A National Geographic stábja a nagy fehér cápákról forgatott dokumentumfilmjéhez készített felvételeket a dél-ausztráliai Neptun-szigetek térségében.
A filmesek teljesen váratlanul egy különösen ritka és drámai esemény szemtanúivá váltak,
amit sikerült is megörökíteniük.
A területről tudni kell, hogy a világtenger egyik legfontosabb nagy fehér cápás „hot spotjának" számít, ahol e közismert, ám rendkívül ritka tengeri nagyragadozót viszonylag jelentős egyedszámban lehet észlelni szezonálisan.
A nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) széles körű ismertsége ellenére az egyik legritkább cápafajnak számít:
a világtenger fehércápa populációjának teljes állományát alig 2500-3000 egyedre becsülik
a tengerbiológusok.
Jó eséllyel csak a kaliforniai Farallon-, illetve a mexikói Guadalupe-sziget térségében, a dél-afrikai Vals-öbölben, valamint ugyanitt Gansbaai vizein és a Mossel-öbölben, továbbá az ausztráliai Neptun-szigetek környékén lehet megfigyelni ezt a híres ragadozót.
A Neptun-szigetek térsége az itt élő jelentős oroszlánfóka-kolóniák valamint a hűvös víz miatt válhatott a nagy fehér cápák egyik kedvelt gyülekezőhelyévé.
Nem véletlen, hogy a National Geographic Wild forgatócsoportja is ezt a helyszínt választotta ki a dokumentumfilm egyes jeleneteinek az elkészítéséhez.
Július elején a NatGeo Wild stábja éppen a Golden Coast közelében kutatott nagy fehér cápák után. Az operátorok egy jól kidolgozott csalizási technikával csalogatják a hajó közelébe a veszélyes ragadozókat.
Először vérből és halbelsőségekből álló kotyvalékot öntenek a vízbe úgy, hogy az áramlás messzire elvigye és szétterítse az olajos folyadékot valamint húscafatokat az óceán felszínén.
A fehér cápák nagy távolságról, akár másfél kilométerről is kiszúrják a számukra ínycsiklandó szagokat az orrnyílásukban lévő rendkívül érzékeny kemoreceptoroknak köszönhetően.
Amikor a szagingert követve a hajó közelébe érnek, egy bójás kötélre rögzített és vízbe dobott nagyobb tonhal darabbal tartják fenn az érdeklődésüket,
hogy a felszínről, illetve a víz alá leeresztett ketrecből hosszabb ideig megfigyelhetőek maradjanak a ragadozók.
A személyzet először egy 3,6 méter hosszú kifejlett hím egyedet csalogatott ezzel a módszerrel a kutatóhajó közelébe. Sikerült is felkelteniük a szagot fogott ragadozó érdeklődését, a nagy fehér a hajó közvetlen közelében maradt, és körözni kezdett.
Ekkor teljesen váratlanul egy hatalmas, 6 méter hosszú példány bukkant fel,
amely alulról támadva mart bele a nála kisebb, de ugyancsak méretes fajtársába.
Az óriási nagy fehér először fajtársa hasi testtájából harapott ki egy hatalmas darabot, majd pedig a hátát ragadta meg, leszakítva a megtámadott nagy fehér cápa háromszög alakú hátúszóját.
A hasi tájat ért brutális erejű harapás csaknem kettészakította a váratlan támadás áldozatául esett cápát,
amelynek súlyosan megcsonkított tetemét a kutatók kiemelték a fedélzetre.
A rendkívül ritka támadásról rögzített képsorokat a National Geographic Wild július 15. és július 23. között vetített Cannibal Sharks, azaz Kannibál cápák című sorozatában tervezik bemutatni.
A tudomány közel 500 cápafajt ismer jelenleg, és ezek között szép számmal akadnak kannibalizmusra hajlamos fajok. A heringcápa-alakúak rendjén (Lamniformes) belül, - ahová a nagy fehér cápa is tartozik -, számos kannibál faj ismert.
A kannibalizmusnak két fajtáját különböztethetjük meg a cápák világán belül;
az ivadékok közti kannibalizmust, valamint a kifejlett példányok által a kisebb fajtársaik ellen elkövetett agressziókat. A cápaalakúak (Selachiimorpha) szaporodásbiológiája igen különleges; egyaránt vannak köztük tojásrakó, ál-elevenszülő (ovoviviparius,) valamint elevenszülő (viviparius) fajok.
Az ál és valódi elevenszülő fajoknál az ivadékok a nőstény testén belül fejlődnek ki, az emlősökhöz hasonlóan. A lamnoidoknál, azaz a heringcápa-alakúaknál
különösen gyakori az úgynevezett uteruszon, vagyis méhen belüli kannibalizmus.
( Az ál- illetve elevenszülő fajoknál az ivadékok ugyanúgy placentán fejlődnek ki, mint az emlősöknél az embriók) A tengeri akváriumokból jól ismert egyik lamnoid, a közepes- nagytestű homoki tigriscápa (Carcharias taurus) általában csak egyetlen ivadékot hoz világra, aminek az az oka,
hogy a nőstény testén belül kifejlődő ivadékok közül a legerősebb felfalja a testvéreit.
A nagy fehér cápa ugyancsak ál-elevenszülő lamnoid, amelynél szintén ismert a méhen belüli kannibalizmus.
A homoki tigriscápa – ha van rá alkalma- az újszülött ivadékot is megtámadja és megeszi.
Erre vezethető vissza, hogy hiába párosodnak a tengeri akváriumokban tartott példányok, az utódot általában nem sikerül megmenteni, mert amint megszületett, felfalják a fajtársak.
A nagy fehér cápáknál egyelőre még nem ismert az ivadékaival szembeni kannibalizmus, de a kifejlett fajtársait bizonyos körülmények között megtámadja, amit a mostani megfigyelés is alátámaszt.