"Slow Food": örömök lassú élvezete...

Az emlékezetes genovai tüntetés csak egyik kifejezési módja a globalizáció szembeni elégedetlenségnek. Az olasz nép találékonysága nem merül ki ennyiben: a Slow Food mozgalom sajátos és roppant népszerű válasz a problémára.

A Genovától mindössze kétórányi távolságra fekvő piemonti kereskedőváros, Bra ad otthont a Slow Food mozgalmának, mely ételeink hagyományos termesztési, elkészítési módjait veszi védelmébe. (Slow food angolul annyit tesz: lassú étel; a kifejezés a fast food, azaz a gyorsétkeztetés ellentéte.)

"A gyors élet egyetemes őrületével csakis az anyagi örömök csendes élvezetén keresztül szállhatunk szembe" - hangzanak a mozgalom kiáltványának kezdő sorai. 1986-ban a mozgalom elindításához a végső lökést az adta, hogy a McDonald's étteremhálózat Rómában, a híres Piazza di Spagnán nyitott gyorsbüfét.

Ha a franciák globalizáció iránti érzelmeit José Bové, a McDonald'sba traktorral behajtó új Asterix testesíti meg, akkor Olaszország finomabb, visszafogottabb, de nem kevésbé határozott válaszát mindenképp a Slow Food mozgalma képviseli.

A mozgalom védelmébe vette többek között az albengai bíbor spárgát, a trevi fekete zellert, a Vezúv sárgabarackját, a hosszú farkú laticaudai bárányt, a zamatos siennai malacot (amely Toszkána középkori udvaraiban a legízletesebb csemegének számított), valamint számos "veszélyeztetett" kézműves sajtot és felvágottat, melyek elkészítési módját nemritkán már csak egy-két idős paraszt ismeri.

A mozgalom jelképe a csiga

Carlo Petrini, a Slow Food elnöke

A mozgalom, amely a csigát választotta jelképéül, az olasz közönség körében kezdetben azáltal lett ismert, hogy évről évre megjelentette a Gambero Rosso (Vörös Rák) címet viselő bor-, étterem- és élelmiszerkalauzt, mely mára a maga nemében a legrangosabb, legelismertebb kiadvány lett.

A kilencvenes évek közepétől sajátos politikai irányzatot képviselnek, melynek fő irányelveire az öko-gasztronómia név utal. "Szeretnénk elérni, hogy az a komoly figyelem, mely a természetvédők erőfeszítései nyomán a panda és a bálnák felé fordult, ne feledkezzen meg a háziasított állatokról és a hagyományos haszonnövényekről sem" - hirdeti az ötvennégy éves Carlo Petrini, a mozgalom egyik alapítója és elnöke. "100 évvel ezelőtt egy európai ember átlagosan 100-120 faj termékeit fogyasztotta. Ma a legtöbb ember mindennapi étrendjében ennek mindössze tizede, összesen 10-12 faj szerepel."

A páduai tyúk sorsa felől aggódni akár még pár évvel ezelőtt is különc elfoglaltságnak tűnt; az olyan katasztrófák hatására, mint a kergemarhakór, a száj-és körömfájás vagy a genetikailag módosított ételek kiváltotta vita következtében azonban az organikus, természetes módszerekre összpontosító Slow Food mozgalom váratlanul az érdeklődés középpontjába került.

A mozgalom újsütetű népszerűsége, sőt politikai súlya még saját vezetőit is meglepte: 1995 óta a szervezet megháromszorozta tagjainak számát - ma 42 országban 65 000 tagot számlálnak. Politikai nézeteiket képviseletére irodát nyitottak Brüsszelben, ahol az Európai Unió mezőgazdasági és kereskedelmi politikáját kísérlik meg befolyásolni, és New Yorkban, ahol vásárokat szerveznek, hogy növeljék a tradicionális élelmiszer-termelés piacát.

Növekvő politikai befolyás

Az európai politikába igazából két éve kapcsolódtak be. Az EU akkor egy olyan higiénai szabványrendszert akart bevezetni, melyet eredetileg a NASA fejlesztett ki. (Ezt a szigorú követelményrendszert eredetileg az amerikai asztronautákat egészségének védelmére dolgozták ki.)

Míg az új szabályzat nem jelent különösebb megterhelést az olyan élelmiszer-ipari óriásoknak, mint a Kraft vagy a Nestlé, a megnövekedett adminisztráció, a papírmunka, valamint az új berendezések beszerzése már elviselhetetlen terhet ró a kistermelők tízezreire. A Slow Food aláírásgyűjtést kezdeményezett, majd ötszázezer aláírás birtokában elérte, hogy a több ezer olasz élelmiszer-termelő kézműves felmentést kapjon a szabályozás alól.

Nemzeti ételek: "A minőségre fogadunk"

Miközben Európa nemzeti határai egyre légiesebbé válnak, hagyományos ételeink ismét az önazonosság fontos forrásává lesznek. De a Slow Food vonzerejének titka nem a nosztalgikus múltba révedésben rejlik. A mai globális fogyasztói társadalomban olyan üzenetet hirdetnek, mely sokak számára vonzó lehet: az örömteli környezetvédelem ígéretét, mely nem magát a fogyasztást utasítja el, csupán a bevásárlóláncok, a gyorséttermek világának uniformizált, rohanó őrületét.

A Slow Food filozófiája szerint a globalizáció egyaránt árthat és segíthet a kistermelőknek. Egyrészt egy óriási erejű egységesítő folyamatról van szó, mely lehetővé teszi, hogy a multinacionális vállalatok a világ bármely szegletére eljuthassanak, másrészt lehetségessé válik, hogy a kisközösségek, a szórványos kisebbségek (a gael nyelv beszélői vagy a méhészek) nagy távolságokon át is érintkezhessenek egymással, és így a kis kultúrák is életben maradhassanak.

"Az olaszok nem félnek a McDonald'stól; vállalják a versenyt, és bíznak a győzelemben. A minőségre fogadunk. A Slow Food most már nemzetközi hálózata az erényes globalizáció példája" - vallja Petrini.

Ajánlat

• Slow Food - a szervezetről részletesen

BK.