Egy olyan időszakban, amikor szinte naponta újabb és újabb húsevő faj válik veszélyeztetetté, ez a felfedezés komoly segítséget jelenthet a természetvédelmi szakemberek számára: a feltárt összefüggés alapján ugyanis kiszámíthatják, hogy az egyes húsevő populációknak mennyi élelemforrásra van szüksége.
Chris Carbone (Londoni Zoológiai Intézet) és John Gittleman (University of Virginia) 25 húsevő faj és a zsákmányfajok populációinak egyedsűrűségét hasonlította össze.
A ragadozó és a zsákmány testtömege közti összefüggés, melynek létezését eddig még csak nem is gyanították az ökológusok, az állatok étrendjétől és élőhelyétől függetlenül érvényes. Egyaránt vonatkozik a férgeket fogyasztó európai borzra és a nagytestű macskákra.
A legkisebb megvizsgált állatfaj egy 140 gramm körüli testtömegű menyétfaj volt, a legnagyobb pedig a három mázsás jegesmedve.
"Nagyon meglepődtem, amikor felfedeztem, hogy ennyi faj táplálkozását sikerült egyetlen szabállyal leírnunk. Azt hiszem, ez a felfedezés sok ökológus számára meglepetést jelent" - fogalmaz Carbone.
A kutató úgy véli, a jövőben sikerülhet hasonló szabályt kimutatni más ragadozócsoportok, például a hüllők esetében is.
Pablo Marquet, a santiagói Chilei Katolikus Egyetem ökológusa számára a felfedezés saját kutatási elveit igazolja. "A globális populációmintázatokat csak a lokális adatok - az étrend, a populáció egyedszáma - részletes vizsgálata tárhatja fel. Vannak kutatók, akik figyelmen kívül hagynák ezeket a helyi jellemzőket abban a reményben, hogy a kis, lokális eltérések a nagy összképben majd kiegyenlítődnek."
Az újonnan feltárt szabály Carbone szerint rendkívül hasznos lehet a természetvédelmi szakemberek számára. A segítségével akár olyan fajok populációsűrűségét is megjósolhatják, amelyekre az eredeti vizsgálat nem terjedt ki.
A kutató a szumátrai tigris védelmében kívánja először a gyakorlatba ültetni a felismerést. Ez a nagytestű ragadozó olajpálma-ültetvények körül él, és főleg helyi vadmalacokkal táplálkozik. A malacpopulációk össztömege alapján kiszámítható, hogy az egyes területek hány tigrist bírnak eltartani.
Ahol a ragadozók és a zsákmány testsúlyának aránya tartósan az 1:111 szint alá esik, a ragadozó faj létszámának csökkenésével lehet számolni.
A közelmúltban több olyan tudományos felismerés is született, amelyek az élő szervezetek méretei és egyéb biológiai jellemzői közt tártak fel összefüggéseket. A múlt hónapban például két kutató (B. J. Enquist és K. J. Niklas) kimutatta, hogy számos növényfaj egyedeinek föld alatti és a földfelszín feletti részeinek arányát azonos hányadossal lehet leírni.