Veszélyes vándorutak - kockázatos vonulások az állatvilágban

Útra kelni sosem veszélytelen, ám egy alkalmatlanná váló élőhelyen egy helyben maradni ugyanígy kockázatos a túlélés szempontjából. A fajok az évezredek során bonyolult vonulási stratégiákat alakítottak ki, igazodva az éghajlati és földrajzi viszonyokhoz. A vándorló állattömegek megjelenése a bőség időszakát jelenti a ragadozóknak, vagy éppen az embernek. Írásunkban a leghosszabb, legkockázatosabb állati vonulások közül gyűjtöttünk egy csokorra valót, válogatva a természetesen és az ember "jóvoltából" jelentkező veszélyforrások között.

Királylepkék trónfosztása

A vonuló halakhoz hasonlatosan a tarkalepkék családjába tartozó újvilági királylepke (Danaus plexippus) is az "egyszeri visszatérés" típusú vonulást hajtja végre minden évben Kanada és közép-mexikói telelőhelye között - a több tízmillió színpompás rovar vonulása egyike a leglátványosabb természeti jelenségeknek, a hömpölygő narancsszínű lepkefelhők ezrével vonzák az érdeklődőket. Az ilyen típusú vonulás genetikai háttere és navigációja még a madarakénál is nagyobb kérdés, hiszen itt az útvonal megtanulására egyáltalán nincs mód. A kutatások szerint csaknem 5000 km hosszú vándorlásuk során a lepkék a napfény UV-spektrumának változása alapján tájékozódnak. A királylepkék telelőhelye a mexikói Michoacán tartományban alig több mint 200 km²-es területen található, amelynek egy része bioszféra rezervátum.

A Kansasi Egyetem kutatói nemrégiben arra hívták föl a figyelmet, hogy veszélyben a királylepkék vonulása: a védettség ellenére a növekvő kereslet miatt a fenyők egyre terjedő illegális kitermelése közvetlen veszélyt jelent a lepkékre - a tarra vágott területek nem nyújtanak védelmet a rovarok számára, és a lepkék milliói pusztulnak el a hideg, szeles időjárásban. A telelőhelyek megszűnésével egy időben a lepkék nyári szaporodó területei is zsugorodnak az intenzív művelésű mezőgazdasági területek terjeszkedésével. Királylepkék élnek még Ausztráliában és Új-Zélandon, valamint Európában a Kanári-szigeteken és Madeirán, vándorlásaik során Spanyolországban, Oroszországban és Svédországban is megjelennek.

• Vonulási távolság: 5000 km
• Veszélyek: fakivágás, klímaváltozás okozta veszélyek
• Veszélyeztetettségi státusz: a faj jelenleg nem veszélyeztetett