Az elkövetkező 6-9 hónap végére a sebészeti technikák olyan szintre érnek, hogy lehetővé válik az arcátültetés - közölte Peter Butler, a londoni Royal Free Hospital plasztikai sebészorvosa.

A sebész ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az eljárás "bevetése" előtt mindenképpen meg kell vitatni annak morális, etikai vonatkozásait. "A kérdés már nem az, meg tudjuk-e csinálni, hanem az, hogy megtegyük-e" - magyarázza Butler.

Mimika

Forrás: ORIGOA plasztikai arcműtétek megváltó változásokat hozhatnak azok számára, akik arcvonásait a daganatos betegség miatti operációk, égési vagy baleseti sérülések nyomai torzítják el. Mindazonáltal a sebészeknek hatalmas kihívást jelent a páciens arcának rekonstruálása, mivel annak a műtét után nem csak kinézetre kell legalábbis hasonlítania a sérülést megelőző állapotához, de ugyanúgy is kell működnie - képesnek kell lennie arra, hogy érzéseket fejezzen ki, s különösen igaz ez az ajkak, a szemkörnyék és az orcák területeire.

A jelenleg használt módszer az, hogy a páciens testének más részeiből ültetnek át bőrszövetet a megfelelő helyre, ám ez az eljárás nem teszi lehetővé az átültetett szövet mimikáját, ezért az arc leginkább egy maszkra hasonlít, mutat rá Butler.

Az arcátültetés új módszere azonban megoldást kínál ezekre a problémákra, mivel a bőrszövettel együtt az eljárás során izomszövetek és idegek is átültetésre kerülnek. Amint befejezte a kutatásokat, a sebészorvos azonnal engedélyt kér majd az első arcátültetés végrehajtására.

A mikrosebészeti eljárás folyamán a páciensbe egy elhunyt donortól akár új ajkakat, füleket, orrot, bőrt és csontokat is beültethetnek. A donor arcából vérereket, artéria- és véna-részleteket operálnak ki, és ezzel egyidőben sor kerül a páciens arcának, arcizmainak, bőrének és bőr alatti zsírrétegeinek eltávolítására.

Forrás: mayo. eduAhhoz, hogy az arc a későbbiekben érzések kifejezésére legyen képes, az idegvégződések sikeres összeillesztése szükséges.

Egy doktorok, ápolók és laikusok közt elvégzett felmérés megmutatta, hogy komoly kétségek merülnek fel az arcátültetéssel kapcsolatban. "Jóllehet a megkérdezettek többsége, ha a szükség úgy hozná, élne a műtét adta lehetőségekkel, végrendeletükben azonban nem ajánlanák fel arcukat transzplantációs célokra."

"Ami a dolog technikai részét illeti, úgy vélem, a következő 6-9 hónap során már készek leszünk az arc-transzplantáció megvalósítására" - tette hozzá Butler.

Ami a műtét morális oldalával kapcsolatban mutatkozó aggályokat illeti, a sebészorvos rámutatott, hogy az első vese- vagy szívátültetések kapcsán hasonló indulatok korbácsolódtak, ám mindez később alábbhagyott.

A jövő

Nem választaná az arc-transzplantációt Christine Piff, akinek arca 25 évvel ezelőtt bőrrák következtében torzult el annyira, hogy azóta úgynevezett arcprotézissel él: "Ódzkodom az új eljárástól, mert ezzel valaki másnak az arcát kapnám meg, nem a sajátomét. Ha viszont racionálisan nézem a dolgot, 2002-t írunk, tehát ezé az eljárásé a jövő."

"Amiről sejtésünk sincs az az, hogyan dolgozzák fel majd a megoperáltak, amikor először szembesülnek új, idegen arcukkal" - fűzi hozzá dr. Aric Sigman pszichológus.

Bármennyire is eltérnek még a vélemények, s legfőképpen az érzések az arcátültetéssel kapcsolatban, abban megegyezik a szakemberek véleménye, hogy az új eljárás esztétikai célú alkalmazására sem kell majd sokat várni.