"Az utolsó egy év főszereplője gyakorlatilag a betegségem volt. Időnként halljuk, hogy hol ez, hol az rákos lett, vagy el is ment emiatt, de ha velünk fordul elő, akkor furcsa változatban éljük meg. Minden hír, ami ezzel a betegséggel kapcsolatos volt, rólam szólt.
Nekem ez az egy év hitetlenül sok tapasztalatot adott saját magammal kapcsolatban. Hogy mennyit bírok és tűrök el muszájból, vagy a saját akaratomból.
Elkényeztetett egyke gyerek voltam, ezért állandóan meglepetéseket okoztam magamnak azzal, hogy mi mindent meg tudok csinálni, pedig azt hittem, ezekre nem vagyok képes. Többször voltam a gödör szélén, de az orvosok mindig visszarángattak onnan" - mesélte a színész a Borsnak.
Rengeteget segített neki a családja, mindenben mellette álltak, de a humora sem hagyta el. "Inkább elhülyéskedtem az egészet. Sztorizgattam, szétdumáltam magam. Valamilyen szinten segített, de elsősorban orvosi csoda, hogy élek. Úgy voltam vele, ha nem sikerül, akkor elmegyek máshová körülnézni.
Gyakorlatilag a halál az egyetlen igazságos dolog az életben, mert mindenkit utolér. Legfeljebb az nem igazságos, hogy ki mikor, meg hogyan megy el.
Ráadásul a koporsón nincsenek zsebek, tehát semmit sem tudunk magunkkal vinni" - tette hozzá.