Emily Balcentis (New York Egyetem) és David Dunning (Cornell Egyetem) kétféle kísérlettel támasztotta alá a fenti állítást. Az elsőben a résztvevőknek azt kellett megbecsülniük, hogy milyen messze van tőlük egy vizespalack. Az alanyok fele ihatott a kísérlet előtt, másik felük viszont sós nassolnivalót evett, így igen szomjasan kezdett bele a vizsgálatba. A szomjas résztvevők sokkal közelebbinek becsülték a vizespalack tőlük lévő távolságát, mint akik nem éreztek szomjúságot - írja az EurekAlert.
A kísérlet másik részével azt igazolták, hogy ha vágyunk valamire, az nemcsak érzékelési, de viselkedésbeli változásokat is eredményezhet. A második vizsgálatban egy babzsákkal kellett eltalálni egy földön elhelyezett ajándékkártyát: a kártya néha huszonöt dollárt, néha viszont semennyit sem ért. Itt az volt az érdekes megfigyelés, hogy az alanyok sokkal messzebbre hajították a babzsákot akkor, ha az ajándékkártya értéktelen volt. A résztvevők tehát kisebb erővel dobták el a babzsákot, ha nyerni akartak, ami a szerzők szerint egyértelműen arra utal, hogy a pénzt érő kártyát hozzájuk közelebb elhelyezkedőnek érzékelték.
"A megfigyelések arra utalnak, hogy ha egy vágyott dolog már a belátható közelségünkbe került, egyre motiváltabbá válunk a megszerzésére. Ez pedig az érzékelésünket és a viselkedésünket is egyaránt befolyásolja" - írják a szerzők.