2004: a marsi víz éve

A Science, a világ egyik legrangosabb tudományos fóruma minden évben elkészíti azt a listát, amelyben a 10 legfontosabbnak ítélt eredményt gyűjti össze. Az idei "mezőny" különösen erős volt, de végül az egész évben hangyaszorgalommal dolgozó, egyelőre elnyűhetetlen amerikai marsjárók felfedezései végeztek az első helyen.

A csillagászatban is számos látványos eredmény született. Minden korábbinál pontosabb mérésekkel sikerült meghatározni a Tejútrendszer magjában lévő "szupernehéz" fekete lyuk közvetlen környezetének átmérőjét. A fekete lyukaknak a közelmúltig két típusát ismertük: a szupernóva-robbanás után visszamaradó csillagtömegű objektumokat, illetve a galaxisok középpontjában elhelyezkedő hatalmas, akár több százmillió naptömegű "szörnyetegeket". Új megfigyelések azonban arra utalnak, hogy e két szélsőség között létezik egy átmeneti állapot, a közepes tömegű fekete lyukak birodalma, amelyek tömege néhány száz és néhány tízezer naptömeg között lehet. 2004-ben jelentették be, hogy saját Galaxisunkban, a Tejútrendszerben is felfedezték az első közepes tömegű fekete lyukat.

2004-ben minden idők legismertebb szupernóvája, az SN1987A újra az érdeklődés középpontjába került. Nem véletlenül: bekövetkezett az a látványos esemény, amire előre lehetett számítani. Már 1997-ben egy drámai jelenség új fényt vetett a halványuló szupernóvára: a Hubble-űrtávcső észlelései során egy fényesedő csomót fedeztek fel az egykori csillagot övező gyűrűben. A csomó területe nagyenergiájú ütközőzónának bizonyult a szupernóva-robbanás következtében kifelé mozgó lökéshullámfront és a gyűrű legbelső tartományának anyaga között. Az ütközés felfűtötte és egyre intenzívebb fénylésre késztetette a gyűrű gázanyagát. A folyamat mostanra kiteljesedett, és a szupernóva gyűrűje valósággal felragyogott.

Végül egy fontos eseményről: a csillagászati kutatásokban újabb mérföldkőnek számít, hogy november 20-án a NASA pályára állította új nagy űrtávcsövét, a SWIFT műholdat, amely az Univerzum egyik legrejtélyesebb jelenségét, a gammakitöréseket vizsgálja.