Lesből támad, kisebb áldozatai csontjait pedig valósággal péppé zúzza az a korábban kihaltnak vélt óriáskígyófaj, amelynek néhány példányát újra megtalálták Romániában. Az emberre ártalmatlan nyugati homokiboa a közhiedelemmel ellentétben él és virágzik, egyes országokban azonban az emberi tevékenység erősen veszélyezteti.

A hüllőkkel foglalkozó szakértőknek izgalmas pillanatokat tartogatott, a tájékozatlanabbakra azonban valószínűleg a frászt hozta az a kígyófaj, amelynek példányait több mint hetven éve nem látták Romániában. A nyugati homokiboa újrafelfedezéséről már beszámoltunk, most azt is eláruljuk, mit kell tudni Európa egyetlen „óriáskígyójáról”.

Nyugati homokiboa (Eryx jaculus)Forrás: Benny Trapp

Kétfejű kígyó

Ugyan testfelépítése alapján a nyugati homokiboa (Eryx jaculus) a Boidae, vagyis óriáskígyó-félék családjába tartozik, kifejezetten kistestű kígyónak mondható – mondta az Origónak Vörös Judit, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa. Teste nagyjából nyolcvan centiméter hosszú, farka hirtelen rövidül el, alakja hasonló az állat fejéhez, ami a ragadozók megtévesztésére szolgál. A népnyelv ezért nevezi kétfejű kígyónak.

Az állat színe a sárgástól a szürkés árnyalatig terjed, de előfordulnak vörösesbarna változatai is. Testét hosszanti irányban fekete foltok tarkítják. "Unokatestvéreihez" hasonlóan a nyugati homokiboa esetében is előfordul a hátsó lábcsont. A nőstény általában hosszabb a hímnél, és a hátsó lábcsontja is nagyobb méretű.

A nyugati homokiboának három alfaját ismerjük (Eryx jaculus jaculus, Eryx jaculus turcicus és Eryx jaculus familiaris).

Áldozatra várva

A nyugati homokiboa éjszakai ragadozó. Általában alkonyatkor és pirkadatkor tör apró rágcsálók, kisebb hüllők, madarak, csigák életére.

A többi homokiboához hasonlóan a nyugati homokiboa is üregekben tartózkodik. Orra és szemei kiállnak a homokból, így figyeli potenciális áldozatát. Rejtőzködését az állat hátára tapadó homokszemcsék is elősegítik. Ebből a rejtekhelyből csap le nagy sebességgel a közelben bóklászó állatokra, és erős szorításával végez velük. A kisebb testű zsákmányt gyakran egészben nyeli le. A rejtőzködés mellett előfordul, hogy maga is folytat táplálékkeresést, ilyenkor nem rest a rágcsálóodúkba is bemerészkedni.

Ha őt magát fenyegeti veszély, fej alakú farkával igyekszik elterelni a támadó figyelmét valódi, sérülékeny fejéről. Mivel méregfogai nincsenek, az emberre ártalmatlan – mondta Vörös Judit.

Érdekesség, hogy a nyugati homokiboa ivás közben - a többi kígyótól eltérően egyedi módon – nyelvével „lefetyeli” a vizet.

Eleventojó

A párzási időszak májusban van, ezt követően a vemhesség négy-öt hónapig tart. A világra jövő utódok száma öt és húsz egyed között változik.

A nyugati homokiboa eleventojó (ovovivipara) kígyó, ami azt jelenti, hogy a tojások már az anya testében kikelnek, így a külső szemlélő számára úgy tűnhet, mintha az állat elevenen hozná világra utódait. A frissen kikelt fiatal kígyók tizennégy és húsz centiméter hosszúak, testük pedig körülbelül nyolc grammot nyom.  

Keménykötésű faj

A nyugati homokiboa tágtűrésű faj, azaz kibírja a legszélsőségesebb időjárási körülményeket is, így a hosszú száraz időszakok és a magas hőmérséklet sem képesek az állatot megtörni. Októbertől egészen március-áprilisig valósággal hibernálja magát, ilyenkor mozdulatlanul fekszik a laza homok, hasadékok, rágcsálófészkek és kövek takarásában.

Hol él?

A faj előfordul Európában a Balkán-félszigeten (Törökország, Bulgária, Románia, Albánia, Macedónia, Görögország), de él a Közel-keleten, a Kaukázusban, valamint Észak-Afrikában.

Mivel szeret a laza homokos talaj alá rejtőzni, ezért elsősorban a száraz, nyílt sztyeppterületek, félsivatagos és sivatagos élőhelyek lakója. Előfordul még agyagos és köves felszínű helyeken, mezőgazdasági művelés alatt álló területeken, de ritkán rémisztgetheti a szőlőültetvények és kertek tulajdonosait is. 

Veszélyeztetettség

A viszonylag magas populációszám és széleskörű elterjedés miatt nem minősül veszélyeztetett fajnak, így a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája a nem fenyegetett (Least Concern) kategóriába sorolja. A faj a többi hüllőhöz hasonlóan védettnek minősül.

Ugyan sok dél-európai országban jelentős állományai élnek, főként a romániaihoz hasonló perempopulációk fokozottan veszélyeztetettek és a kihalás szélére sodródtak – mondta Vörös Judit. Az állatra a legnagyobb veszélyt élőhelyének megsemmisülése jelenti. Az urbanizáció, a mezőgazdasági területek növekedése, a kőfejtés egyaránt csökkenti a rendelkezésre álló búvóhelyeket, ráadásul a különböző növényvédő szerek is rombolják az egészségi állapotát. Mindezek mellett a nyugati homokiboa kedvelt háziállat, így különösen Egyiptomban gyakran esik az állatkereskedelem áldozatául.