Apja halála után Zámbó Krisztián barátokra, italra, bulikra, drogokra kezdte el szórni a milliókat. "Persze mindent ki lehet próbálni, csak az a fontos, hogy az ember tudja, hol a határ. Mert, ha nem tudod, hol a határ, akkor az az életedbe kerülhet.
A drogok esetében az életeddel játszol.
Azt bevallom, hogy ecstasyval, speeddel meg kokainnal próbálkoztam. De heroinnal én soha, én nem lőttem magam, ilyeneket soha ki sem próbáltam" - írta könyvében.
"Nem tartottam magam drogosnak sem. Csak mikor együtt buliztunk, nem tudtam megállni, hogy kipróbáljam. És én bíztam a haverokban. Akkoriban jó pár évig így éltem. Csak szórtam az apámtól örökölt pénzt" - árulta el.
Tíz éven át használt drogokat Szabó Győző, akinek nemcsak karrierje, de az élete is majdnem ráment a függőségre.
Többször próbáltam letenni, aztán jött az elvonókúra, e nélkül nem sok esélyt adtam volna magamnak.
Ha akkor nincs a doktor úr, akit én csak Morpheusnak nevezek, és nem vágnak be a hetes pszichiátriára – mert tegyük hozzá, nem magamtól mentem –, akkor már valószínűleg nem élnék" - mesélte 2012-ben.