Egy rablógyilkost engedett el Pilátus Jézus helyett

Pilátus
Jézus Pilátus előtt, Munkácsy Mihály monumentális festményén
Vágólapra másolva!
A négy kanonizált újszövetségi Szentírás, Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma is megemlíti a főbenjáró vétségekért halálraítélt Barabbás nevét, akit a szenvedéstörténet szerint a helytartói palota előtt összegyűlt, és a Szanhedrinn, a zsidó Nagytanács által feltüzelt tömeg nyomására a római prokurátor, Júdea helytartója az istenkáromlással megvádolt Jézus helyett engedett szabadon. De ki is volt valójában Jeshua Bar-Abbas, aki ugyanazt a keresztnevet viselte, mint a Megváltó, és szándékai ellenére miért őt engedte szabadon Pilátus?
Vágólapra másolva!

A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja."
(Karinthy Frigyes: Barabbás)

Csak kemény kézzel, ez a lényeg!

A migrénre hajlamos Quintus Pontius Pilátus prokurátornak nemcsak Júdea főfájdító éghajlatával, hanem a római sas hatalma ellen rendszeresen lázongó forrófejűekkel, valamint a zendülést szító fanatikus népámítókkal és prófétákkal is rendszeresen meggyűlt a baja.

A Júdeába érkező prokurátornak meggyűlt a baja a lázadást szító népámítókkal és prófétákkal Forrás: Pinterest

Pilátust a magas tisztséget viselő barátja, Aelius Saenus prefectus praetorio, az „isteni" Tiberius testőrparancsnoka - akinek a helytartói kinevezését is köszönhette -

még Júdeába történt elutazása előtt figyelmeztette a beosztásával együtt járó veszélyekre,

főként a zsidók „rebellióra hajlamos természetére", akiket Júdea ötödik prokurátoraként csak kemény kézzel tud majd kézben tartani.

Aelius Saenus prefectus praetorio, Tiberius testőrsége, a praetori cohors parancsnokának márványbüsztje az i.sz. 1. századból Forrás: Wikimedia Commons

A mindaddig magas tisztséget nem viselt és a közel-keleti tartományok zavaros ügyeiben teljesen járatlan

Pilátus igyekezett is mindenben követni régi barátja tanácsait a belső villongásairól hírhedt tartomány helytartójaként,

amit még i.e. 63-ban a boldog emlékű Cnaeus Pompeius Magnus tett „a szenátus és a római nép nevében" az impérium vazallusává.

S.P.Q.R. vagyis a Szenátus, és a római nép, a köztársaságkori Róma címere, ami a császárkorban, a principátus idején is megmaradt hivatalos állami jelvénynek Forrás: Origo

Az i.e. 37-ben trónra lépett Nagy Heródes, aki Róma és a hellenizmus elkötelezett tisztelőjének számított, pontosan megértette az „idők szavát", vagyis hogy Róma jóindulata nélkül sem országa viszonylagos függetlenségét, sem pedig a saját trónját nem tudja megtartani.

Nagy Heródes, Róma elkötelezett barátjaként igyekezett csírájában elfojtani mindenfajta zendülést Forrás: Jaimie Trueblood

Heródes ezért kemény kézzel kormányozta az országát,

csírájában elfojtva mindenfajta olyan zendülést, ami kihívhatta volna a római sas haragját. I.e. 4-ben bekövetkezett halála után fia, Heródes Agrippa követte őt a trónon, aki apja külpolitikáját folytatva igyekezett fenntartani a törékeny békét, és ezzel megtartani Róma jóindulatát is.

A lázadók és a fanatikus próféták földjén

Ekkortájt történt, hogy Mária, a názáreti illetőségű ácsmester, József felesége, Betlehemben életet adott egyetlen fiának, Jézusnak, és ez nemcsak Júdea históriáját, hanem az egész emberi történelmet is örökre megváltoztatta.

A három napkeleti bölcs a csecsemő Jézusnál Forrás: James Steidl - Fotolia/James Steidl - Fotolia/James Steidl

Pilátus, aki felsége, az „isteni" Augustus unokája, Claudia Procula révén Tiberius távoli rokonának számított,

legfelsőbb jóváhagyással i.sz. 27-ben érkezett meg állomáshelyére, a „lázadók és a fanatikus próféták" földjére, Júdeába.

Quintus Pontius Pilátus márvány fejszobra az i.sz. 1. századból Forrás: Alchetron

A császári bíbort Augustus i.sz. 14-ben bekövetkezett halála után magára öltő Tiberius, mint a Julius Claudius-dinasztia „legalkotmányosabb princepse", kínosan ügyelt arra,

hogy a nagy előd által bevezetett új kormányzati forma szellemében uralkodjon.

Tiberius, a "legalkotmányosabb princeps" kínosan ügylet az augustusi államrend fenntartására Forrás: Wikimedia Commons

Az i.e. 1. század polgárháborúinak tapasztalataiból okulva Octavianus

– akit a szenátus i.e. 27-ben ruházott fel az Augustus, azaz a „felséges" névvel –

felismerte, hogy a nagyra nőtt birodalom kormányzása nem tartható fenn a városállami alapokon nyugvó köztársasági intézményekkel, pontosabban a hatalom jelentős koncentrációja nélkül.

Augustus államreformja hozta létre a köztársasági intézményeket formálisan fenntartó principátus intézményét Forrás: Till Niermann/Till Niermann

Az általa bevezetett új rendszer, a principátus meghagyta a köztársasági intézményeket és a szenátus látszólagos főhatalmát is,

de a tényleges hatalom a princeps, „az első az egyenlők között" kezébe került. A látszatott volt hivatott fenntartani, hogy a provinciák, valamint a légiók irányítását is a princeps és a szenátus egymás közt megosztva gyakorolták.

Tiberius császár a ma már klasszikus Ben-Hur című filmeposzban. Tiberius igyekezett mindenben fenntartani a szenátussal való közös kormányzás látszatát Forrás: Fusion Movies

Júdea a császár, vagyis a princeps közvetlen fennhatósága alá tartozott: i.sz. 27-ben tehát így került császári kegyből a közel-keleti provincia élére a távoli „szegény rokon", a magas állami méltóságot még sohasem viselt lovagrendű Quintus Pontius Pilátus.

A prokurátor sikeresen magára haragítja a zsidókat

Pilátus már akkor magára haragította a zsidókat, amikor bevonult Jeruzsálembe. Az új prokurátor fülében még elevenen csengtek Saenus Rómában elmondott szavai, akinek baráti intelme szerint csak akkor lesz sikeres helytartó Júdeában,

ha a "természetüknél fogva lázadásra hajlamos" zsidók előtt az első pillanatoktól kezdve erőt fog felmutatni.

Pilátus mint Júdea prokurátora igyekezett barátja, Saenus tanácsait megfogadni Forrás: Fusion Movies

Ennek szellemében, Jeruzsálembe érkezésekor, Pilátus elrendelte, hogy Róma hatalmát demonstrálva,

állítsák fel a hadijelvényeket az Antonius-bástya előtt.

A prokurátor intézkedése hatalmas felháborodást váltott ki a zsidók között, akik a helytartó parancsában a római arrogancia nyílt megtestesülését látták. Városszerte tiltakozó megmozdulások robbantak ki, napról napra egyre nagyobb tömeg tüntetett a hadijelvények eltávolítását követelve.

Aki kényszerből halálra ítélte Jézust, Poncius Pilátus a Passió című filmben Forrás: Pinterest

Mivel az egyre jobban elmérgesedő helyzet már-már lázadással fenyegetett, Pilátus kénytelen volt engedni a nyomásnak,

és eltávolíttatta a római hatalmat szimbolizáló sasos zászlókat. De szinte az első napoktól kezdve feszültté vált a helytartó és a Szanhedrinn, a legfőbb vallási vezetőkből álló zsidó Nagytanács közötti viszony is.

Kenneth Cranham mint Tiberius császár. Tiberius nagyon ügyelt a béke, a Pax Romana fenntartására Forrás: Joe Alblas/NBC/2015 NBCUniversal Media, LLC/Nbc

A birodalom nem szólt bele a vallási ügyekbe, sőt, a vazallus státuszban álló államok viszonylagos szabadságot élveztek a saját belpolitikájukban, Róma viszont cserébe elvárta főhatalma feltétlen elismerését.

A Nagytanács széleskörű autonómiát élvezett a bíráskodásban, amiben nem a római, hanem az ószövetségi törvényeket alkalmazhatta,

egyetlen megszorítással: ha bárkire halálos ítéletet szabott ki, az csak a prokurátor jóváhagyásával vált végrehajthatóvá. Ha viszont a prokurátor helybenhagyta a Nagytanács halálos verdiktjét, akkor az ítélet végrehajtása is a rómaiakat terhelte.

Te vagy-e a Messiás, az Isten fia?

Ekkortájt azonban a Nagytanács tagjait sokkal jobban aggasztotta a Jeruzsálembe virágvasárnap bevonult galileai tanító, a názáreti Jézus felbukkanása az új prokurátor sete-sután otromba intézkedéseinél. A szeretet erejéről és a lelkekben lakó Isten országáról prédikáló Jézusban, akit egyre nagyobb tömeg kísért,

és egyre többen hirdették, illetve terjesztették róla, hogy ő a régóta várt Emberfia, azaz a Messiás,

a Nagytanács aggasztó felforgatót és a saját befolyásának veszedelmes konkurensét látta.

Jézus a szeretet erejéről és a mindenki lelkében ott lakozó Isten országáról beszélt a követőinek Forrás: Wikimedia Commons

Kajafás főpap, a Szanhedrinn feje ezért elhatározta, hogy elfogatja Jézust, és a Nagytanács elé állíttatja

istenkáromlás gyanújával. A bibliai hagyomány szerint Jézus egyik tanítványa, iskarióti Júdás harminc ezüstpénz ellenében vállalta, hogy a Gecsemáné-kertben a Szanhedrinn fegyveresei kezére adja Jézust.

Júdás csókjával elárulja Jézust Forrás: Wikimedia Commons

Júdás árulása nyomán az elfogott és megkötözött názáretit a kertből a Nagytanács épületébe vitték,

ahol személyesen Kajafás főpap hallgatta ki a foglyot.

Maga a nagytanács feje, Kajafás főpap hallgatta ki az elébe vezetett Jézust Forrás: Medium

Máté evangéliuma így emlékezik meg erről: „ A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?" „Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin." A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?" „Méltó a halálra!" – kiabálták." (Mt.23, 63,67)

Kajafás indítványára Jézust istenkáromlás vádjával a Nagytanács halálra ítélte Forrás: Gelovenleren

Miután a Nagytanács Kajafás indítványára - Annás főpap egyetlen ellenszavazatával - istenkáromlásban bűnösnek mondta ki, és halálra ítélte Jézust, az ítélet jogerőre emeléséhez, illetve végrehajtásához szükségessé vált a római prokurátor, Quintus Pontius Pilátus jóváhagyása is.

Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába!

Pilátusnak semmi sem hiányzott kevésbé, minthogy ebbe a számára teljesen zavaros, vallási jellegű ügybe beleavatkozzon. Amúgy sem állt szívélyes viszonyban a Nagytanács fejével, Kajafás főpappal, főleg azt követően,

hogy a szent kerületben felállíttatta a császár ezüst szobrait, ismét magára haragítva ezzel a zsidókat,

akiknek vallása tiltotta a „faragott képek" kultuszát. Mégis, a törvényt követve döntenie kellett az elébe hurcolt Jézus ügyében.

Pilátus nem kerülhette meg, hogy döntsön a Nagytanács ítéletének jóváhagyása tárgyában Forrás: Fusion Movies

A helytartói palota előtti téren hatalmas, izgatott, zúgolódó tömeg verődött össze.

Pilátus kikérdezte hát az előállított foglyot, és miután meggyőződött arról, hogy Jézus nem követett el semmilyen, a római jog szerint értékelhető vétséget, úgy döntött, megtagadja a Nagytanács ítéletének megerősítését, amit azon nyomban közölt is Kajafással.

Jézus Pilátus előtt, Munkácsy Mihály monumentális festményén Forrás: Wikimedia Commons

Pilátus elutasító döntésében a saját meggyőződésén kívül felsége, Claudia, Jézus kihallgatása közben kézhez vett üzenete is szerepet játszhatott: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába. Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta" (Mt. 27,19.)

Pilátus és felesége Claudia, a Passió című filmben Forrás: Pinterest

A Nagytanács feje viszont tisztában volt azzal,

hogy itt már jóval többről van szó, mint Jézus életéről, a Szanhedrinn, sőt, a saját személyes tekintélye forog kockán.

Ha Jézust ugyanis a prokurátor elengedi, akkor a názáreti és hívei hihetetlenül megerősödhetnek, veszélybe sodorva a Nagytanács befolyását. Kajafás főpap ezért tovább kötötte az ebet a karóhoz, attól sem megriadva, hogy nyíltan megfenyegesse a prokurátort:

– így hangzott a főpap fenyegetése, János evangéliuma szerint. ( Jn. 19,12) Kajafás emberei mindeközben a tömegben elvegyülve szították a hangulatot Jézus ellen.

A Nagytanács emberei igyekeztek felszítani a tömeg hangulatát Jézus ellen Forrás: Watchtower ONLINE LIBRARY

Pilátust nem hagyta hidegen sem az egyre erősebben zúgolódó tömeg, sem pedig Kajafás alig burkolt fenyegetése.

Nagyon jól tudta, hogy az „isteni" Tiberius számára semmi sem fontosabb az Augustus által megteremtett Pax Romana, azaz a birodalmi béke fenntartásánál.

Tiberius számára a Pax Romana fenntartása volt a legfontosabb (Jelenet a Ben-Hur című filmből) Forrás: Fusion Movies

Ha pedig saját meggyőződésének engedelmeskedve szabadon engedi a názáretit, a Nagytanács szította elégedetlenség könnyen lázadásba fordulhat, amivel pedig a császár előtt neki kellene elszámolnia.

Pilátus egy másik Jézust volt kénytelen szabadon engedni

Pilátus ekkor egy utolsó kísérletre szánta el magát ahhoz, hogy megmenthesse Jézust a halálos ítélettől. Pészahkor, a zsidó húsvét idején ugyanis az volt a szokás,

hogy a helytartó kegyelmet gyakorolhat,

és a nép kívánsága szerint szabadon bocsáthat egy foglyot.

Ecce homo! Jézus Pilátus előtt. A prokurátor hiába próbálta megmenteni a názáretit, helyette a másik Jézust, Barabbást kellett szabadon bocsátania a lázongó tömeg nyomására Forrás: Wkimedia Commons

Ezért sietve felkísértette a tömlöcből a köztörvényes bűnökért halálra ítélt bűnözőt, Barabbást, hogy a foglyot a názáreti mellé állítva éljen a kegyelmezési jogával.

Barabbás, eredeti nevén Jeshua Bar-Abbas Jean Tissot festményén Forrás: Wikimedia Commons

A prokurátor meg volt győződve arról, hogy a tömeg nem fogja futni hagyni a veszélyes rablógyilkost a szemmel láthatóan ártatlan prófétajelölttel szemben. Barabbás személyét mind a négy evangélista megemlíti.

A korai iratokban még eredeti nevén Jeshua, azaz Jézus Bar-Abbas-ként említették meg Barabbást (a kép illusztráció) Forrás: Origo

A korai, illetve a nem kanonizált evangéliumokban még a teljes nevén, mint Jeshua (azaz Jézus) Bar-Abbas szerepel.

Valószínű, hogy csak a 4. század második felétől elkezdődött kanonizációs zsinatokon redukálódott Barabbássá a teljes név, mert kínosnak tartották, hogy a helytartó elé állított rablógyilkos ugyanazt a keresztnevet viselte, mint a Megváltó.

Barabbás szabadulása Forrás: Wikimedia Commons

Barabbásról egyébként a bibliai szövegeken kívül nem sok mindent lehet tudni.

A legnagyobb valószínűség szerint valamely a római hatalom ellen szervezkedő zsidó csoport tagja lehetett,

mivel római katonák meggyilkolásával is megvádolták. Pilátus – római okoskodással és logikával –úgy gondolhatta, hogy a többszörös gyilkosság és rablás miatt elítélt Barabbással mentheti meg az ártatlan názáreti életét, de amikor ez szóba került, a feltüzelt tömeg már mindenáron Jézus vérét kívánta.

A felheccelt tömeg mindenáron a názáreti Jézus vérét akarta Forrás: Pinterest

A helytartó tehát föltette a kérdést: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?" „Barabást!" – kiáltották. Pilátus tovább kérdezte: „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?" Mind azt kiabálták: „Keresztre vele!" „De hát mi rosszat tett?" – kérdezte. Annál inkább ordították: „Keresztre vele!" (Máté, Mt. 27, 21,24) Pilátus nem akarta, hogy egy esetleges, Jézus szabadon bocsátása miatt kitörő zsidó lázadás bűnbakjává váljon.

Pilátus nem tudta megmenteni Jézust Forrás: Wikimedia Commons

Tudta, hogy Kajafás és a zsidó elöljárók már így is folyamatosan intrikálnak ellene közvetlen elöljárója, Aelius Vitellius szíriai prokonzul előtt.

Kezeit mosva erősítette meg Jézus halálos ítéletét Forrás: Pinterest

Ezért nem feszítette tovább a húrt, és jobb meggyőződése ellenére szabadon engedte Barabbást,

majd kezeit mosva, megerősítette Jézus halálos ítéletét. Jesuha Bar-Abbas históriája, aki a keresztény hagyomány szerint később megtért és Jézus híve lett, így vált a szenvedéstörténet részévé.