Golflabdát és pucér lányokat is vittek már a Holdra

Vágólapra másolva!
Amióta az ember kijutott az űrbe, azóta visz magával – sokszor titokban – különböző tárgyakat, emlékeket. Ezek között egészen elképesztő dolgok is helyet kapnak: sonkás szendvics, fénykard és pénzérme is megfordult már a kozmoszban, de akadtak Holdon golfozó és erotikus modelleken szórakozó űrhajósok is.
Vágólapra másolva!

Sonkás szendvics

Az űrhajózás kezdeti éveiben az űrételek még aligha voltak étvágygerjesztőek. A műanyag zacskóba préselt poroknak csak a színük különbözött. Az űrhajósnak nem kellett mást tennie, mint a zacskó szelepes nyílásán keresztül vizet – jobb esetben meleg vizet – nyomni a belsejébe. Miután a por feloldódott, ugyanazon a nyíláson keresztül ki lehetett szívogatni az ebédet vagy vacsorát.

Nem csoda, hogy John Youngnak kedve támadt valami komolyabb ételre.

Így aztán (a beavatott technikusok segítségével) eldugott egy marhahúsos szendvicset a szkafandere zsebébe,

amelyet odafent útitársa, Gus Grissom legnagyobb megrökönyödésére előhúzott a zsebéből, és jóízűen elfogyasztott. Becsületére legyen mondva, a dugi kaját megfelezte Grissommal.

Mindez még tényleg a hőskorban, 1965 márciusában történt, amikor Young és Grissom a Gemini–3 fedélzetén indult a világűrbe. Az apró stikli nem törte derékba Young űrhajós karrierjét, a NASA egyik legtapasztaltabb szakembere lett. A szendvicses kaland utáni évben a Gemini–10 parancsnoka volt. Az Apollo–10-zel körberepülte a Holdat, majd az Apollo–16 parancsnokaként le is szállt égi kísérőnkre. 1981-ben ő volt az űrrepülőgép első repülésének parancsnoka, majd később még egy űrrepülőgépes küldetést is irányíthatott.

A szendvics fogyasztása a súlytalanságban mindamellett kockázatos vállalkozás volt.

A leváló és a súlytalanságban szanaszét repkedő morzsákat az űrhajós véletlenül akár be is lélegezheti, ami súlyos következményekkel járhat.

(Youngnak egyenként kellett összeszedegetnie a morzsákat). Éppen ezért kenyeret egyáltalán nem visznek fel az űrbe. Mint a kanadai Chris Hadfield, az Egy űrhajós tanácsai a földi élethez című könyvében leírja, rengeteg ragacsos állagú étel van, például a zabkása, a puding és a főtt spenót, amelyeket azért készítenek ilyenre, hogy egyszerűbb legyen a kanálra és azzal a szájukba tenni, elkerülve, hogy az étel darabjai szanaszét röpködjenek.

Menü a Nemzetközi Űrállomásról Forrás: Wikimedia Commons

Az Erő velük volt

A Discovery hét űrhajósa 2007-ben a Csillagok háborúja című filmsorozatban használt fénykard markolatát vitte magával az űrbe. Ezúttal szó sem volt titokról, olyannyira, hogy a filmbeli eszközt maga a rendező, George Lucas bocsátotta a NASA rendelkezésére, persze csak kölcsön. A NASA ezzel tisztelgett a filmsorozat első része bemutatásának 30. évfordulója előtt.

Az űrhajósok azonban a fedélzeten nem játszottak Luke Skywalker fegyverével, hiszen a küldetés során két fontos elemet kellett a Nemzetközi Űrállomáshoz kapcsolniuk, de azért rámutattak a sci-fi és az űrrepülés valósága közötti fontos párhuzamokra, kapcsolatokra.

A különös eszköz két hét alatt közel tízmillió kilométert tett meg a Föld körül.

Jim Reilly a fénykarddal Forrás: NASA/Lucasfilm

A föld alól az űrbe

Ugyancsak hivatalos megemlékezésként járt az űrben egy régészeti lelet. A mai USA területén 1607-ben alapították az angol telepesek Jamestownt. Az első állandó angol telep a XVII. században Virginia fővárosa volt. A terület régészeti feltárása 1994-ben kezdődött. Az ólomból készült kis táblácska az ásatások eredményeképpen – sok ezer további lelettel együtt – 2006-ban egy kút fenekéről került elő.

Valószínűleg a hajó rakományán az úti célt jelölhette a „Yames Towne" felirat, az Anglia és a gyarmat között már a kezdet kezdetén élénk kereskedelmi forgalom jeleként. A táblácskát – két, az eseményre kiadott emlékérem társaságában – Jamestown alapításának 400. évfordulója alkalmából az Atlantis vitte magával 2007 márciusában. A világűrt is megjárt történelmi emlék ma a Jamestown múltját bemutató múzeum becses darabja.

Még nincs vége a cikknek, lapozzon a következő oldalra!