Esze miatt lehet tetvesebb az ember a csimpánznál

2011.11.02. 15:56

Magyar kutató is részt vett abban a vizsgálatban, amelynek eredménye szerint a madarak szellemi képességei jelentős összefüggést mutatnak a rajtuk élősködő tetvek sokféleségével: a madarak okosabb csoportjain többféle tetű él, mint a velük rokon butább csoportokon. Lehetséges, hogy az összefüggés az ember és a csimpánz viszonyában is igaz.

Az 1990-es években egy kanadai kutató, Louis Lefebvre, a montreali McGill Egyetem munkatársa megunta a fogságban tartott madarak intelligenciájának kutatását, mert úgy érzete, hogy az így szerzett eredmények félrevezetők. Lefebvre professzort egy magyar kollégája, a cinegék tanulási készségét kutató Sasvári Lajos egyik dolgozata késztette a laboratórium elhagyására. Sasvári ötletét továbbgondolva arra az elhatározásra jutott, hogy a madarak természetben mutatott értelmi képességeit fogja elemezni.

Lefebvre és doktorandusz hallgatói ezért gyűjteni kezdték a madarak "fejlesztési" képességeivel kapcsolatos megfigyeléseket, amelyeket a hivatásos vagy félamatőr madártani szakfolyóiratok publikáltak a megelőző évtizedekben. Kiderült, hogy számtalan madárfaj esetében figyeltek meg olyan táplálékszerzési módokat, amelyek biztosan új, kreatív megoldások. A szántóföldeken Magyarországon is látható, hogy a sirályok és gólyák követik a szántó traktort az ekék által kifordított zsákmányállatok után kutatva. Megfigyelhetők verebek is, melyek a beérkező mozdony vagy autó elejéről az ott szétroncsolt rovarokat szedegetik össze. Ezek biztosan új táplálékszerzési módok, hiszen az evolúciós közelmúltig ilyen lehetőségek még nem léteztek. Egyes madarak meghökkentően találékonyak: az amerikai parkok kis tavai mentén például a zöld gém megszerzi a kacsák etetésére kiszórt kenyeret, hogy azt csaliként felhasználva fogjon halakat.

Forrás: AFP
Dolmányos varjú

A szakirodalomban publikált innovációs adatok összegyűjtése és statisztikai kiértékelése után Lefebvre és munkatársai számos jelentős tanulmányt közöltek arról, hogy a madarak egyes nagyobb rendszertani csoportjai (családjai) milyen fokú kreatív intelligenciával bírnak, és hogy ennek mértéke mi mindentől függ. Kiderült például, hogy az agykéreggel gondolkodó emlősökkel szemben a madaraknál inkább az előagy mérete határozza meg az intellektuális képességek mértékét.

A madarak kreativitását összegző adatsorok egy újabb lehetőséget nyitottak meg Vas Zoltán doktorandusz hallgató előtt, aki doktori tanulmányait az MTA-MTM Állatökológiai Kutatócsoportjában és a Szent István Egyetem Biomatematikai és Számítástechnikai Tanszékén végzi. Az a feladat állt előtte, hogy olyan tényezőket találjon, amelyek megszabják, vagy legalábbis befolyásolják, hogy a madarak egyes nagy csoportjain több vagy kevesebb élősködő faj élhet. Nem mindegy ugyanis, hogy egyes állatfajok kevés vagy sokféle parazitát tartanak el a természetben. Az élősködők fajgazdagsága ugyanis jelentős része a biodiverzitásnak (biológiai sokféleségnek), még ha a természetvédők nem is szoktak védelmükre kelni.

Wkimedia Commons/Rózsa Lajos
Trinoton anserinum madártetű

Vas Zoltán és munkatársai szerint a madár- és emlősfajok anyagcseréjét különösen megterheli két energetikailag költséges, tehát rendkívül tápanyag- és oxigénigényes funkció: egyrészt a paraziták elleni immunológiai (és más jellegű) védekezés, másrészt az agyműködés fenntartása. A természetben a táplálék sosem korlátlan, a megszerzett tápanyagot pedig nem lehet párhuzamosan több célra is felhasználni. Ha tehát egyes madárcsaládok jellemzője, hogy agyműködésük fejlettebb és hatékonyabb, akkor vélhetően ők kevesebb energiát fordíthatnak az élősködőkkel szembeni védelemre. Ezért a madarak evolúciós törzsfáján összehasonlítva az egyes ikerágakat az várható, hogy az "okosabb" madarakat reprezentáló ágon többféle parazita él, mint a "butább" madárfajok ágán.

Nem könnyű feladat azonban adatokat szerezni a kártékony élőlények fajgazdagságáról, hiszen a paraziták és kórokozók elterjedéséről korántsem állnak rendelkezésre olyan kiváló adatok, mint a közkedveltebb állatok, például madarak, halak vagy pillangók előfordulásáról. Az apró lények, mint a paraziták legtöbb faja ma is ismeretlen a tudomány számára. A legjobb döntés talán a madarak tollazatában élő tetvekkel dolgozni, hiszen néhány amatőr és hivatásos természetbúvár évszázadok óta gyűjti és publikálja az előfordulási adataikat hazánkban és a nagyvilágban egyaránt. Vas Zoltán elemezte tehát a madarak tetveinek változatosságáról elérhető adatokat a vadon élő madarak kreatív intelligenciája függvényében.

Forrás: AFP
Jácintkék ara

Vas Zoltán, Louis Lefebvre és szerzőtársaik most publikálták eredményeiket a tudományterület legrangosabb szakfolyóiratában, az International Journal of Parasitologyban. Mint leírják, a madarak szellemi képességei igen erős statisztikai összefüggést mutatnak a rajtuk élő tetvek rendszertani változatosságával. A madarak "okosabb" csoportjain tehát valóban többféle tetű él, mint a velük rokon "butább" csoportokon.

"Ennek többféle magyarázata is lehetséges, melyek közül ma még nem tudunk választani" - mondta el az [origo]-nak Vas Zoltán. "Ezért azt reméljük, hogy mindez más kutatókat az összefüggés további kutatására fogja ösztönözni" - tette hozzá.

Az élővilág változatosságának - a biodiverzitásnak - egy igen jelentős részét alkotja a kórokozók változatossága. Különös, hogy ez a változatosság - legalábbis madaraknál - összefügg a gazdaállatok intelligenciájával. Más állatcsoportoknál még nem igazoltak ilyen összefüggést, de érdemes megjegyezni, hogy az ember három, míg a csimpánz és a gorilla csak egy-egy tetűfajnak szolgál otthonként és táplálékként. Talán azért, mert okosabbak vagyunk?

A cikk szerzője Rózsa Lajos zoológus, az MTA-MTM Állatökológiai Kutatócsoport tagja

KAPCSOLÓDÓ CIKK