Hitler már 1919-ben letette a cigit

Bár a náci "tudósokról" a legtöbb embernek elsőként az emberkísérletek és az eutanázia jutnak eszébe, akadtak előremutató kutatásaik is: ilyen volt például a dohányzás és a tüdőrák kapcsolatának feltárása, valamint a világ első dohányzásellenes kampányának elindítása.

A náci vezetés az árja faj egészségét veszélyeztető tényezőként tekintett a cigarettára, ezért még dohányzásról leszoktató kampányt is indított a második világháború alatt – annak ellenére, hogy a világuralomra törő német állam bevételeinek körülbelül 8 százaléka a cigarettát terhelő jövedéki adóból származott – olvasható Robert Proctor, az amerikai Stanford Egyetem kutatójának, The Nazi War on Cancer (A nácik háborúja a rák ellen) című könyvében.

A The Atlantic amerikai portál által megszólaltatott Proctor szerint a náci Németország tudósainak sikerült először igazolniuk, hogy a dohányzás tüdőrákhoz vezet. Elsőként Franz Müller 1939-ben megjelent kutatása tárta fel az összefüggést, amelyet 1943-ban a Jénai Egyetem kutatóinak tanulmánya is megerősített, sőt, ez utóbbi tanulmány még a passzív dohányzás káros hatásait is feltárta.

Az Übermenschet gyengíti a cigi, a fehér kenyér és az ételszínezék

A tanulmányokat később politikai célokra használták: a dohányzást úgy tekintették, mint az Übermenschet gyengítő hatást. (A könyv szerint egyébként a náci tudósok a fehér kenyér, a mesterséges ételszínezékek és az azbeszt káros hatásaira is felhívták a német vezetés figyelmét.)

Hitler a cigaretta elleni harcot annyira komolyan vezette, hogy még egy dohányzásellenes kutatóintézetet is létrehozatott. A Karl Aster orvos által vezetett intézet egyrészt állatokon és embereken végzett kísérletekkel kutatta a nikotin szervezetre gyakorolt hatását, másrészt tüdőrákban szenvedőket és családtagjaikat vizsgált.

A nácik indították a világ első dohányzásellenes kampányát, amelynek része volt többek között, hogy betiltották a dohányzást a mozikban, iskolákban, nem gyújthatott rá a szolgálatban lévő rendőr, köztisztviselő, valamint a nőket nem szolgálták ki cigarettával a kávéházakban és más nyilvános helyeken. (Proctor becslései szerint a tiltásnak köszönhetően mintegy húszezer nő kerülte el a tüdőrákot.) A dohánytermékek reklámozását szintén korlátozták.

Hitler saját példájával is a kampány mögé állt: szívesen beszélt arról, hogy ő már 1919-ben letette a cigarettát, és fasiszta eszmetársai, Mussolini és Franco szintén nem rabjai a cigarettának, nem így a szövetséges vezérek: Churchill, Sztálin és Roosevelt.

A háború után a németek újra rágyújtottak

A dohányzásellenes kampánynak Németország bukása vetett véget. A feketepiacot pillanatok alatt elárasztották a svájci és amerikai cigaretták, a dohányosok száma ugrásszerűen nőtt. Amerika még a Marshall-segély részeként is küldött cigarettát Németországnak.

A német kutatóknak a tüdőrák és a dohányzás kapcsolatát feltáró tanulmányai a háború után évtizedekre a feledés homályába vesztek, a dohányzás megítélésében ma mérföldkőnek számító brit tanulmány csak 1971-ben született meg. Ez utóbbi, epidemiológiai tanulmány tulajdonképpen ugyanazt igazolta, amit a nácik 25 évvel korábban már feltártak: minél többen dohányoznak egy társadalomban, annál nagyobb a tüdőrákosok aránya, azaz a cigaretta és a tüdőrák között közvetlen kapcsolat van.