A cápákról általában a vizet sebesen szántó, villámgyors tengeri ragadozókra asszociálunk. Ez többnyire így van, ám a cápák világán belül is akadnak szokatlan kivételek. Az észak-atlanti, sarkköri mélyvizekben élő, és igencsak furcsa szerzet, a grönlandi cápa (Sominosus microcephalus) a leglassúbb cápafaj, amelynek „utazósebessége” mindössze 1,22 km/óra, és „top”-sebessége sem haladja meg a 3 km/órát.
Márpedig az álmosan lassú mozgású sarkvidéki cápafaj (a nemzetség latin tudományos neve is alvót jelent)
kemény húsevő ragadozó,
a gyomrából fókák, sőt, jegesmedve maradványai is előkerültek. A tengerbiológusok sokáig nem értették, hogyan képes ez a lomha óriás elejteni az igencsak fürge fókákat.
Az elmúlt évek terepi megfigyelési fejtették meg ezt a paradoxont:
a mélyvizekből a felszínig emelkedő grönlandi cápa a lékeknél ólálkodva várja,
hogy a gyanútlan fókák szabályosan a szájába ugorjanak.
Amitől azonban igazán figyelemreméltó a sarkvidéki fagyos vizek e lomha leviatánja, az a rendkívül hosszú életciklusa. Bizonyított tény, hogy
a grönlandi cápák legtovább élő példányai a 200 évet is megérik,
ezzel pedig a gerincesek (Vertebrata) közül a leghosszabb életciklussal rendelkező állatok. A mérések szerint a grönlandi cápák igen lassan növekednek.
Egy 1936-ben kifogott és megjelölt példányt 1952-ben ismét kifogtak. Mivel mindkét alkalommal megmérték a cápa testhosszát, a kutatók úgy találták, hogy évente legfeljebb 1,5 centiméterrel növekszik a cápa teste. Ezért az átlagosan 3–4,8 méter hosszú grönlandi cápák (amelyek ivadékainak születéskori testhossza 90 cm körüli) életkora könnyen eléri a 200 évet.
Ritkán, de akadnak köztük ennél is hatalmasabb példányok. A két eddig ismert legnagyobb grönlandi cápa közül az egyik 6,4 méter, a másik, az abszolút rekorder pedig 7,3 méter hosszú volt. Valószínű, hogy ezek voltak a létező legöregebb gerinces állatok is.
A tüskéscápa-alakúak rendjének (Squaliformes) legméretesebb tagja, a grönlandi cápa nem csak a leglassabb cápafaj és a legtovább élő gerinces, hanem a cápák világán belül a legészakabbon honos cápaféle is egyben.
Annak ellenére, hogy a mélyvizeket kedveli,
az Arktisz vidékén rendszeresen feljön a felszínig,
és időszakosan kisebb csoportokba verődve, sekély öblökbe, illetve fjordokba is beúszik.
Ideje nagyobb részét az óceán bathypelágikus régiójában, a 200 és 1000 méter közötti vízmélységtartományban tölti, ám bizonyított tény, hogy időnként ennél sokkal nagyobb mélységeket is felkeres.
2012. február 11-én, az 1857-ben a fedélzetén jelentős aranykinccsel elsüllyedt SS Central America lapátkerekes gőzös roncsát kutató mélytengeri távirányítású merülő eszköz 2773 méteres mélységben kapott lencsevégre egy grönlandi cápát.
Az Ommatokoita elongata tudományos fajnevű parazita világítórák igen nagy előszeretettel telepedik meg a grönlandi cápán, elsősorban a gazdaállat szemei körül.
A sötét mélységben úszó, és a paraziták miatt zöldes fényben fluoreszkáló szemű grönlandi cápa ugyancsak ijesztő látvány lehet, bár a nulla fok körüli hőmérsékletű arktiszi vizek nem tekinthetők éppen a hobbibúvárok paradicsomának.
Az a különleges kalandra vágyó kedvtelési búvár, aki szeretne egyszer szemtől szembe találkozni a különleges grönlandi cápával, a kanadai Új-Fundlandon megteheti, amikor a sziget északi oldalán fekvő egyik sekély öbölbe a nyári szezon idején időszakosan beúsznak a hosszú élet abszolút világrekorderei.