Új-Zéland első kígyója

Rendkívül gazdag ősmaradvány-együttesre bukkantak Új-Zéland területén, aminek a legfontosabb darabja az első új-zélandi fosszilis kígyó és egy ősi hidasgyík.

A leletek szerint már 15-20 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti miocén korban is tekeregtek kígyók a tőlünk távoli területen. Egy pitonhoz hasonló kígyó apró állkapcsát és fogtöredékeit találták meg egyéb hüllő-, madár-, hal- és emlősmaradványok mellett. Ez az első bizonyíték arra vonatkozóan, hogy szárazföldi kígyók a földtörténeti múltban megjelentek ezen a területen. Eddig a kutatók leletek hiányában azt feltételezték, hogy Új-Zélandon nem éltek kígyók.

A miocén kori édesvízi üledékek csak kisebb foltokban maradtak meg, nagy részüket az erózió lepusztította. A lelőhelyen az egykori tó szegélyén lerakódott kőzetek bukkannak elő. A kutatók most még titokban tartják a pontos helyet, hogy az amatőr kövületvadászokat távol tartsák a területtől.


Forrás: ORIGO


Hidasgyík (tuatara)
A kígyó mellett számos egyéb egykori élőlény nyomára bukkantak. Többek között előkerült egy krokodilszerű hüllő három foga és néhány pikkelye. Erről azt gondolják, hogy 1,5-2 méter hosszú hidasgyík-szerű élőlény volt. Az eddig ismert legkorábbi "tuatara" maradvány mindössze 20-30 000 éves volt Új-Zélandon. (A nagy termetű, tüskés hidasgyíkok ma az Új-Zéland partjai előtti szigeteken élnek.) Ezen kívül énekesmadár-, papagáj-, denevér- és halmaradványra bukkantak a kutatók. Valószínűleg mindegyikük új fajként kerül majd leírásra. Külön érdekesség a feltehetően moa-tojásokhoz tartozó tojáshéj töredékek jelenléte, amelyek arra utalnak, hogy a moák ősei nagytermetű, repülésre képtelen madarak voltak.

Dulai Alfréd