Valami bujkál az Oort-felhőben...

A hosszú periódusú (200 évnél nagyobb keringésű idejű) üstökösök pályamegfigyeléséből egymástól függetlenül két kutató is hasonló következtetésre jutott: Naprendszerünk peremvidékén egy eddig ismeretlen, a Jupiternél nagyobb tömegű égitest - óriásbolygó vagy barna törpe - rejtőzködik.

Állításukat mindketten a Naprendszer belső övezeteibe látogató, hosszú periódusú üstökösök pályáiban megfigyelhető rendellenes irányfüggésre alapozzák.

John Murray, a londoni Open University kutatójának eredményeiről egy korábbi cikkünkben már beszámoltunk. A csillagász megfigyelései szerint a hosszú periódusú üstökösök mozgását valamilyen nagy tömegű test gravitációs hatása befolyásolta. Az eltérítések mértékéből ítélve az új égitest nagyobb az eddig ismert legnagyobb bolygónál, a Jupiternél is, és kb. 32 ezerszer messzebb kering a Naptól, mint a Föld. Mivel tőlünk szemlélve igen halvány és lassan mozgó objektumnak tűnhet, eddig rejtve maradhatott a legnagyobb távcsövek elől is. (A további részleteket lásd a Nagy tömegű bolygójelölt a Plútó pályáján túl c. cikkben.)

Az Oort-felhő fantáziarajza.Az előbbihez lényegében hasonló, bár kisebb részleteiben eltérő következtetésre jutott John J. Matese, a Louisiana Egyetem (Lafayette) csillagásza is, aki hosszabb ideje foglalkozik az Oort-felhő kutatásával. A Naprendszernek ez a távoli övezete a Naptól 10 ezer és 50 ezer csillagászati egység közti távolságra van, és a hosszú periódusú üstökösök "otthona". A kométák akkor sodródnak innen a Naprendszer belső vidékei felé (és az eközben kialakuló fénylő kómájuk és csóvájuk révén ekkor válnak észlelhetővé), ha valamilyen külső erőhatás megzavarja mozgásukat: ezért amit ilyenkor megfigyelnek, az már nem az eredeti, zavartalan pályájuk. Matese azokat a fizikai hatásokat kereste, amelyek egy Oort-felhőbeli üstököst arra késztetnek, hogy elinduljon a Naprendszer belső övezetei felé. Ennek mindenképpen csökkentenie kell az üstökös pályaimpulzus-momentumát: ilyet eredményezhet például a Tejútrendszer anyagtömegei által keltett árapályerők forgatónyomatéka.



A mellékelt ábrán galaktikus koordinátarendszerben ábrázolva a Nap felé tartó üstökösök pályáinak irányfüggése látható az Oort-felhő éggömbjére vetítve. A galaktikus egyenlítő és a galaktikus sarkok irányában hangsúlyos hiány figyelhető meg, ami jellegzetesen a galaktikus árapályerők hatására utal: ezek az erők ugyanis ezekben az irányokban hatnak a leggyengébben. Ugyanakkor az ábrán megfigyelhető egy rendellenes sűrűsödés is egy - a galaktikus pólusokhoz közel eső - "nagy kör" mentén, amelyet a nagy gyakoriságot jelző fekete pontok rajzolnak ki. Ezt a mintegy 25 százalékos koncentrációt statisztikailag elemezve Matese arra következtetésre jutott, hogy azt a Napnak egy eddig ismeretlen, barna törpe kísérője okozhatja, amelynek tömege a Jupiterének legalább háromszorosa, átlagos naptávolsága pedig legalább 25 ezer csillagászati egység. A nagy kör mentén elfoglalt pontos helyzete az eddig ismert adatokból egyelőre nem határozható meg. Ez nehezíti a felfedezését, de elvileg egy ilyen barna törpe már a VLA (Very Large Array) rádiótávcsőrendszerrel is észlelhető, és még könnyebben kimutatható lenne az infravörös tartományban működő űrtávcsövekkel.

(ÉT)

Ajánló:

Korábban: