Megoldódott a lovak háziasításának rejtélye

Új eredmények szerint a lovak szelídítése mintegy hatezer éve, a mai Kazahsztán nyugati részén és a mai Ukrajna területén kezdődött, és a szelídítés folyamán a háziasított lovak még többször keveredtek vadlovakkal.

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent új tanulmányban sikerült egyesíteni a háziasított lovak származásával kapcsolatos, ellentmondásos régészeti és DNS-vizsgálatokat.

Archeológiai leletek (például a korabeli edények falán megőrződött tejmaradványok) szerint a vadlovak domesztikálása az eurázsiai sztyeppén, vagyis a Fekete-tengertől a Góbi-sivatagig érő területen, annak is a nyugati részein kezdődött. Genetikai elemzésekkel ugyanakkor mindeddig nem tudták alátámasztani ezt a feltételezést. A mitokondriális DNS vizsgálata sokkal inkább utaltak arra, hogy a vadlovakat sok helyen, szétszórva szelídítették az emberek.

A Cambridge-i Egyetem Vera Warmuth vezette kutatócsoportja nyolc országból - Litvániától és Ukrajnától át Kazahsztánig és Oroszországig, valamint Mongóliáig - és összesen 322 lótól származó sejtmagi DNS-mintát elemeztek. Az adatok segítségével rekonstruálni tudták a vadlovak elterjedését és a faj domesztikálásának történetét.

Eredményeik szerint a vadlovak 160 ezer évvel ezelőtt az eurázsiai sztyeppe keleti vidékéről indulva terjedtek nyugat felé, háziasításuk mintegy hatezer évvel ezelőtt valóban a sztyeppe nyugati vidékein kezdődött. A háziasított lovak számát időről időre vadlovakkal növelték az emberek, így maradtak fenn és növekedtek a csordák.

A vadlovakat nem volt egyszerű feladat fogságban szaporítani. Kancákat könnyebb volt tartani a méneknél, a csordákat ezért rendszerint nőstény vadlovakkal "töltötték fel". Minden bizonnyal ez a magyarázat a mai lovak anyai (mitokondriális) DNS-ének nagy változatosságára, és ez vezetett korábban - tévesen - arra a feltételezésre, hogy a vadlovakat több régióban is háziasították.