Amikor leszakadt az ég az Everesten

2004.09.08. 14:38

1996 fekete éve volt a hegymászásnak, egyedül az Everest jó néhány áldozatot követelt. A legrejtélyesebb az a május 10-ei nap volt, amelyen egyszerre nyolcan haltak meg egy 26 fős expedícióból.

1996 volt a Mount Everest meghódításának legtragikusabb éve: május 10-én a hagyományos Hillary-Tenzing-féle úton lefelé menet nyolcan vesztették életüket.

Kent Moore, a Toronto Egyetem fizikusa már azt is tudni véli, mi vezetett a tragédiához: a sztratoszféra és az alatta levő troposzféra határa lesüllyedt, egészen a hegy csúcsrégiójáig. Normális körülmények között e határ 10-12 km magasságban húzódik. Azon a viszonylag nyugodt időjárási helyzettel jellemezhető napon azonban két, nagyon gyorsan mozgó légáramlat haladt el a hegy fölött, és heves vihart okozott. Moore szerint ezek nyomták lejjebb a határréteget.

A változás következtében a csúcsrégióban drámai gyorsasággal csökkent a légnyomás és az oxigénkoncentráció. (A csúcsnál a levegő oxigéntartalma normális esetben is mindössze harmada a tengerszintinek.) Az eset nem példa nélküli, sőt a jelenséget egy későbbi mérés is bizonyítja. 1998-ban egy időlegesen felállított kis meteorológiai állomás üzemelt a csúcs közelében, amelynek műszerei az 1996-oshoz hasonló jelenséget rögzítettek: rövid idő alatt 16 millibaros légnyomáscsökkenést mértek. Ekkora változás pedig igen jelentősnek számít olyan körülmények között, ahol a levegő amúgy is igen ritka. Az Everest csúcsrégiójában ez a nyomásváltozás úgy hatott, mintha a hegy hirtelen mintegy 500 méterrel megemelkedett volna, és ez mintegy 14 százalékkal csökkentette az oxigénkoncentrációt.

KAPCSOLÓDÓ CIKK