Van Gogh: a vég igaz története

1888-ban Vincent Van Gogh és Paul Gauguin kilenc hónapot töltött együtt Arles-ban. Ez a rövid időszak mindkettőjük számára alkotói korszakuk csúcspontját, de egyben egy hamarosan bekövetkező tragédia kezdetét is jelentette. A történet sokak számára ismert, egy hamarosan megjelenő könyv szerint azonban nem minden történt úgy, ahogy azt eddig gondoltuk.

Az őrület szélén álló Van Gogh egy este borotvával lopakodott Gauguin nyomában, míg végül a pengét inkább maga ellen fordította, és levágta egyik fülét. Gauguin még aznap este szállodába költözött, és visszamenekült Párizsba. A történetet legalábbis így ismerjük. A Sárga Ház (The Yellow House; 2006, Fig Tree) című könyvével Martin Gayford arra vállalkozott, hogy az összes létező dokumentum alapján feltárja a végzetes arles-i napok eseményeit. A szerző meglepő következtetésre jutott: Gauguin nem mondott igazat...

1888. december 22-én este Gauguin egy hosszú levelet fogalmazott barátjának, a Párizsban élő Claude Emile Schuffeneckernek. A festő magányról és elhagyatottságról panaszkodott:

"Még egy darabig maradok; de bármelyik pillanatban rászánhatom magam a távozásra. Itt csak szenvedek. Ugyanakkor nagyon sokkal tartozom Van Gogh-nak [Theo Van Gogh, Vincent testvére] és Vincentnek, és vitáink ellenére képtelen vagyok neheztelni erre a jó lélekre, aki ráadásul beteg, szenved és látni akar engem."

Paul Gauguin (önarckép)	Vincent Van Gogh (önarckép)

A szerző szerint Schuffenecker invitálása ellenére Gauguin azért halogatta az indulást, mert részben bűntudatot érzett, részben pedig tartott attól, vajon Theo hogyan reagálna, ha testvérét faképnél hagyná. Gauguinnek ugyanis anyagi gondjai voltak, és a Theón keresztül bonyolított képeladásai éppen befagytak. A kilenc oldalas levél másnap, 23-án indult Párizs felé, azon a napon, amikor a katasztrófa bekövetkezett.

Van Gogh eközben éppen a La Berceuse (A dajka) című képén dolgozott. Valamit megérezhetett, mert váratlanul Gauguinnak szegezte a kérdést, hogy el akar-e menni. Gauguin erről néhány nappal később Emile Bernardhoz írt levelében így emlékezett meg: "El kellett hagynom Arles-t, annyira furcsa volt, hogy már nem tudtam elviselni. 'Menni készülsz?' - kérdezte. Amikor azt feleltem, hogy igen, letépett egy darabot az újságból, és a kezembe nyomta. Ez állt rajta: 'A gyilkos elmenekült'." Van Gogh feltehetőleg a L'Intransigeant aznapi számának egyik hírének utolsó mondatát tépte le, amely arról számolt be, hogy egy fiatalembert előző este sétálás közben valaki hátba szúrt. És "a gyilkos elmenekült".

Néhány évvel később Gauguin arra emlékezett, hogy éppen vacsorához készülődtek. Szokás szerint Gauguin főzött, aki miután gyorsan bekapta az ételt, sétálni indult a Place Lamartine-re. Az ezt követő eseményekről azonban már két különböző leírást adott. Bernardnak ezt írta: "Vincent utánam szaladt; éjszaka volt - megfordultam, mert az utóbbi időben néha furcsán viselkedett, és nem bíztam benne. Aztán azt mondta: 'Hallgatsz, de én is hallgatni fogok'."