Egy csillagközi por- és gázfelhő, a benne lévő fiatal csillaghalmaz és egy gigantikus, barlanghoz hasonló üreg csillagközi "vegykonyhája" a hét asztrofotója.

A hét asztrofotója az N44 jelzésű szuperbuborék, pontosabban egy összetett, úgynevezett szuperbuborék-komplexum. Leglátványosabb képződménye egy hatalmas üreg, amelyet valószínűleg az annak belsejében található nagy energia-kibocsátású csillagok hoztak létre a csillagközi anyagban. Az N44 egyik kísérőgalaxisunkban, a Nagy Magellán-felhőben, tőlünk kb. 150 ezer fényévre található.

Az N44 igen összetett képződmény, a megfigyelések alapján több kisebb táguló buborék található benne. Anyagában nagy mennyiségű ionizált hidrogént, emellett kevesebb oxigént és ként azonosítottak. A kép jobb oldalán látható sötétebb szálak porfelhők, amelyekben sűrű, molekuláris állapotú, átlátszatlan anyag található. A kép legfeltűnőbb része egy hatalmas szájra vagy barlang nyílására emlékeztető üreg. A közelítőleg 325x250 fényéves buborék alakjának pontos kialakulása nem tisztázott, de annyi biztosan állítható, hogy a középső részén lévő fiatal csillaghalmaz, egy ún. OB-asszociáció tagjainak csillagszelei és korábbi szupernóva-robbanásai együttesen játszottak benne szerepet.

Sally Oey (University of Michigan) és Philip Massey (Lowell Observatory) vizsgálatai alapján nem csak az optikai, de a röntgentartományban is látványos a képződmény. A röntgen-megfigyelések szerint magas hőmérsékletű gáz szökik el a központi régióból. A röntgen- és rádiósugárzó tartományok pontosan nem fedik át egymást, ami talán a gázok eltérő fűtési mechanizmusára utal. A csillagközi anyagból és fiatal csillagokból álló komplexum feltehetőleg fejlődése elején tart, ezért még nem dúsult fel nehéz elemekben.

Forrás: Traivs Rector, University of Alaska Anchorage

A Déli Gemini Teleszkóp multi-objektum spektrográfjával (GMOS) készített felvétel az N44 szuperbuborék-komplexumról. Az ibolya az ionizált hidrogént, a kék az oxigént, a narancs pedig a ként jelzi. A kép nagyméretű változatának letöltése (Traivs Rector, University of Alaska Anchorage)

A csillagkeletkezést mutató felhők fontos kémiai "műhelyek", ahol különböző vegyületek keletkeznek és épülnek be a csillagok és bolygók anyagába. Egy ilyen összetett csillagkeletkezési régióban melegebb és hidegebb, ritkább és sűrűbb felhők egyaránt vannak, amelyek között a lökéshullámok és gázáramlás révén vándorolnak az anyagok, végül olyan összetett molekulák is kialakulhatnak, mint pl. a glicin, a legegyszerűbb aminosav.

A fenti megfigyelésektől függetlenül nemrég a W3(OH) csillagkeletkezési régió felhőjében lévő hatalmas filamentek mentén metilalkoholt azonosítottak. Az 500 milliárd km-es hosszúságot is elérő gázfilamentek a csillagszelek vagy robbanások ütköző lökéshullámai mentén jelennek meg, és összepréselődő anyagukban további reakciók zajlanak. Az N44 felvételén a nagyobb üreg, illetve a többi kisebb buborék, kidudorodás és egyéb alakzat képében látványosan megfigyelhető, hol formálódnak tovább az egyes molekulák a csillagközi felhők vegykonyhájában.

Kereszturi Ákos

Korábban:
Földközelben az üstökösdarabok - a hét asztrofotója
Egy kis fekete felhő - a hét asztrofotója
Az új marsszonda első felvétele - a hét asztrofotója
Az Uránusz kék gyűrűje - a hét asztrofotója
Új vörös folt a Jupiteren - a hét asztrofotója
Víz az Enceladuson - a hét asztrofotója
A legrészletesebb galaxiskép - a hét asztrofotója
Új, egzotikus égitest-típus - a hét asztrofotója
Egy galaxis szikrázó spirálkarjai - a hét asztrofotója
A legrészletesebb felvétel az Orion-ködről - a hét asztrofotója