Újabb Jupiter és összeálló bolygótestek

Alig múlt el az első Jupiterhez hasonló távoli bolygó felfedezésének izgalma, máris találtak egy újabb hasonló planétát. Máshol pedig bolygókká összeálló törmelékgyűrűk létezését bizonyították egy Naphoz hasonló csillag körül.

Az elmúlt héten a washingtoni Carnegie Intézetben nagyszabású konferenciát tartottak "Tudományos áttörések a Naprendszeren kívüli bolygók kutatásában" címmel. Itt ismertették egymással legújabb eredményeiket a lelkes exobolygó-vadászok.

Megint egy "Jupiter-szerű"

Kevesebb, mint egy héttel a sajátunkhoz leginkább hasonlatos bolygórendszer felfedezése után a Genfi Obszervatóriumban működő kutatócsoport egyik tagja, Stephane Udry újabb ígéretes bolygót mutatott be.
 

Fantáziarajz (készítette: Lynette Cook)

A Gliese 777A (HD190360A) egy Naphoz hasonló csillag 52 fényévre a Földtől, amely körül egy a Jupiterrel azonos tömegű bolygó kering. Pályájának sugara 3,65 Csillagászati Egység, amely igen hasonló a mi Jupiterünk átlagos naptávolságához (5,2 Csillagászati Egység). A csillag körül más kísérő egyelőre nem ismert.

A genfi kutatók emellett további 11 új exobolygó létezését bizonyították, így az ismert Naprendszeren kívüli bolygók száma megközelíti a százat. Az új égitestek közül nyolc korábban teljesen ismeretlen volt, három megegyezik az egy héttel korábbi bejelentésben szereplő égitestekkel, egyet pedig már 2001-ben megtaláltak, de most pontosították tömeg- és pályaadatait.

A kutatócsoport vezetője az a Michel Mayor, aki Didier Quelozzal közösen az első exobolygót felfedezte 1995-ben az 51 Pegasi csillag körül. Vizsgálataikat részben a Franciaország délkeleti részén működő Haute-Provence Obszervatórium 1,93 méter átmérőjű távcsövével, részben pedig a chilei La Sillaban működő, 1,2 méteres Euler-távcsővel végezték. A szakemberek az exobolygó-keresés legsikeresebb módját, a radiális sebességváltozás módszerét alkalmazták, amelynek során a Naphoz hasonló csillagok színképének kis mértékű eltolódásait vizsgálják. A bolygó gravitációs vonzása által kismértékben rángatott csillag ugyanis egyszer közeledik a Földhöz, utána pedig távolodik tőle, s ez a Doppler-hatáson keresztül az objektum színképvonalait váltakozva a kék illetve a vörös hullámhossz-tartomány felé tolja el. Az apró elmozdulások pontos ismeretében pedig megbecsülhető a bolygó pályája és tömege anélkül, hogy közvetlenül megfigyelnék azt.

Ezzel az igen eredményes módszerrel azonban sajnos nem mutathatók ki a Föld-típusú bolygók, mert tömegük és gravitációs hatásuk ehhez túlságosan kicsi. A közeljövőben azonban több űreszköz is hozzákezd majd bolygónk távoli hasonmásainak felkutatásához - továbbá más módszerek is sikert hozhatnak.

Vajúdó törmelékgyűrűk

Az Egyszarvú csillagképben található KH 15D jelű csillag 2400 fényév távolságra van a Földtől, az NGC 2264 jelű, fiatal csillagokból álló halmazban. 48,3 napos periódusú fényességváltozásai miatt figyeltek fel rá a connecticuti Middletownban lévő Wesleyan Egyetem kutatói.

A részletes vizsgálatok során egy törmelékdarabokból álló korongot fedeztek fel körülötte, amely megmagyarázhatja a fényességváltozásokat. A korongban lévő törmelékcsoport ugyanis rendszeresen elhalad a csillag és a Föld között, kb. két hétre teljesen eltakarva annak ragyogó korongját. A kutatók szerint több nagyobb darab lehet egymás mellett a korongban, egészen közel a csillaghoz, amelyek akár bolygók is lehetnek.

A rendszer különlegessége, hogy a csillag korát alig 3 millió évre becsülik. Ez viszont nincs összhangban a bolygókeletkezési elméletekkel, amelyek szerint a planéták kialakulásához legalább 10 millió évre van szükség. Ezért a kutatók tovább folytatják a megfigyelést, hogy megállapíthassák a csillag kísérőinek pontos tömegét és keringési jellemzőit. Ha kiderülne, hogy legalább az egyik egy születőben lévő bolygó, akkor tanulmányozása fontos ismeretekkel szolgálhatna a bolygók kialakulásával kapcsolatban.

A potsdami Asztrofizikai Intézet egyik munkatársa szerint azonban eltúlzott a KH 15D iránti lelkesedés, mivel a hosszabb ideje ismert csillag csak egy a számos hasonló objektum közül. Mark McCaughrean azt állítja, hogy a megfigyelt anyagcsomó nem feltétlenül bolygó, lehetséges, hogy egy a csillag közelében elhaladt kisebb égitest zavaró hatására állt össze, s néhány ezer év múlva szét is esik majd.

Mindezek alapján jól látható, hogy az exobolygók kutatása napjaink csillagászatának egyik legizgalmasabb kérdése, s hogy számos ilyen rendszert kell még részletesen megismernünk saját Naprendszerünk titkainak feltárásához.

Ajánlat:

Az exobolygók online katalógusai: Exoplanets.org és Extrasolar Planets Encyclopaedia

A NASA PlanetQuest elnevezésű exobolygókereső programja

A közeljövő további exobolygó-kutató űreszközei: COROT, Darwin és Eddington

Korábban az [origo]-ban:

NASA-bejelentés: Naprendszer-klón a szomszédban
2002.06.13. Felfedezték az első olyan bolygórendszert, amely igen hasonló a Naprendszerhez. A földön kívüli élet feltételezése erős támpillért kapott.

Föld-típusú exobolygók reménye
2002.04.11. Napjainkban már nem az a kérdés, hogy léteznek-e bolygók más csillagok körül is, hanem hogy vannak-e közöttük a mi Földünkhöz hasonló, szilárd felszínű kőzettestek.