Ez az étkezési probléma nem hátráltatta a műsorban?
Őszintén, nem volt egyszerű, például, amikor a nagy fehér kenyeret ettem – teszem hozzá, ezer éve nem ettem ilyeneket – féltem is attól, hogy milyen reakciót vált ki majd belőlem. A kolbásszal nincs bajom, ha kaptunk sajtot, annak nagyon örültem, bár azt ritkábban. Én szinte végig lecsót ettem lecsóval.
Kapott azóta bármilyen visszacsatolást azzal kapcsolatban, hogy a története tudott-e segíteni hasonló helyzetben lévő nőkön?
Igen, nagyon sok lány megkeresett, rengeteg támogató üzenetet kaptam tőlük, hogy ők is tudják, hogy miről beszélek, mert ugyanezzel küzdenek.
Eleinte nekem is volt olyan, hogy két hónap múlva mentünk volna nyaralni, de már előre azon izgultam, hogy mit fogok én ott enni, van-e mérleg, s a többi? Minden nap mérlegre álltam. Az az első, amit elengedtem, és ma már nem mérem magam kényszeresen.
Mondhatjuk, hogy a Farm VIP megedzette ezen a téren is, és sikerült engednie az elvárásaiból?
Én már előtte is engedtem az elvárásaimból a páromnak köszönhetően, mert ő nagy gasztronómiai utazó. Azt kérdezte tőlem, hogy mi már soha nem ülünk be sehova, és elgondolkodtam, hogy igaza van, és nem szerettem volna, hogy ez a kapcsolat is ennek áldozatául essen.
Tudom, hogy egyre nagyobb butaságokat csináltam, de szerintem időben észrevettem, hiszen még csak huszonnégy éves vagyok.
Átestem a túloldalra, de vissza tudtam jönni, ez volt a szerencsém, mert van, aki nem tud.