Negyvenöt évvel ezelőtt lázban égett az emberiség: úton volt a Hold felé az amerikai Apollo-11 űrhajó, amelynek legénysége elsőként lépett egy másik égitest felszínére 1969. július 20-án. A teljesítmény nagyságát érzékelteti, hogy jelenleg egyik állam sem lenne képes megismételni.

Bár a Holdra szállást nem kifejezetten tudományos érdeklődés nyomán, inkább a szovjet-amerikai hidegháború keretében, politikai nyomásra sikerült megvalósítani - mégis hatalmas eredménynek könyvelik el a mai napig. Mindössze két hónappal az első emberes űrrepülés után, 1961 májusában John F. Kennedy nyilvánosan kihirdette, hogy az Egyesült Államok még 1970 előtt embert juttat a Holdra, majd épségben vissza is hozza onnan. A cél elérése érdekében hatalmas anyagi és szellemi erőforrásokat kellett összpontosítani, és megteremteni az emberes űrrepülés hátterét. A feladat nehézségét jól mutatja, hogy jelenleg nem tudná egyik állam sem megismételni ezt a teljesítményt - igaz, napjaink űreszközeit nem is erre a célra fejlesztették ki. Ugyanakkor a NASA idén jelentette be a Marshoz vezető út stratégiai állomásait, amelyek része a Holdra való visszatérés is.

A Sas leszállt

Negyvenöt éve az Apollo-11 három asztronautája: Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins nem csak eljutott a Holdhoz az Apollo program keretében, de közülük ketten első alkalommal le is szálltak a felszínre. 1969. július 20-án, közép-európai idő szerint 21.17-kor a holdkomp elérte a felszínt. Az első üzenet Andrintól jött, aki azonnal jelezte, hogy az érintkezést jelző leszállófény kigyulladt, és a hajtómű leállt. Miután elcsendesedett a kabin, Armstrong is az éterbe szólt: "Houston, itt a Nyugalom-tengere bázis. A Sas leszállt."

A különféle ellenőrzések két órán keresztül tartottak, majd ezt követően döntöttek úgy, hogy a tervezett időpont előtt kilépnek a Hold felszínére. A rossz minőségű élő adást mintegy 500 millióan nézték a Földről. Armstrong lábbal előre, arccal a holdkomp felé mászott le az egyik leszállólábra rögzített létrán. Az utolsó egy méteren nem voltak létrafokok, ezért onnan leugrott a leszállóláb talpára. Ezt követően gyorsan vissza is szökkent a legalsó lépcsőfokra - ellenőrizve, hogy könnyen vissza tud-e majd mászni.

Buzz Aldrin, az Apollo-11 űrhajósa a Holdon. További képek galériánkbanForrás: Nasa

Előre merevített zászlót tűztek ki

A holdkomp stabil helyzetének és a biztonságos mozgás lehetőségének megállapítása után az úgynevezett biztonsági mintavétel volt az első feladat: ha vészhelyzet adódik, és azonnal fel kell szállni, ne üres kézzel térjenek haza az asztronauták. Aldrin a 14. percben szállt ki, majd megkezdték a részletes holdfelszíni munkálatokat. Kipróbálták a járást és a futást a Holdon, amely szokatlan, de kivitelezhető volt.

Mindezeket követően kellett kitűzni a zászlót. A szakemberek jó előre készültek erre, és tudták, hogy légkör hiányában egy merevítő rúd kell a zászló tetejébe, ahogy az megfigyelhető is a felvételeken - különben lelógna, és nem látszana jól.

Buzz Aldrin, az Apollo-11 űrhajósa a Holdon. További képek galériánkbanForrás: Nasa

Vacsora és alvás után felszálltak

Az Apollo-11 expedíció tagjai a munkálatok során nemcsak mintákat gyűjtöttek, hanem több olyan műszert is beüzemeltek, amelyek segítségével később, utólag is végeztek különféle méréseket, részben a Földről. Végül leporolták egymás űrruháját, majd 2 óra 41 perc után visszatértek a holdkomp belsejébe. A szkafanderen azonban sok finom Hold-por maradt, ami erősen facsarta az asztronauták orrát a kabinban. Végül megvacsoráztak, majd egy rövid, a szűk hely miatt elég kényelmetlen alvást követően felszálltak, hogy összekapcsolódjanak az Apollo-11 keringőegységével.

Világnézeti váltást is jelentett

Almár Iván űrkutató-csillagász az Origónak korábban elmondta, hogy az Apollo-program sokkal inkább technikai és politikai, mint tudományos teljesítmény volt. Természetesen akadtak fontos tudományos eredmények is (például az Apollo-expedíciók során összesen 382 kg Hold-kőzetet hoztak a Földre, amelyeknek egy nagyon kis része Magyarországon van), de talán még jelentősebb az a technológiai előretörés, ami hozzá kapcsolódik. Közel százezer ember dolgozott benne, számtalan olyan fejlesztés történt, amely megalapozta az űrtevékenység gyors fejlődését a következő évtizedekben. Tulajdonképpen ekkor jött létre az amerikai űripar.

Az irányítóközpont az Apollo-11 startjánál. További képek galériánkbanForrás: AFP/Nasa

Szinte mindenki hallott az eseményről, ami fontos világnézeti váltást is jelentett. Korábban az égi objektumokat és eseményeket, köztük a Holdat is távoli, néha csak szimbolikus dolgoknak tekintették. A Holdra szállással azonban világossá vált, hogy például a Hold is ugyanolyan része a természetnek, mint bármi más itt a Földön. Akkor azt mondtuk, hogy a Hold a Föld egyik távoli kontinensévé vált.

Félremagyarázott felvételek

Az elmúlt években olyan véleményeket is hallani lehetett, amelyek szerint a Hold-utazás nem történt meg. Ezek túl azon, hogy figyelmen kívül hagyták a visszahozott mintákat, a felszínen hagyott lézertükröket, a szeizmikus vizsgálatok eredményeit és így tovább, a képekkel kapcsolatban is hibás érveket hoztak fel. Ezek szerint például nem érthető, hogy a zászló miért látszott lobogni, holott erről szó sincs: a zászlót a felső részébe dugott rúd tartotta vízszintesen, a leszúrás mozdulatai miatt lengett egy ideig, és korábbi összecsavart állapota révén maradt benne két hullám alakú rész a végén, amely nem mozdult. Gyakori félreértés még a csillagok hiánya a képeken. A Holdon napközben az erős napfény miatt olyan világos a felszín, hogy az emberi szem és a kamera blendéje szűkre húzódik össze, a halvány csillagok ezért nem láthatók. Hiába nincs légkör a Holdon, az űrhajósok az erős napfény miatt egyetlen csillagot sem tudtak megfigyelni az égen - a Napot kivéve.

A fényképekkel kapcsolatos érvek között szerepel a kérdés: miért vetnek egyenetlen alakú árnyékot a tárgyak a felszínre? A magyarázat, hogy a képeken látszó árnyékok alakját az egyenetlen futású felszín is befolyásolta - a hullámzó terepre esett árnyék oldalról nem látszik egyenesnek. A tárgyak árnyéka pedig érthető módon nem mozdult el több óra alatt: a kéthetes holdi nappal során csillagunk a földinél sokkal lassabban mozog az égen. Szerencsére a NASA és más szervezetek nem az álhírek cáfolatára fordítják az energiájukat, hanem a Hold kutatására, amely az Apollo-program után is folytatódott.

Nehéz helyzetben a Holdra szállást tagadók

Ha valakit az előző érvek sem győznek meg, 2009-ben először sikerült biztosan azonosítani a magasból az Apollo-11 Sas nevű leszállóegységét - korábban csak a hajtómű által szétfújt holdpor nyomát tudták a távolból kimutatni. A legutóbbi amerikai Hold-szonda, az LRO a hat Apollo-expedíció leszállóegységei közül ötöt is megörökített. Ezek után még nehezebb lesz megkérdőjelezni, hogy valóban jártunk-e a Holdon.