Veszélyes vándorutak - kockázatos vonulások az állatvilágban

Útra kelni sosem veszélytelen, ám egy alkalmatlanná váló élőhelyen egy helyben maradni ugyanígy kockázatos a túlélés szempontjából. A fajok az évezredek során bonyolult vonulási stratégiákat alakítottak ki, igazodva az éghajlati és földrajzi viszonyokhoz. A vándorló állattömegek megjelenése a bőség időszakát jelenti a ragadozóknak, vagy éppen az embernek. Írásunkban a leghosszabb, legkockázatosabb állati vonulások közül gyűjtöttünk egy csokorra valót, válogatva a természetesen és az ember "jóvoltából" jelentkező veszélyforrások között.

Nehézsúlyú vándorok

Az emlősök közül a legnagyobb távolságot a hosszúszárnyú bálnák (Megaptera novaeangliae) teszik meg vándorlásuk során. A hosszúszárnyú bálnák a Föld minden óceánjában megtalálhatók. Egy 10-25 ezres populációjuk él a Csendes-óceán, 12 ezer az Atlanti-óceán északi területein és további mintegy 50 ezer a déli féltekén. A hosszúszárnyú bálna a nyarat a hidegebb sarki vizekben tölti, itt táplálkozik, télre azonban párosodni is borjait nevelni a trópusi, szubtrópusi területekre vonul. Egyedül az Arab-tengeren élő csoport tartózkodik egész évben azonos helyen. Egyes populációk az Antarktisznál töltik fel tartalékaikat, majd télre az Egyenlítőt átszelve egészen Costa Rica partjaiig vonulnak. Nemrégiben tengerbiológusok néhány példány útját jeladó segítségével követték: a megfigyelt állatok 8300 kilométert tettek meg. Érdekesség, hogy a Csendes-óceán Costa Rica-i vizeit a délről érkező hosszúszárnyú bálnák mellett az északról idevándolók is elérik, így a két populáció útja, ha időben nem is, hisz épp az év ellenétes időszakában érnek ide, de térben mindenképpen átfedi egymást.

A hosszúszárnyú bálnák különleges dalukról is híresek: a hím a szaporodási időszakban a nőstényeket vonzó hangokat ad ki, amelyek 30 kilométer távolságból is hallható. A bálnának megszokott táplálkozási helye, illetve vonulási útvonala többnyire a sekély, parti vizek közelében található. Ezen területek zöme mára igen zajossá vált. Megeshet, hogy a nőstény bálnák nem hallják meg a hímek énekét az óceáni zaj miatt, és így elesnek az utódnemzés lehetőségétől. Az utóbbi száz évben látványosan zsugorodott az óceánnak az a része, ahol a bálnák még képesek rá, hogy hangjelzéseiket sikeresen eljuttassák egymásnak.

A többi bálnafajhoz hasonlóan a hosszúszárnyú bálna is kishíján a túlhalászat áldozatává vált: az 1966-ban bevezetett vadászati tilalom idejére az eredeti állománynak mindössze 10 százaléka maradt meg. A vadászati tilalom segített megmenteni a bálnákat, amelyek továbbra is tömegesen esnek áldozatul a halászhálóknak, a hajóforgalomnak és a zajszennyezésnek.

Ajánlat: DNS-elemzés árulkodik az egykor hatalmas bálnacsapatokról

Extrém udvarlás az állatvilágban - a hosszászárnyú bálna

• Vonulási távolság: legnagyobb regisztrált távolság 8300 km
• Veszélyek: óceánok szennyezése, halászat, zajszennyezés
• Veszélyeztetettségi státusz: a fajt az IUCN listán a sebezhető kategóriába sorolták