Mi jár az űrhajósok fejében?

2014.03.13. 12:53

Nem szeretik, ha Houston zaklatja őket, kiábrándítónak találják a hétköznapi feladatokat, közben pedig élvezik a magányt – ez derült ki azokból a naplókból, amelyeket a NASA kérésére vezettek a Nemzetközi Űrállomás űrhajósai.

"Amíg a világűrben vagy, nem vezetnél naplót?" – Ezzel a szokatlan kéréssel fordult Jack Stuster, a Santa Barbara-i (Kalifornia) Anacapa Sciences munkatársa az elmúlt évtized NASA űrhajósaihoz.

A NASA tudni szeretné, hogyan gondoskodhat arról, hogy űrhajósai jól érezzék magukat a világűrben a jövőbeli küldetések során. "Munkánk azon a feltevésen alapul, hogy minél többet ír valaki egy témáról, annál fontosabb az a számára" - mondja Stuster, aki a múlt hónapban a NASA Houstonban tartott workshopján mutatta be a naplók legújabb elemzését. "Nem akarjuk a végső határokig terhelni az űrhajósokat, ezért tudni szeretnénk, hol vannak ezek a határok."

Stuster az elszigeteltség pszichológiai hatásainak szakértőjeként korábban olyan embereket vizsgált, akik hosszú időt töltöttek trópusi szigeteken vagy az Antarktiszon. Ezek a kutatásai adtak alapot az űrhajósok naplóírásával végzett kísérletéhez. A feladat elvégzésébe beleegyező űrhajósoknak legalább háromszor egy héten írniuk kellett a naplójukba. A naplókat névtelenül kezelték, de Stuster szabadon publikálhatja az azokból vett idézeteket.

John Grunsfeld (balra) és Andrew Feustel az Atlantis űrsikló 2009 májusi küldetésének utolsó űrsétájánForrás: NASA

A naplók nemcsak a jövő küldetéseinek megtervezésében segítenek, hanem különleges bepillantást nyújtanak az űrbéli élet örömeibe és csalódásaiba. A New Scientist az eddig közölt apró részleteket nézte át, amelyeket a 2003 és 2010 között a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén dolgozó űrhajósok írták. A számukra legszimpatikusabb idézeteket tartalmuk szerint csoportosítva hat témakör rajzolódik ki világosan.

1. Houston, az idegeinkre mentek!

„Érdekes, hogy az egyik pillanatban (szó szerint) a világ tetején vagy, a következőben pedig teljesen demoralizáltnak érzed magadat, csak amiatt, amit a földiek mondtak.”

„Az éjszaka kellős közepén felébresztettek a földiek, és azt kérték, hogy zárjam be a redőnyt a labor ablakán. Elképzelni sem tudom, miért nem lehetett ezzel megvárni az ébresztőt.”

„A vasárnapot úgymond a pihenésnek szenteljük, de Houston mindig úgy igazította, hogy hétfőnek érezzük.”

2. Kaja, kaja és megint csak kaja

„Soha senki sem mondta nekem, hogy lényegében semmilyen fajta tortilla sincs a fedélzeten, holott mindenki tudja, hogy ezek hihetetlenül kedvelt kaják, ha éppen csak be akarunk kapni valamit.”

„Az egyik legviccesebb történet – ott-tartózkodásunk első hónapjában észrevettem, hogy kétféle étel csomagján a címkézés fel van cserélve: a „Gombás marha hátszín” valójában „Teriyaki módra készült csirke” volt, és megfordítva. Bejelentettem az élelmezésieknek, akik megköszönték, hogy felhívtam a figyelmüket a hibás címkézésre. Ma teriyaki csirkét szerettem volna enni. Volt egy olyan érzésem, hogy az új élelmiszercsomagban még nem javították ki a hibát, ezért a „Gombás marha hátszín” feliratú csomagot választottam. Meglett a jutalma, hogy nem becsültem túl a NASA-t! A marhahús feliratú csomagban megtaláltam a csirkét.”

3. A hétköznapi feladatok tényleg kiábrándítóak

„Kiábrándító nap volt. Először is, reggel a vizeletgyűjtő katasztrofálisan működött. Azt hiszem a 75%-a ment a zsákba, a többi rám. Ez a nap nem jól kezdődött.”

„Kénytelen voltam magamban jót nevetni a mai feladatom miatt. Egy villanykörte cseréjéhez biztonsági üvegre és kézi porszívóra volt szükségem. Utóbbira azért, ha esetleg eltörne az izzó. Az izzó azonban műanyag burokban volt, tehát még ha el is tört volna, az üvegszilánkok akkor is a burokban maradtak volna. Ezen kívül bekapcsolás előtt le kellett fényképeznem a kicserélt izzót. Miért? Fogalmam sincs róla! Így működik a NASA.”

„Az egyik probléma az, hogy a kiképzésünk nem terjed ki a Föld körüli pályán folyó élet néhány alapvető kérdésére, amelyeket azonban kézben kellene tudnunk tartani. Minden időnket a vészhelyzetekre és az űrsétákra történő felkészüléssel töltjük. Néha az is hozzájárulna a küldetés sikerének a növeléséhez, ha tudnánk, milyen az élet hosszú távon.”

4. A világűr magányos – és ez jó dolog

„Hirtelen értékelni kezdtem a magányosságot, amelyben itt részem van. Az elszigeteltség segít befolyásolni a környezetemet... Nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, amikor az űrállomás ilyen óriási, mi meg csak hárman vagyunk, akiknek osztozni kell rajta. Tiszta luxus!”

„Ez a tudósítás egész másképp nézne ki, ha nem lenne ilyen jó lehetőségünk a kommunikációra. Belevesznénk a napi robotba, megfeledkezve a földi nyüzsgésről és pletykákról, az idő gyorsabban repülne, és nem kellene azon izgatni magunkat, hogy valaki válaszol-e mondjuk egy napon belül. A kommunikáció áldás és átok egyszerre! Talán a JPL [a NASA Sugárhajtás Laboratóriuma Kaliforniában, ahonnan az ember nélküli küldetéseket irányítják] tudósai jobban állnak. Nekik csak a vékony sugárban csordogáló bitjeiket kell gyűjtögetniük, ahogy én kincsként őriztem a nagyritkán a lányoktól kapott, illatos leveleket, a titokzatos várakozás hosszú időszakaival közöttük. Oh, régi szép napok, amikor az emberek még leveleket írtak!”

Magyarázat. Stuster hozzáfűzi: „Ez az űrhajós volt az elsők egyike, aki az IP-telefon áldásait élvezhette. Ez normális, de egyirányú telefonkapcsolatot biztosított a Földdel, ami lehetővé tette, hogy az űrhajós gyakrabban felhívja a barátait és a családját. Az űrrepülőgépen és a korai ISS küldetéseken ilyen eszköz még nem állt az űrhajósok rendelkezésére. Ezt a képességet hasonlította össze a JPL tudósainak lehetőségeivel, akik a Marson dolgozó űrszondákkal kommunikálnak, és csak szórványosan és nagy késéssel kapnak adatokat, hasonlóan ahhoz, ahogyan egykor a hagyományos leveleket küldtük és kaptuk.”

5. A sci-fi merőben újszerű hatása

„Egy idelátogató földönkívüli szemével néztem a Földet. Hol szállnék le és hogyan kezdenék hozzá a kapcsolatteremtéshez? A legkevésbé veszélyes az lenne, ha a Nemzetközi Űrállomásra szállnék le, és az azokkal az emberekkel beszélnék először.”

„Szórakoztató volt végignézni a 2010 című filmet [a 2001: Űrodüsszeia folytatása]. Egy közös amerikai–orosz küldetésről szólt. Mi is közös amerikai–orosz legénység vagyunk, akik megnéztük az amerikai–orosz legénységet és élveztük az interkulturális kapcsolatokat és azok filmbeli ábrázolását ... Tényleg bámulatos, hogy itt vagyunk, oroszok és amerikaiak együtt, egy hatalmas, nemzetközi űrhajón. Noha nem a Jupiter körül keringünk, de 40 évvel a 2001 bemutatása után az akkor alig elképzelhető teljes egészében valósággá vált.”

6. Rácsodálkozás a világűrre

„Azt hiszem, egész hátralévő életemben azt próbálom megérteni, mi az, amit itt nap mint nap, hat hónapon keresztül látok. Szertartássá vált már számomra, hogy amikor éjszakára hazafelé megyek a szervizmodulba, akkor teszek egy kis kitérőt, megállok az orosz dokkolóegységben és lefekvés előtt kibámulok az ablakon. Ez a látvány megindítóan fenséges és semmivel össze nem hasonlítható.”

„Amikor egy fél órán át semmit sem kellett csinálnom, valamiért melankolikus hangulatba kerültem ... A világűr valahogy felerősíti az érzelmeinket, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak. Talán a távolság teszi, talán a gyönyörű látkép vagy az a tudat, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk, ahol mások munkájának gyümölcseit élvezzük. Az új hírek nagyon erős érzelmi hatással vannak rám.”

„Bámulatos látvány volt az űrrepülőgép, amint az űrállomás alatt beúszott a képbe ... Könnyeket csalt a szemembe, és abban a pillanatban nem tudtam másra gondolni, csak a hazautazásomra.”