Tudja-e, honnan származik a kézfogás, a hajbók, és a szervusz?

A napjainkban is általános "szervusz" köszöntés gyökerei az ókori Rómáig, a különös udvarias férfiak által a hölgyeknek adott kézcsók hagyománya pedig a lovagkorig nyúlik vissza.

A kalapemelés szokása, és az „alászolgája" köszöntés a rabszolgaság korából származik

A Római Birodalom köztársasági korában ha a rabszolga és szabad ember találkozott, akkor a rabszolgának kötelező volt megemelnie fejfedőjét. Ez a rabszolgák számára kötelezően előírt tisztelgési szokás a rabszolgák kopaszságára volt visszavezethető, ezért a fejfedő megemelésével látta a szabad ember, hogy egy, a római jog szerinti „beszélő szerszámmal" van dolga.

A szervusz köszöntés a Római Birodalom, a rabszolgatartás korába gyökerezik vissza Forrás: Wikimedia Commons

A fejfedő megemelésekor a rabszolgának a „Servus humillimus", vagyis „Alázatos szolga vagyok" köszöntéssel kellett üdvözölnie a vele szembe jövő szabad embert.

Forrás: Wikimedia Commons

Később, a császárkor városias életformájában alakult át ez a szokás arra, hogy ha egy szabad ember egy másik tiszteltebb, magasabb rangú polgártársával találkozott,akkor úgy köszöntötte, hogy „ Servus humillimus sum", azaz „Alázatos szolgája vagyok" .

Ebből alakult ki az újkorban a latinul tudó, művelt emberek közötti „alázatos szolgája",

majd az ugyanezt jelentő „alászolgája"üdvözlés.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből származik a "szervusz", és az "alászolgája" köszöntés Forrás: Origo

Innen, a Római Birodalom korából származik az újkorban és különösen a 19. században divatossá lett, a felső, illetve középosztálybeli urakat jellemző kalapemelés, és a „szervusz" köszöntés.

A boldog békeévek korának emléke a „szervusz"

Magyarországon az 1800-as évek elején még szokás volt a „Servus humillimus" köszönés, de ez ekkor már egy bizalmas, tiszteletteljes, tegeződő formája volt az üdvözlésnek.

Abbáziai idill az Osztrák-Magyar Monarchia idején Forrás: Origo

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején, a 19. század második felétől pedig a tegező viszonyban lévők közt általánossá vált az ilyetén való üdvözlése egymásnak. Idővel a „humillimus" elmaradt, és az „alászolgája" magázódó forma lett, a „szervusz" pedig a tegeződő.

Forrás: Origo

Ma már a szervusz köszönéssel nem az alázatot fejezzük ki,

hanem udvariasan köszönünk azoknak, akikkel pertuban vagyunk.

Dicső lovagkor, óh!

Az ókori Görögország és Róma társadalmában ha két ismerős szabad ember találkozott, úgy üdvözölték egymást, hogy jobb kezüket előre lendítették, vagy magasba emelték.

Így köszönt az a férfi, aki tisztelte a másikat, de magára is adott.

A kézfogás, mint köszöntési forma hagyománya még a lovagkor 11. illetve 13. század közötti időszakára vezethető vissza, azonban csak a reneszánsz időszakában vált általánossá az európai férfiak közt.

A kézfogás hagyománya a lovagkorra nyúlik vissza Forrás: The Templars

A középkorban és a korai újkorban az úri és a katonáskodó rétegekhez tartozók mindig fegyvert viseltek,

mivel ekkortájt gyakran előfordult,hogyrablók, vagy útonállók törjenek rá az emberre. Védekezésként kisméretű gyilkos szerszámokat, például tőrt,vagy a lőfegyverek korában kis pisztolyt rejtettek a ruhájuk ujjába, vagy markukba fogták azt.

Forrás: leemage/Pascal Deloche / Godong

Ha találkoztak valakivel, hogy biztosítsák a másikat, nincsenek rossz szándékaik, nyitott tenyerüket egymás fele nyújtották és kezet fogtak, így mutatva, hogy semmi gyilkos szerszámot nem rejtegetnek. Akik jóindulattal voltak egymás iránt, még meg is szorították egymás kezét.

A Napkirály tisztelete jeléül még a takarítónők előtt is kalapot emelt

Régen az alattvaló földig borult az uralkodó előtt, vagy elterült a földön,

egyes udvarokban meg kellett csókolni a hatalmasság lábfejét is.

Hosszú időn át ez volt a szokás. A feudális korszakban, a lovagok korában a lovagok és az udvar alakította ki azt az illemet, amelyből néhány szokást megörököltünk tőlük.

IV. (Szép) Fülöp francia király (a trónon ülve) Henrik hódolatát fogadja Forrás: Origo

Ilyen lovagoktól öröklött szokásunk például a már említett, férfiak közötti kézfogás és a hölgyeknek adott kézcsók.

Korábban a kézcsók a családfőnek, a „pater familiarisnak" és az idősebb embereknek járt – férfinak, nőnek egyaránt –, a fiatalok részéről. A lovagok korában, ahol a lovagiassághoz hozzátartozott a nők védelme és a hölgyek iránti tisztelet, a kézcsók minden nőt megilletett.

A lovagi erények közé tartozott a nők iránti tisztelet, és a hölgyek védelme Forrás: The Templars

Ha a hölgy az őt üdvözlő férfival egyenlő, vagy magasabb társadalmi rangú volt, a férfi a kézcsókot mély meghajlással adta,

ha nála alacsonyabb rangúnak adott kézcsókot, akkor annak kezét emelte az ajkához.

XIV. Lajos francia király még a takarítónők előtt is megemelte a kalapját Forrás: EWikimedia Commons

Ehhez társult a nők előtti kalaplevétel is, amit a hölgyek főhajtással, vagy pukedlivel viszonoztak.XIV. Lajos, aki különösen nagy tisztelője volt a szebbik nemnek

még a takarítónők előtt is kalapot emelt,

mire azok a felséges úr csókra nyújtott kezét megcsókolták.

Hajbókolni tudni kellett!

A 18. század derekán, a rokokó korszakban a köszöntésnek bonyodalmas szertartásrendje alakult ki, a tiszteletadást kézzel, lábbal, fejjel, és szavakkal együttesen illett kifejezni.

Fragonard rokokó francia festő "A hinta" című képe. A 18. század közepén a rokokó korában rendkívül bonyolult, a kéz, a láb, a fel és a szavak együttes alkalmazásával dívó köszöntési módok voltak divatban Forrás: Wikimedia Commons

A legmélyebb tiszteletadás a hajbók volt,

ilyenkor aki a tiszteletet adta, négy lépést tett előre-hátra, jobbra-balra, majd két karját széttárta és meghajtotta a fejét úgy, hogy a fejen lévő paróka hátrafésült fürtjei előrehulljanak.

illemtan Forrás: Origo

Ez egyáltalán nem volt könnyű mutatvány, és aki képes volt a hiba nélküli hajbókolásra, az különös elismertségnek örvendett a felsőbb körökben. A barokk, majd később a polgári korban, a tánc- és illemtanárok fontos feladata volt, hogy megtanítsák az udvari illetve a társasági köszöntési formákat is.