Ahogy még nem látták a Földet

Juno űrszonda, Föld-Hold mozgás
Vágólapra másolva!
Előbb csak egy halványkék pont az űrben, majd lassan kivehetővé válnak a kontinensek: valahogy így néznénk ki egy közeledő űrhajó fedélzetéről. A felvételeket a Föld gravitációs mezejétől lökést kapó Jupiter-szonda készítette. 
Vágólapra másolva!

Egyedülálló felvételeket készítettek a NASA Sugárhajtás Laboratóriumának (JPL) munkatársai a Földről és a Holdról egy olyan kamerával, amelyet a Jupiterhez tartó Juno-űrszondára szereltek fel csillagok megfigyelésére. Az 1,1 milliárd dolláros űrszondát 2011 augusztusában indították, de ahhoz, hogy elérje a Jupitert, szükség volt egy úgynevezett hintamanőverre. Az űreszköz október 9-én 558 kilométerre közelítette meg a Földet, majd az így kapott gravitációs lökéssel 2016. július 4-én állhat pályára a Jupiter körül.

A szemcsés, túlexponált képek egyedi szögből láttatják a Földet és a Holdat. A felvételeket az Amerikai Geofizikai Társaság (AGU) szokásos éves konferenciáján mutatta be a JPL december 10-én San Franciscóban. A videó zenéjét Vangelis szerezte, amely Figaro komolyzenei blogunk szakértője szerint nagyon emlékeztet Gustav Holst 1916-os, A bolygók című zenekari szvitjére Forrás: NASA/JPL-Caltech/DTU

A videó október 6-án éjjel két órakor kezdődik koordinált világidő (UTC) szerint, amikor a Juno még 3,3 millió kilométerre járt a Földtől. A Hold eleinte halvány pontként látható a felvételen, és bal felé mozog, ahogy az űrszonda megközelíti a Földet. A kontinensek és a felhőtömbök egyre kivehetőbbé válnak, mígnem a bolygó olyan fényessé válik, ami már meghaladja a halvány csillagok fényerősségére beállított kamera képességeit. A videó egy október 9-i, 17 óra 35 perckor készült képpel ér véget, amikor a Juno körülbelül 76 ezer kilométerre járt a földfelszíntől.

Már korábban is készültek videók a Föld és a Hold mozgásáról, de nem ilyen különlegesen nagy távolságból, mint a mostani felvételek. A Juno csillagkövető kamerájának a Jupiter közelében az lesz a fő feladata, hogy pontosan meghatározza az űreszköz helyzetét, mert csak ennek ismeretében lehet mérni a bolygó gravitációs mezejének erejét.

Az űrszonda legfontosabb tudományos célja megvizsgálni az óriásbolygó kémiai összetételét, mágneses terét, magjának pontos tömegét és az oxigén és a hidrogén arányát a légkörben. A szondán kilenc műszer üzemel, amelyeket 1 centiméteres titánburkolat véd a sugárzástól a Jupiter erős sugárzási övezetében.