Nem mindennapi kalandban volt része egy csónak utasainak, akik december elsején a genovai Prá Voltri kikötői vizein hajóztak. A csónak követlen közelében ugyanis váratlanul kardszárnyú delfinek bukkantak fel. A háromfős raj egy hímből, egy nőstényből valamint a felnőtt egyedektől kisebb borjúból állt.
A rendkívül ritka, közeli találkozóról néhány felvételt és egy rövid videót is sikerült készíteni a csónak látványtól megdöbbent utasainak.
A döbbenet több mint érthető, hiszen a világtenger abszolút csúcsragadozójának számító kardszárnyú delfin (Orcinus orca) extrém ritka vendégnek számít a mediterrán medencében.
Korábbról is ismert volt néhány bizonytalan hátterű beszámoló az orkák Ligur-tengeri felbukkanásáról, de a mostani az első dokumentált megfigyelés.
A kardszárnyú delfinek extrém ritka vendégek a Földközi-tengeren –erősítette meg Dr. Maddalena Jahoda, a mediterrán cetek kutatásával foglalkozó Tethys Intézet tengerbiológusa. Az orkák más fogascet fajoktól, például a palackorrú delfinektől eltérően nem számítanak rezidens fajnak a mediterrán vizeken.
Ritkán, és általában nyár elején néhány példányuk az Atlanti-óceánról a Gibraltári-szoroson keresztül beúszik a Földközi-tengerre, hogy elsősorban kékúszójú tonhalakra (Thunnus tynnus) vadásszanak.
Többnyire nem hatolnak be mélyen a mediterrán vizekre, a csak egy rövid vendégség erejéig „bekukkantó" kardszárnyú delfinek jellemzően a Földközi-tenger nyugati csücskében,
az Alborán-tengeren voltak eddig megfigyelhetők.
Amint dr. Jahoda elmondta, ezért is szokatlan hogy ebben az évszakban, és a Gibraltári-szorostól ekkora távolságra tűnjenek fel kardszárnyú delfinek.
A Tethys Intézet tengerbiológusa aggódik amiatt, hogy az orkák az igen erős hajóforgalmat lebonyolító genovai kikötő közelében cirkálnak, mert egy hajóval való ütközés végzetes lehet az állatok számára.
A megfigyelt háromfős raj egyedei bizonyos, hogy egyetlen családot alkotnak. Az úgynevezett nomád orkákra az alacsony egyedszámú, kettő-hat példányból álló csoportok, a csoporttagok közötti ritkább kommunikáció,
és a folyamatos, hatalmas távolságokat átívelő állandó vándorlás a jellemző.
Az ettől eltérő életmódot folytató rezidens kardszárnyú delfinek jóval népesebb, akár 30 egyedből álló csoportokba tömörülnek, és a csoporttagok közötti kommunikáció sokkal intenzívebb, mint a nomádoknál.
A rezidens orkák meghatározott területekhez ragaszkodnak, kisebb rajhalakat prédálnak,
és nem ússzák keresztül-kasul a világtengert, mint a „vérengző" nomádok, amelyek ráadásul szinte bármit elejtenek ami az útjukba kerül,
legyen az akár más delfinféle, vagy hatalmas sziláscet, de a nomádoktól még a nagy ámbráscet és a nagy fehér cápa sem érezheti biztonságban magát.
A genovai kikötő vizein észlelt kardszárnyú delfinek a nomád orkák közé tartoznak, és várhatóan hamarosan elhagyják a Földközi-tengert, hogy tovább kóboroljanak az Atlanti-óceán végtelen vizein.
(Forrás: Fanpage.it, Dr. Maddalena Jahoda, Limet)