Hemzsegtek a dinoszauruszok a most felfedezett nagy költőhelyen

A felnőtt állatok gondosan rendezgették a tojásokat a fészkekben, a frissen kikelt ivadékok pedig négy lábon bóklásztak körülöttük. Nagy költőhelyet találtak Dél-Afrikában.

Minden eddiginél korábbi dinoszaurusz-fészkelőhelyre bukkantak paleontológusok egy dél-afrikai lelőhelyen. A prosauropodák közé tartozó Massospondylus 190 millió éves fészkelőterülete körülbelül 100 millió évvel idősebb, mint az eddig ismert hasonló leletek. A felfedezés fontos és részletes adatokat nyújt a kutatóknak a korai dinoszauruszok komplex szaporodási szokásairól és viselkedéséről.

A vizsgálatokat Robert Reisz (Torontói Egyetem) és David Evans (Royal Ontario Múzeum) vezette. A nemzetközi kutatócsoport az amerikai tudományos akadémia PNAS című folyóiratában megjelent cikkében több fészekaljnyi tojást írt le, ezek jelentős részében embriókat is találtak. A fészkek és tojások mellett a lelőhelyen frissen kikelt dinoszauruszok lábnyomaira is bukkantak. Ez utóbbiak szolgáltatják a legkorábbi bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a kikelt dinoszauruszok életük legkorábbi szakaszában még biztosan a fészek közelében maradtak.

A fészkek, a tojások és az embriók egy alig 25 méter hosszú, majdnem függőleges útbevágásban kerültek elő. Ennek ellenére a lelőhely rétegsorának különböző szintjeiben eddig legalább tíz fészket fedeztek fel. Ez arra utal, hogy minden bizonnyal még számos további fészek rejtőzhet a kőzetben. Hosszabb idő alatt valószínűleg a természetes erózió is több fészket a felszínre hozhat majd. A területen előbukkanó alsó-jura üledékes kőzetek már korábban is ismertek voltak a paleontológusok körében, mivel innen kerültek elő a legkorábbi ismert dinoszaurusz-embriók. Ezek szintén a Massospondylushoz, a jura és a kréta időszak hatalmas, hosszú nyakú sauropodáinak a korai rokonságához tartoztak.

Julius Csotonyi festménye a dél-afrikai Golden Gate Highlands Nemzeti Parkban felfedezett leletek alapján készült. A prosauropodák közé tartozó Massospondylus felnőttek őrködnek a fészkek, a tojások és a frissen kikelt apróságok fölött

A fészkekben a kerekded tojások szorosan egymás mellett helyezkedtek el, és számuk elérhette akár a 34-et is. A fészkek különböző szintekhez köthető elhelyezkedése arra utal, hogy ezek a korai dinoszauruszok rendszeresen visszatértek ugyanarra a fészkelőterületre. Ez a viselkedés valószínűleg csoportos fészkelésre is utal, amikor nagyobb csoportokban összegyűltek az állatok, és együtt rakták le tojásaikat. A dél-afrikai lelet adja a legkorábbi ismert bizonyítékát ennek a viselkedési mintának. A kisméretű (6-7 centiméter átmérőjű) tojások elrendezése, valamint a fészek nagyon szervezett felépítése azt sugallja, hogy a 6 méter hosszúságot elérő, hatalmas termetű anya a tojások lerakása után óvatosan elrendezte azokat a fészekben.

Közelkép a Massospondylus embrionális csontvázáról, melyet a dél-afrikai fészkelőhelyen találtak. A fej kinyomódott a tojásból az állat elpusztulása után, valószínűleg a bomlás által produkált gázok következtében

A lelet tudományos jelentőségét az adja, hogy bár nagyon sok dinoszaurusz-maradványt ismernek világszerte, nagyon keveset tudni a szaporodásbiológiájukról. Különösen igaz ez a korai dinoszauruszokra. A 190 millió éves dél-afrikai fészkek nyújtják az első részletes bizonyítékokat a korai dinoszauruszok szaporodásáról. A feltárt ősmaradványok jól dokumentálják azoknak a fészkelési stratégiáknak a nagyon korai megjelenését, amelyet eddig csak jóval későbbi dinoszauruszoknál tapasztaltak. A rendkívüli leleteket az érdeklődők májusig tekinthetik meg a Royal Ontario Múzeum kiállításán.

A dél-afrikai fészkelőhelyen talált mellső lábnyomot egy bébi Massospondylus hagyta az egykori lágy üledékben. A lábnyom azt bizonyítja, hogy a fészek körül mászkáló fiatal példányok még négy lábon jártak, míg a felnőttek később áttértek a két lábon járásra