Férges volt III. Richárd

2013.09.04. 10:55

Számos fonálféregpetét találtak a király medencecsontjáról származó földben. Hiába sütötték jól át az ételét, ezt a fertőzést ő sem úszta meg.

III. Richárd (1483-1485) földi maradványait 2012-ben tárták föl a Leicester Egyetem munkatársai. Azóta alapos vizsgálatoknak vetették alá a testet, hogy minél többet megtudjanak az ellentmondásos megítélésű királyról.

A kutatók, akiknek munkáját a Cambridge Egyetem régészeti és antropológiai tanszékének munkatársa, Piers Mitchell irányítja, a koponyáról és a medencéről, valamint a sír több részéről származó földmintát tanulmányozták mikroszkóppal. Számos fonálféregpete vált láthatóvá azon a földmintán, ami a medencének azon részéről származott, ahol a király életében a belei voltak. A sírból vett földben nem találtak hasonló petéket, és a koponyacsonton is csak nagyon kevés volt. Ebből arra következtettek a kutatók, hogy a fonálféreg petéi még a király életében meglévő fertőzésből kerültek oda, nem pedig a sír esetleg később beszennyeződő földjéből.

III. Richárd csontjaiForrás: AFP/University of Leicester

A fonálférgek között paraziták is vannak, ezek akkor fertőzik meg az embert, amikor valaki a petéjükkel szennyezett ételt vagy vizet fogyaszt (kb. 60 fajuk emberi élősködő). A petékből lárvák kelnek ki, amelyek a test szövetein keresztül a tüdőbe jutnak, ahol kifejlődnek. Ekkor a légutakon keresztül fölkúsznak a torokba, hogy aztán az ember visszanyelje őket a beleikbe, ahol akár 30-40 centiméter hosszúságú felnőtt fonalféreggé nőhetnek.

Mitchell elmondta: „Az eredményeink azt mutatják, hogy III. Richárdnak is fonálféreg-fertőzése volt, noha az általunk vizsgált mintában más, a belekre jellemző parazitát nem találtunk. A nemesek ebben a korszakban alapvetően húst ettek - főként marhát, disznót és halat - ám nincs jele a marhára, disznóra vagy halakra jellemző bélférgek petéinek. Ez arra utalhat, hogy a király étele alaposan át volt főzve, ami meggátolta ezeknek az élősködőknek a terjedését."

„Úgy tűnik, hogy Richárdot úri életmódja sem védte meg attól, hogy a beleit élősködők fertőzzék meg. Ez nagyon gyakori volt abban a korszakban” - mondta Jo Appleby, a Leicester Egyetem kutatója. A III. Richárd utáni kutatásokat a Leicester Egyetem vezette, együttműködve a városi tanáccsal és a III. Richárd Társasággal. A kutatási projektet Philippa Langley kezdeményezte a III. Richárd Társaságból.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK