Felcsillant a korallzátonyok megmentésének reménye

Az Akabai-öböl koralljai nem sznvednek a hőméréklet emelkedéstől, sem az óceán savasodásától. náluk nem jelentkezik a korallfehéredés.

A tudósok új módszereket alkalmaznak az ökoszisztéma létfontosságú részének, a korallzátonyoknak a megmentésére: ezek a koralltenyésztéstől a háromdimenziós nyomtatásig terjednek, de a skála szerencsére ennél jóval szélesebb.

A korallzátonyok fele már eltűnt

A korallzátonyok színes, gyakran szinte túlviláginak tűnő tenyészetei sokunk számára ugyanolyan távolinak tűnhetnek, mint a Hold idegen tájai. Csak kevesen tapasztalhatják meg közvetlen közelről ezeknek a víz alatti csodavilágnak a szépségét, ami az utóbbi évtizedekben hatalmas veszélybe került.

Az elmúlt húsz évben a korábban virágzó korallzátonyok mintegy fele már eltűnt

és a kutatók szerint ez az arány 2050-re elérheti akár a 90 százalékot is.

A trópusi tengerek átlaghőmérsékletének 1 Celsius fokkal való tartós megemelkedése is elég a korallfehéredés elindulásához. Forrás: ELTER TAMÁS

Amint az óceánok vize tovább melegszik és savasabbá válik, a növekvő szén-dioxid-kibocsátás miatt a korallzátonyok lesznek a világ első ökoszisztémái, amelyek miattunk pusztultak el

– hangzott el a kaliforniai San Diegóban megrendezett óceántudományi találkozón a közelmúltban, amiről a The Guardian online kiadása számolt be.

A szakemberek szerint azonban az, hogy nem látjuk őket, még nem jelenti azt, hogy nem fogjuk őket hiányolni, ha esetleg eltűnnek. A korallzátonyok ugyanis többek között megóvják a partvidéket az eróziótól, otthont adnak oxigént termelő planktonoknak és élőhelyet biztosítanak az általunk ismert tengeri élővilág egynegyedének, amivel egymilliárd ember megélhetését biztosítják.

A közösségek támogatását kérik

Bár a korallzátonyok először csaknem 500 millió évvel ezelőtt jelentek meg és általában rendkívül jól alkalmazkodnak, a változások rendkívüli és felgyorsult ütemével nem tudják tartani a lépést. A korallok ráadásul igen lassan növekednek, és

egy zátonynak körülbelül egy évre van szüksége, amíg teljesen „felépül" egy korallfehéredést okozó esemény után.

A kutatók szerint erre 2049-ig már évente legalább egyszer számíthatunk. Ám akadnak jó hírek is a témában: a tanulmányok azt mutatják, hogy a zátonyok nagyobb valószínűséggel tudnak regenerálódni a felmelegedés után, ha védve vannak más veszélyforrástól, például a túlhalászattól, a mezőgazdaságból származó szennyezésektől vagy a hajók okozta károktól.

Színpompás korallzátony Indonéziában Forrás: © Juergen Freund - www.jurgenfreund.com/Juergen Freund

A természet védelme tehát az emberek védelmét is jelenti,

ezért a Coral Reef Alliance szervezet például elkezdett együtt dolgozni a zátonyoktól függő halászközösségekkel, akik a segítségnek köszönhetően azok már kevésbé támaszkodnak a kiszolgáltatott ökoszisztémák kiaknázására.

Nincs alternatív megélhetési forrásuk, ezért nem fogják teljesen feladni a halászatot, de képesek vagyunk biztosítani számukra lehetőséget, amivel megvédjük a zátonyt, de a bevételt is adunk a családok számára

– mondta Madhavi Colton, a szervezet vezetője a The Guardian-nak, hozzátéve, hogy mértékkel növelni tudják halállományokat is.

A Coral Reef Alliance a szabályozás közösségi támogatását építi, például a partoldal megerősítésével vagy egy szennyvíztisztító létesítményt építésével.

Terveztek egy speciális „korallcsipeszt"

A szakemberek abban reménykednek, hogy ha növelik a korallzátonyok ellenálló képességét, akkor a tőlük függő közösségek is képesek lesznek alkalmazkodni és túlélni akkor, amikor az éghajlat stabilizálódik. Ha azonban mégis a legrosszabb forgatókönyv következne be, akkor is segíthetnek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Ennek érdekében teszteli az UNESCO a szintén a közösségekre fókuszáló, Rugalmas Zátonyok névre hallgató programját, amely azt is megállapította, hogy

a világörökség részeként elismert 29 korallzátony közül 21 állapota már jelentősen megromlott.

Korallzátony a Vörös-tengeren Forrás: Elter Tamás

Közben különleges eljárást dolgoztak ki az ausztráliai Nagy-korallzátonyon a Sydney-i Műszaki Egyetem tudósai: fenntarthatóbb és ellenállóbb zátonygazdaságot próbálnak kiépíteni azáltal, hogy felgyorsítják azt a természetes folyamatot, amelynek során a korallfoszlányokat az áramlatok viszik tovább, hogy egy-egy zátonyon rögzítsék magukat, újratelepítve azt.

Egy olyan „korallcsipeszt" terveztünk, amely biztonságosabb, mint a ragasztó, idővel lebomlik és sokkal gyorsabban is alkalmazható, mint a természetes folyamatok

– mutatott rá David Suggett, az egyetem docense. – Minden merülés során több száz koralltöredéket csíptetünk a zátonyra, és egy-két hónapon belül a korall természetesen rögzül oda és növekedni kezd.

Bevetnék a „korallkertészkedést" is

Malin Pinsky, a New Jersey-i Rutgers Egyetem kutatója és munkatársai egy nemrégiben készült tanulmányban megállapították, hogy a zátonyokon élő biológiai sokféleség azt a változatosságot is biztosítja, ami az evolúció miatt is kiemelt fontosságú.

Meg kell őriznünk azokat a helyeket, amelyek a hő-toleráns korallok fontos lelőhelyei, valamint azokat a hidegebb területeket is, amelyek fontos jövőbeni élőhelyekké válhatnak

– magyarázta a szakember. – A korallok már a pólusok irányában vándorolnak, megjelentek például Japánban és Ausztrália déli részén, „ami a remény újabb jele".

Korallokkal táplálkozó töviskoronás tengericsillag Forrás: Biosphoto/Jeffrey Rotman / Biosphoto/Jeffrey Rotman

Hozzáfűzte: a mélyreható globális változásokkal szemben azonban nem elég egyszerűen megóvni a zátonyokat a külső hatásoktól és a stressztől:

aktív beavatkozásra és alkalmazkodásra van szükség

az úgynevezett korallkertészkedéstől kezdve a korallragadozók, például a töviskoronás tengericsillagok fizikai eltávolításáig.

Különleges, hőtűrő korallokkal kísérleteznek

Csak a tavalyi évben a tudósok összesen 23 különböző módszerről számoltak be, amellyel javítani tudják a korallzátonyok ellenálló képességét.

Több évbe telt, mire engedélyt kaptunk arra, hogy egy kísérlet során elmozdítsuk a hőtűrő korallokat a forró mangrove-lagúnákból más zátonyok irányába

– mondta Suggett, aki szerint emiatt eltarthat még egy jó ideig, mire a hatóságok meg mernek kockáztatni ilyen újszerű módszereket. – Ezek a kísérletek azonban azt mutatták, hogy a hőhöz alkalmazkodó korallok az új környezetben egyértelműen virágozhatnak, ami fontos eszköze lehet a zátonyok regenerálásának.

Az Akabai-öböl koralljai nem sznvednek a hőméréklet emelkedéstől, sem az óceán savasodásától. náluk nem jelentkezik a korallfehéredés. Forrás: https://www.theguardian.com/science/2020/jul/21/heat-resistant-corals-offer-hope-as-climate-crisis-warms-up-oceans#img-1

Ennek az egyik lehetséges lelőhelye a Vörös-tenger északi részén található Akabai-öböl lenne,

mert az itt élő korallok nem csak alkalmazkodtak a melegebb körülményekhez (ami miatt hőtűrőek), hanem jobban is fejlődnek és gyorsabban növekednek, miközben a víz felmelegszik.

A legtöbb korall azért küzd, hogy túlélje a nyári maximumnál alig egy Celsius fokkal magasabb hőmérsékletet, de az itt élő korallok „szuperhőállóak" még a savas vizekben is, és képesek megbirkózni akár a 6-7 Celsius fokos hőmérséklet emelkedéssel

– magyarázta Karine Kleinhaus, a New York-i Stony Brook Egyetem docense. –Úgy vélem, ezek a korallok értékes és egyedülálló populációt képviselnek.

Emellett a kutatók kísérleteznek még többek között mesterséges, 3D nyomtatású zátonyok struktúráival is, amit mesterséges zátonyzajjal egészítenek ki, ami a kísérletek tanúsága szerint vonzza a halállományokat a térségbe, ami elősegíti az ökoszisztéma helyreállítását.