretnénk érvényesíteni. Emellett azon gondolkodunk még, hogy mi magunk szeretnénk kialakítani egy minőségbiztosítási rendszert. Hogy olyan emberek, akik nem ismerik ennek a szakmának a csínját-bínját és nem alkalmasak a munkára, lehetőleg ne dolgozzanak a szinkronban, vagy csak a képességeiknek megfelelő feladatot kapják, és ne őket foglalkoztassák a kiváló művészek helyett, csak mert fele annyiba kerülnek.

És a szövegek?

Nagyon fontos az, hogy olyan szövegírók legyenek, akik a magyar nyelv - és nem csak az idegen nyelv - igazi ismerői. Erre is kidolgoznánk egy követelményrendszert, amellyel elérhetjük, hogy a helyes magyar nyelvet közvetíthessük a nézőknek. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy rossz minőséget adjunk. Nem ezért kapjuk a fizetést... akármennyire is kevés ez a fizetés. Ez a szakmánk, tehát kutya kötelességünk a lehető legmagasabb színvonalon dolgozni. 80 éve készült az első magyar szinkron, akkor még ugye a filmeket csak moziban adták. Ennek emlékére ősszel szeretnénk megrendezni egy szinkronszemlét egy erre méltó helyen, mondjuk az Urániában.

Sokan a feliratot támogatják a szinkronnal szemben. Mit gondolsz erről?

Szerintem a magyar társadalom nem tart ott, hogy csak feliratosan menjenek a filmek. Ma Magyarországon több millió ember funkcionális analfabéta, nem tud olvasni. Ha helyes magyar nyelven tudunk kultúrát közvetíteni, már az is nagy dolog.

A nyelvtanulásban segít a feliratos sorozat, film?

Persze nagyon fontos, hogy idegen nyelveket tanuljunk. Én a filmek többségét felirattal vagy felirat nélkül, eredeti hanggal nézem. De ez leginkább azért van, mert túlságosan elfogult vagyok a szakmámmal ahhoz, hogy ne tudjak elvonatkoztatni a szinkrontól. De az a jó, hogy a digitális televíziózás korában bárki beállíthatja a tévéjén, hogy eredeti nyelven vagy magyarul szeretné-e nézni az adást.

A moziban viszont sokszor nem választhatja az ember az eredeti hangot.

Ez azért van, mert a film eredeti forgalmazója azt vallja, hogy sérül a nézőkhöz eljutott élmény, ha nincs szinkronizálva a film. Ezt nem a magyar forgalmazó találja ki. Az amerikai filmek nagy része a látványra épít, a dialógusok minősége kevésbé fontos. Emiatt az amerikai forgalmazó úgy gondolkodik, hogy dőlj hátra, fogadd be a 3D-t, a 4D-t meg az imaxot, és ne kelljen a betűket olvasgatnod. Legutóbb a Galaxis őrzői szinkronjában vettem részt és abban még a feliratokat is alámondták, nehogy elcsalja a néző tekintetét egy idegen nyelvű kiírás. Érdemes megnézni a nézőszámokat: a szinkronizált film terme teltházas, a feliratosban meg tizen ülnek.

Ne dolgozzon a szinkronban olyan, akinek annyi előnye van csak, hogy olcsó - mondjaFotó: Szabó Gábor - Origo

Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a magyar társadalom igényli a szinkront. Én ennek örülök, mert ez a szakmám, nem örülnék neki, ha megszűnne. De azt gondolom, hogy tiszteljék meg a Magyarországon filmet forgalmazó cégek a magyar közönséget azzal, hogy méltó módon továbbítják a produkcióikat. Azzal, hogy ha alacsony a színvonal, gyakorlatilag meghamisítjuk az eredeti alkotást. Nekünk nem az a dolgunk, hogy lerontsuk, hanem hogy interpretáljuk a néző felé. Ha ebbe plusz művészi tartalmat tudunk beemelni, a magyar nyelv csodálatos eszköztárát pozitív értelemben tudjuk felhasználni, akkor ezzel plusz élményt tudunk adni a nézőnek.

Még a cseheknél és a szlovákoknál van nagy hagyománya a szinkronnak, de azért Közép-Kelet-Európában Magyarországon épült be leginkább a kultúrába, aminek mi roppantul örülünk, csak az kéne, hogy rangjához méltó legyen a szakma színvonala.

Az interjú első részét itt olvashatja. A napokban a Színházi Dolgozók Szakszervezetén belül megalakult a Szinkron szakmai alapszervezet, mely a szinkronszakmában dolgozó összes szakterület képviselőjét igyekszik képviselni. A frissen megválasztott vezetőség névsora a következő: Rajkai Zoltán, Seszták Szabolcs, Nikodém Zsigmond, Hamvas Dániel, Szalay Csongor, Galambos Péter.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK