Ismét magyar hadilobogót lengetett a szél a budai vár ormán

Buda ostroma
A falak erősebbnek bizonyultak az osztrákok sebtében elvégzett erődítési munkálatai nyomán, mint ahogy azt a honvédsereg parancsnokai várták
Vágólapra másolva!
Százhetven éve, 1849. május 21-én foglalta vissza a szabadságharcban a magyar honvédsereg Buda várát. Az ostromot parázs vita előzte meg, hogy vajon a győzedelmes tavaszi hadjárat eredményeként nyugat felé menekülő osztrák hadsereg üldözését folytassák-e, vagy pedig foglalják vissza az ország fővárosát. Végül, a közhangulat nyomásának is engedve, a politikai és a katonai vezetés Buda visszavívása mellett döntött.
Vágólapra másolva!

"Mi ketten megmentjük hazánk szent ügyét és kikérjük jutalmul, hogy a megmentett hazában én paraszt, Ön vegytan professzor lehessen... Azért tegye meg nekem azt a grátiát, kedves Professzor úr... és verjen jól valamelyik körmére az ellenségnek."

(Báró Eötvös József Görgey Artúr tábornoknak, 1848. december 2-án)

Súlyos dilemma: üldözzék-e a menekülő kétfejű sast, vagy pedig vegyék vissza Budát

A magyar főváros, Pest-Buda 1849 első napjaiban került a Windisch-Grätz herceg vezette császári hadsereg kezére, az országgyűlés és a kormány emiatt Debrecenbe menekült.

Alfred Ferdinand zu Windisch-Grätz császári és királyi tábornagy, a magyarországi osztrák haderő főparancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

A Tisza mögé szorított honvédsereg márciusban lendült ellentámadásba,

és a tavaszi hadjárat során egyik győzelmet a másik után aratta. Az isaszegi, majd a komárom-szőnyi csata után az ország területének nagy részét visszafoglalta, és 1849. április 25-én Pestre is bevonult.

A tápióbicskei csata, 1849. április 2-án (Than Mór festménye) Forrás: Wikimedia Commons

A szabadságharc vezetői ekkor komoly dilemmával kerültek szembe: üldözzék-e tovább az osztrák főerőket, vagy Buda visszafoglalását tűzzék ki inkább célul.

Végül parázs vita után az utóbbi mellett döntöttek, számításba véve, hogy Bécs felé másfélszeres ellenséges túlerő várta volna a lelkes, de a harcokban megfáradt honvédsereget, amelynek az utánpótlási vonalai is veszélyes hosszúságúra nyúltak volna meg ezáltal.

A komáromi csata 1849. április 26-án. Az 1849-es tavaszi hadjáratban a honvédsereg egymás után aratta a győzelmeket az osztrákok felett (Than Mór festménye) Forrás: Wikimedia Commons

Ugyanakkor az április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat, illetve

a Habsburg-ház trónfosztásának kimondása után a közvélemény elvárása is az volt, hogy a főváros ismét magyar kézre kerüljön,

a támadás pedig gyors sikerrel kecsegtetett, mert Budát Heinrich Hentzi tábornok parancsnoksága alatt csak ötezer császári katona védte.

Az 1849. április 14-i trónfosztás után Kossuth Lajos lett Magyarország kormányzója Forrás: Wikimedia Commons

Ráadásul Buda nem minősült korszerű erősségnek,

a budai vár már az 1686-os ostrom idején sem felelt meg a kor erődítményeivel szemben támasztott hadmérnöki követelményeknek, és ez még inkább így volt a 19. század derekán.

A kiváló vegyészből lett még kiválóbb főparancsnok ultimátumot ad az osztrákoknak

Rövid pihenő után, 1849. április 29-én a feldunai hadtest zöme Komáromból Buda felé indult. A VII. hadtest két hadosztálya Pöltenberg Ernő tábornok parancsnoksága alatt Győrnél maradt, a VIII. hadtest mozgó része pedig a Csallóközben levő császári erőket tartotta szemmel.

Pöltenberg Ernő honvédtábornok Forrás: Wikimedia Commons

A magyar sereg május 4-én érkezett a fővároshoz, létszáma a már előzőleg ott lévő Aulich-hadtesttel együtt mintegy 31 ezer főt tett ki.

A budai vár alá felvonuló honvédcsapatok közül a Kmetty-hadosztály

a Vízivárosban építette ki az állásait,

a Kálvária-hegy és a Kis Svábhegy közötti szakaszt pedig Knézich Károly III. hadteste foglalta el.

Knézics Károly honvédtábornok Forrás: Wikimedia Commons

A Kis Svábhegytől a Gellért-hegyig Nagysándor József tábornok I. hadteste zárta az ostromgyűrűt, míg Aulich Lajos II. hadteste a Gellért-hegy és a Duna közötti szakaszt foglalta el.

Aulich Lajos honvédtábornok Forrás: Origo

A honvédsereg főparancsnoka, a kiváló stratéga, Görgey Artúr tábornok - aki eredeti végzettségét tekintve vegyész volt - az ostrom megkezdése előtt megadásra, valamint Buda átadására szólította fel az osztrák helyőrség parancsnokát, Heinrich Hentzi tábornokot.

Az eredetileg vegyész végzettségű Görgey Artúr, a honvédsereg fővezére kiváló stratéga volt Forrás: Wikimedia Commons

Az osztrák parancsnok azonban visszautasította a magyar fővezér ajánlatát. Heinrich Hentzi von Arthrum vezérőrnagyot Windisch-Grätz tábornagy nevezte ki a Budát megszálló osztrák csapatok parancsnokának.

Windisch-Grätz Heinrich Hentzi vezérőrnagyot nevezte ki Buda parancsnokának Forrás: Wikimedia Commons

Hentzi tábornok, aki műszakilag magasan képzett katona volt,

beosztása átvétele után azonnal hozzákezdett a leromlott falak megerősítéséhez, és a védművek kiépítéséhez, ami miatt a budai vár 1849 májusára jóval erősebbé vált, mint azt a honvéderők vezérkara feltételezte.

Heinrich Hentzi vezérőrnagy, a budai osztrák helyőrség parancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

Görgey Artúr ultimátumában azt is közölte Hentzivel,

hogy a honvédsereg Pest felől nem fog támadást intézni a lakosság megkímélése miatt,

de ha a védtelen várost a várból ennek ellenére ágyúzni kezdik, úgy a védők nem számíthatnak kegyelemre.

Görgey figyelmeztetése ellenére Hentzi kíméletlenül bombázta Pestet

Kmetty György honvédtábornok hadosztálya még azon a napon, amikor Hentzi elutasította Görgey ultimátumát, rohamot kísérelt meg a vár ivóvízellátását biztosító vízmű sáncai ellen.

Az akció nem járt sikerrel, és Kmetty tábornok egységei súlyos,

200 főnyi veszteséget elszenvedve kénytelenek voltak visszavonulni.

Nem hozott átütő sikert a Sváb-hegyen és a Nyárs-hegyen felállított magyar ütegek tüzérségi tüze sem, mert a kis kaliberű tábori lövegek nem veszélyeztették komolyan a vár Hentzi tábornok által megerősített falait.

Kmetty György tábornok egységei kísérelték meg az első rohamot a falak ellen (Brocky Károly festménye) Forrás: Wikimedia Commons

Ekkor derült csak ki, hogy a támadó magyar sereg vezérkara alábecsülte a védők erejét.

A problémát felismerve a fővezér, Görgey tábornok azonnal intézkedett, hogy Komáromból hozzanak öt nehéz ostromágyút Buda alá a szükséges lőszerekkel együtt.

Ennek köszönhetően május 12-én megindult a budai vár módszeres ostroma, és a nehézlövegek folyamatosan rombolták az erődítmény falainak előre meghatározott részeit.

Görgey tábornok, fővezér, nehéz ostromágyúkat hozatott fel Komáromból Forrás: Wikimedia Commons

A réstörésre kijelölt várfalszakasznál a honvédsereg tüzérparancsnoka, Psotta Móric alezredes irányításával megkezdődött a réstörő és az ezt fedező ún. leszerelő ütegek helyének előkészítése.

Fedezéket készítettek a tábori ütegeknek is, közben pedig a könnyű lövegekkel időről időre lőtték a várat, hogy eltereljék a védők figyelmét, ugyanezt a célt szolgálták a gyalogság látszattámadásai is.

A falak erősebbnek bizonyultak az osztrákok sebtében elvégzett erődítési munkálatai nyomán, mint ahogy azt a honvédsereg parancsnokai várták Forrás: Wikimedia Commons

A szorongatott és válságos helyzetbe került Hentzi vezérőrnagy - noha katonailag ezt semmi sem indokolta, inkább megfélemlítési célból és bosszúból -

nehézágyúival több alkalommal is kíméletlenül bombáztatta Pestet.

Pestet rombolják az osztrák ütegek. Hentzi bosszúból lövette a polgári városrészt (Rohm Alajos színezett litográfiája) Forrás: Wikimedia Commons/ Budapest City

A céltalan rombolásnak a békés polgárok mellett a reformkor építészetének büszkesége, a pesti Duna-sor is áldozatul esett, negyven épület teljesen leégett.

Nemzeti színű hadilobogót lenget a szél Buda várfokán

A magyar ostromágyúk folyamatos tüzelése nyomán május 16-án estére a vár nyugati és délnyugati részén, a Fejérvári kapu környékén hatalmas rések keletkeztek a várfalban.

Másnap hajnalban az I. és a III. hadtest, valamint Kmetty tábornok hadosztálya a fővezértől kapott parancs szerint általános támadásba lendült,

de a még túl magasan levő résen át a honvédek az öldöklő kézitusa ellenére sem tudtak behatolni a várba,

így a nehéztüzérséggel tovább rombolták a várfalat.

Május 21-én vette kezdetét a mindent elsöprő általános roham (Than Mór festménye) Forrás: Wikimedia Commons

A mindent eldöntő roham május 21-én hajnalban vette kezdetét.

Nagysándor József tábornok I. hadtestének egységei a várfal Krisztinaváros felőli szakasza ellen indultak támadásra, Knézich Károly III. hadteste

egyidejűleg a Bécsi kaput és a Vérmező felé eső sarokbástyát támadta,

míg a Kmetty-hadosztály a vízivárosi vízmű sáncait vette heves ostrom alá.

Nagysándor József honvédtábornok Forrás: Wikimedia Commons

A golyózápor közepette legelőször az I. hadtest csapatainak sikerült betörni a várba. A Szent György térrel szemközt álló viszonylag alacsony falakat egy önkéntesekből toborzott század mászta meg.

Őket követve a 47. honvédzászlóalj katonái is szuronyt szegezve benyomultak a Várkertbe,

aminek hatására az itt állomásozó olasz Ceccopieri-zászlóalj katonái azonnal letették a fegyvert.

Először a Fejérvári kapunál sikerült a honvédeknek betörni a várba Forrás: Wikimedia Commons

A nemzeti színű hadilobogót elsőként a 47. zászlóalj egyik honvédja, Püspöky Gracián tűzte ki a várfalra.

A magyar egység sikeres betörésének hírére, Heinrich Hentzi vezérőrnagy egy zászlóalj élén személyesen rohant a csatározás helyszínére, de az egységét fogadó sortűzben haslövést kapott, a katonáit pedig magyar szuronyroham szórta szét.

Hentzi tábornok halálosan megsebesül a május 21-i roham alatt (egykorú metszet) Forrás: Wikimedia Commons

Hentzi ugyanúgy járt, mint csaknem két évszázaddal korábban Arnót Abdurrahmán Abdi pasa, az utolsó budai beglerbég, aki a Bécsi kapunál betörő keresztény sereg feltartóztatására tett kísérlet közben, a janicsárjai élén harcolva esett el.

Görgey lovagiasan viselkedett a halálosan megsérült osztrák parancsnokkal, és a foglyokkal is

Miközben a Szent György térnél megfutamították az osztrákokat, Knézich tábornok III. hadteste egyidejűleg betört a Bécsi kapunál, röviddel később pedig Kmetty tábornok csapatai is elfoglalták a vízmű sáncait.

A halálos haslövést kapott osztrák parancsnok, Hentzi helyettese, Alois von Alnoch ezredes, látva, hogy számukra minden elveszett, a robbantásra előkészített Lánchídhoz szaladt, és életét feláldozva, szivarját a hídra helyezett négy mázsa lőporba vetette.

A honvédsereg visszafoglalja Budát (Josef Anton Strassgschwandtne litográfiája) Forrás: Wikimedia Commons

A detonáció azonban csak nyolc kereszttartó szerkezetet tett tönkre,

mert a hidat építő Clark Ádám mérnök előre számítva hasonló eseményre, a lánckamrákat vízzel árasztotta el, és ez nagyrészt felfogta a robbanás erejét.

Az ekkor még fogságba nem esett császári csapatok véres fejjel voltak kénytelenek visszavonulni a királyi várba, ahol látva a teljesen reménytelen helyzetet, reggel hét óra körül letették a fegyvert.

A várpalotába visszaszorult osztrákok május 22-én kora reggel tették le a fegyvert (egykorú metszet) Forrás: Wikimedia Commons

Görgey Artúr rendkívül lovagiasan viselkedett a legyőzött ellenséggel, mert a korábban Hentzihez intézett ultimátuma ellenére, amelyben Pest ágyúzása esetén nem ígért kegyelmet az osztrákoknak,

mégis megkímélte a foglyok életét.

Heinrich Hentzi tábornok, a magyar tábori orvosok gondos ápolása ellenére, két nappal később belehalt sérülésébe.

Görgey Artúr rendkívül lovagiasan viselkedett a legyőzött ellenséggel, nem úgy, mint Ferenc József Világos után (Barabás Miklós litográfiája) Forrás: Wikimedia Commons

A szabadságharc leverése után az osztrák császári propaganda azt terjesztette hazug módon,

hogy a magyarok bántalmazták a halálosan megsérült Hentzi tábornokot, holott ebből egy szó sem volt igaz, mert rangjának és állapotának megfelelő, magas rangú hadifogolyként kezelték.

Hentzi emlékműve Budán, amit Ferenc József a saját költségén állíttatott fel (19. századi akvarell) Forrás: Wikimedia Commons

(Az emlékére 1852-ben I. Ferenc József utasítására állított, a nemzet által provokációnak érzett emlékmű 1899-ig állt a budai Várban, és csak 1919-ben távolították el végleg.)

A megalázott Ferenc József kegyetlen bosszút állt a szabadságharc vezetőin

Az ostrom alatt a cs. és kir. hadsereg négy elsőrendű hadosztályát veszítette el, 710 katona elesett, 4200 fő, köztük 113 tiszt hadifogságba került, a harc 370 magyar honvéd életét követelte, és 670-en sebesültek meg.

Buda visszavétele a szabadságharc csúcspontjának, de egyben a fordulópontjának is számított.

A honvédsereg 370 főt veszített halottakban az ostrom során (Sterio Károly festménye) Forrás: Wikimedia Commons

A két uralkodó, az osztrák császár és az orosz cár 1849. május 21-én - ugyanazon a napon, amikor a magyar honvédsereg visszafoglalta Buda várát - Ferenc József kezdeményezésére Varsóban végleges megállapodást kötött az orosz intervenció feltételeiben.

Az osztrák császár néhány tízezer főnyi, és osztrák parancsnokság alatt működő orosz segéderőt kért, I. Miklós azonban csaknem 200 ezres sereget küldött - ennél nagyobb orosz haderő addig nem járt külföldön, még a napóleoni háborúk idején sem.

Ferenc József nem bírt el egyedül a magyarokkal, ezért az orosz cárhoz fordult segítségért Forrás: Wikimedia Commons

Az orosz cár - figyelemmel a honvédseregben és tisztikarában harcoló lengyel hazafiakra - attól tartott, hogy magyar győzelem esetén az orosz iga alatt szenvedő Lengyelországban is szabadságharc törhet ki, amit minden áron meg akart akadályozni.

I. Miklós orosz cár portréja (Szverckov festménye) Forrás: Wikimedia Commons

Az orosz agresszió önmagában eldöntötte a háborút, hiszen az osztrák hadseregből 160 ezren harcoltak Magyarországon,

de a cár beavatkozása után már 350 ezer katona állt szemben a 170 ezres honvédsereggel.

Az orosz hadvezetés a Magyarország elleni intervencióhoz összesen negyedmillió katonát mozgósított, és ebből mintegy 190 ezer vett részt a hadjáratban, 568 löveggel.

A magyarság körében szívből gyűlölt báró Julius von Haynau táborszernagy, az 1849 utáni véres tisztogatások irányítója Forrás: Wikimedia Commons

A cár kiáltványában ez állt: "Hadseregünknek megparancsoltuk, hogy keljen útra, fojtsa el a lázadást, és semmisítse meg a vakmerő gonosztevőket, akik tartományaink nyugalmát fenyegetik."

A tizenhárom aradi vértanú Forrás: Wikimedia Commons

A túlerővel szemben a nemzetközileg is elszigetelődött Magyarország nem tudta a siker reményével felvenni a küzdelmet, és a szabadságharc az 1849. augusztus 11-i világosi fegyverletétellel végleg elbukott.

Világos után a "magyarok lázadásától" megalázott I. Ferenc József a szabadságharc vezetőin pedig kegyetlen bosszút állt.

Források:

MTVA Sajtóadatbank,

Hermann Róbert: Buda bevétele 1849 május 21.,

Dr. Csikány Tamás. Várharcok az 1848/49-es magyar szabadságharcban